A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Tóth Sándor (Zirc): Egy természetrajzos muzeológus visszatekintése

75. ábra. A darázsra emlékeztető zengólegyek egyik gyakori képviselője Abb. 15. Ein häufig vorkommender Vertreter der an die Wespen erinnernden Schwebfliegen sokat. Ennek átlageredménye alapján a gyűjtemény­ben található egyetlen példány jelenlegi értéke meg­haladja a 300 forintot. A számítás megközelítőleg ér­vényes más múzeumokra is. Vagyis a Bakonyi Ter­mészettudományi Múzeum kereken 20 ezer példányt számláló zengólégy gyűjteményének az értékét ezzel a megközelítéssel 6 millió forintra becsülhetjük. A 60 ezer példányból álló teljes kétszárnyú anyag közel 20 millió forintot „ér". A múzeum valamennyi (geoló­giai, botanikai, zoológiai, fotó, adattári, könyvtári stb.) gyűjteményének adatai adhatnák ki a sokakat bi­zonyára meghökkentő teljes értéket. Természetesen vitatható, hogy az efféle számítás­nak van-e egyáltalán értelme. A kérdésre sokféle vá­lasz adható, közülük szabad legyen kettőt kiemelni. 1. A múzeumi dolgozóknak a gyűjtemények gyarapítá­sa, kezelése és megőrzése iránt érzett felelőssége szempontjából nem lehet közömbös a rájuk bízott va­gyon értékének a tudatosítása. 2. Talán az sem kevés­bé fontos, hogy a múzeum működtetője (önkormány­zat) rendelkezzen legalább hozzávetőleges adatokkal a fenntartása alá tartozó intézményben őrzött tudo­mányos gyűjtemény által képviselt értékről. Annál is inkább, hiszen az б feladatuk többek között a gyűjte­mények megfelelő elhelyezéséről, vagy az ezekkel összefüggő biztonsági berendezéseket és az értékek biztosítását is magában foglaló műtárgyvédelemről, illetőleg a jobb munkafeltételek megteremtéséhez szükséges anyagi fedezetről való gondoskodás. A múzeumi gyűjtemények természetesen pénzben nehezen kifejezhető tudományos értéket is képvisel­nek. Ebben a megközelítésben azonban a tárgyak, legalábbis egy tekintélyes részének az egyedi elbírá­lására lenne szükség, ebbe a kérdéskörbe azonban nem kívánok belebonyolódni. A zengőlégy kutatások egyes részeredményei több kétszárnyú családot tárgyaló vegyes témájú, zömmel azonban csak a zengólegyeket tartalmazó önálló dol­gozatban jelentek meg (17, 26, 29, 31, 42, 43, 44, 52, 57, 64, 66, 72, 73, 79, 83, 86, 92, 93, 96, 97, 100, 101,102,106,110,112). Kellemetlen hernyószőrök A zengólegyek mellett az eddigiek során talán a fürkészlegyek kutatásával foglalkoztam a legtöbbet s legbehatóbban. A fürkészlegyek lárvái kivétel nélkül erősen alkalmazkodott paraziták, főleg a kártevő her­nyók pusztításában és ezen keresztül a biológiai véde­kezésben van, de várhatóan méginkább a jövőben lesz nagy szerepük. Kutatásukat két irányban folytat­tam, illetőleg végzem jelenleg is. Vizsgálom elsősor­ban az elterjedésüket Magyarországon, kiemelten a Bakony hegységben, másodsorban tanulmányozom a biológiájukat, közelebbről azt, mely fajok lárvái mi­lyen gazdaállatoknak a parazitái. A vizsgálatnak az a lényege, hogy a természetből begyűjtött hernyókat la­boratóriumi körülmények között tartjuk és belőlük a parazitákat kineveljük. A fürkészlégy téma különösen az 1980-as évek közepén került előtérbe, amikor az egyik legveszedelmesebb erdészeti kártevőnek a gyapjaslepkének a Balaton-felvidék és a Keszthelyi­hegység néhány pontján, valamint a Káli-medencé­ben sokszáz hektár erdőt tökéletesen tarrarágó óriás gradációja alakult ki. Akkor természetesen elsősorban a gyapjaslepke fürkészlégy parazitáit vizsgáltam. Gyakran megfordultam a hernyórágta erdőkben, ame­lyekben persze más fajok, így pl. az aranyfarú szövő is előfordultak. E lepke hernyójának a szőrei az em­ber bőrére kerülve hosszú ideig tartó, fájdalmas visz­kető kiütéseket okoznak, aminek eredményét sajnos heteken keresztül magam is „élveztem". A fürkész­légy kutatásban elért eredményekről viszonylag sok publikáció jelent meg (60, 61, 62, 67, 70, 71, 74, 78, 81,87,90,91,100,107,111,113). A botcsinálta szúnyogkutató A kétszárnyú rovarok közül az emberek zöme va­lószínűleg a csípőszúnyogokat ismeri a legjobban és szidja a leggyakrabban. Ennek nyilvánvaló oka, hogy ki-ki szó szerint is a saját bőrén tapasztalhatja e gyak­ran az embernek is sok bosszúságot, ráadásul fájdal­52

Next

/
Thumbnails
Contents