A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Praznovszky Mihály: Kisfaludy Sándor szobrának felavatása Balatonfüreden 1860. június 11-én

Kazinczynak szobrot emeltek a Nemzeti Múzeum díszkertjében. Berzsenyinek is itt állítottak, de szerettek volna egy másikat Niklán is elhelyezni, ebből azonban végül csak egy síremlék lett. Katona József szobrát 1856-tól kezdődően tervezik, majd Züllich Rudolf készítette és állította fel Pesten a Nemzeti Színház előtt. Kecskeméten 1861. május 20-án volt a költő szobrának „ünnepélyes kitakarása". Vörösmarty szobra Székesfehérvárott három év alatt, nagy közadakozásból jött létre és állították fel egy szoboregylet lelkes munkája nyomán 1866. május 6-án. Kölcsey Ferenc szobrát 1864. szeptember 25-én állították fel Szatmáron, fennkölt ünnepség közepette.

8 És egymás után kaptak szobrot a kisebbek, legalábbis akartak nekik állítani: Dayka Gábor, Fáy András, Baróti Szabó Dávid, Obernyik Károly, Dugonics András. Mindezeket meg lehetett vásárolni kis méretben, otthoni dísznek is.

9 Az emlékünnepségek csúcsát az 1859-es Kazinczy emlékünnepség jelentette. Ezt megelőzően már zajlottak ilyen jellegű rendezvények pl. Csekén Kölcsey emlékére, s ezt évente megismételték. Ennek rítusa visszatérően azonos: indulás harangzúgás közben Kende Lajos házától, a helybeliek csatlakoznak a menethez, közben a Himnusz-t és a Szózat-ot éneklik, díszbe öltözött leánykák állják körül a síremléket, ima, majd rövid beszéd a helyi lelkésztől, ünnepi beszéd egy előkelőségtől, a síremlék megkoszorúzása, a Himnusz elszavalása és éneklése, visszaút, este díszlakoma és vigalom reggelig. A Kazinczy-ünnepet már 1857-ben meghirdették még mint irodalmi ünnepet, de később egyértelművé vált, hogy ez politikai program. Erdélyi János azért panaszkodott, hogy a pataki rektor a megemlékezést gyávaságból „nemzeti ünnepből szépirodalmivá devalválta." Rendezzék bárhol az országban, az ünnepség formai elemei automatikusan ugyanazok. Himnusz, Szózat, szónoklatok, alkalmi versek, zeneszámok. Volt még istentisztelet, ünnepi vacsora nagy és sok szónoklattal, színházi előadás, táncvigalom. Mindezeket általában kaszinóban, iskolában, színházban, esetleg magánháznál rendezték. A széphalmi ünnepség a szabadban zajlott. A díszítés mindenütt nemzetiszínű volt, rendszerint „oltárokat" alakítottak ki. Egy asztalon Kazinczy képe vagy mellszobra állt, mellette gyertyák égtek, nemzetiszín díszítés övezte, pálma, babér, olajág vette körül. A teremben fehérruhás lányok vitték körbe az oltárt, vagy ők koszorúztak. Az ünnepség után pedig gyűjtést indítottak Kazinczy műveinek kiadására stb.

10 Igen nagy hírverést kaptak a szent tárgyak, a költőktől származó relikviák is, ha olykor előkerültek. Valóságos diadalmenet kísérte Csokonai „csikóbőrös kulacsát" a Nemzeti Múzeumba. Kisfaludy Sándor előkerült leveleinek a hírét a Kisfaludy Társaság mindig nagy eseményként adta közre.

11 Mindezt alkalmazták a kortárs írókra is, Arany János szülőházát meg akarják venni nemzeti tulajdonba. S ha az nem is sikerült, legalább a portréját megfestetik a nagyszalontaiak. Tompa Mihály megromlott látása miatt egy nemzet aggódott, mondván az б szeme „a nemzeté is". Tóth Kálmán, Pákh Albert aranytollat kap tisztelőitől, míg Jókai Mórt egy, Herenden készített porcelán kakassal lepik meg tisztelői. Az ajándék bizonyítéka annak a figyelemnek - így az újságíró - „mellyet hazai iparos osztályunk mindig növekvő mértékben tanúsít irodalmunk mozgalmai iránt".

12 Arany János hangját kell vélnünk azokban a dohogásokban, amelyekkel éppen a kultusz ilyen túlzásai ellen kel ki, noha a mértéktartó tisztelet nincs ellenére. A Petőfivel kapcsolatos híreket hallván először a „mythos" (kultusz) „ábrándos fordulatairól" ír, s ez még nem is baj szerinte, hiszen csak azt jelenti, a nemzet tiszteli költőit. „Ha őskorban élnénk, azóta füstölögnének oltáraink... Sis felix, atque propitius tu is!" Később már elveszíti türelmét, hallván, hogy a kultusz trivialitássá vált, hiszen az még hagyján, hogy csárdát neveztek el Petőfiről, Tinódiról, de most látta felmázolva „egy piszkos kis ház oldalára: Sárosi Csárda. Hiszen szép a dicsőség, hanem ami sok, az mégis sok".

13 A szoborállító bizottság A Vasárnapi Újság 1857. március elsejei számában adta hírül, hogy a zalaiak Kisfaludy Sándor emlékét megörökítendő a sümegi temetőben méltó síremléket akarnak állítani. Máshol is tervezik Kisfaludy-emlékmű felállítását. így írják: „Kisfaludy Sándor emlékét több lelkes hazafi Zalában a közkegyeletnek még más jelével is akarja örökíteni..." A lap értesülése nem teljesen pontos. Az igen hiányosan fennmaradt szoborállítási iratokból

14 tudunk következtetni az események menetrendjére. A szoborállító választmány első ülése 1857. február 9-én volt. Ekkor határoztak úgy, hogy „Kisfaludy Sándor szobra fölállításában működő választmányt" hoznak létre.

15 A választmány azonnal megkezdte működését. Márciusban aláírási íveket küldött ki felajánlások gyűjtésére, illetve engedélykérelmet adott be a es. kir fókormányzósághoz a szobor felállítása érdekében. Az aláírási ív bevezető részében a megszokott szóhasználattal hívják fel a figyelmet nemes szándékuk támogatására. Úgy vélik, Kisfaludy Sándor költészetével örökre halhatatlan ugyan, de a magyar nemzet mind a mai napig nem fejezte ki háláját ezért az életműért. Aminek igazán látványos jele lenne egy Balatonfüreden felállítandó szobor. Kisfaludy mindenképpen megérdemli ezt, hiszen „nemzeti nyelvünk megkedveltetése", ősi erkölcseink „megföstése" és a „szeplőtlen magyar lélek ősi fészkeinek" megéneklése miatt az utódok méltán lehetnek hálásak. 522