A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Tóth Sándor (Zirc): Egy természetrajzos muzeológus visszatekintése

ott fogtam az első, számomra már igazán érdekes zengőlegyeket. Úgy is mondhatnám, hogy az Akropolisznál kezdődött el a tulajdonképpeni törökországi gyűjtőutunk. Bergamaból tovább haladtunk délre, átküzdöttük magunkat Izmir (Szmirna) óriási gépkocsiforgalmán és egy kis útmenti szállodában éjszakáztunk. Selcuknál lekanyarodva a főútvonalról kitérőt tettünk a talán legjobb állapotban megmaradt egykori Efezosz város lélegzetelállítóan szép romjaihoz. Szerencsés időpontban érkeztünk, mert éppen azon a napon rendeztek a romváros hatalmas színházában egy nagyszabású tarka fesztivált, ahol (milyen véletlen) egy kalocsai népitánc-csoport is fellépett. Efezoszból már keletre, Anatólia belseje felé fordultunk. Alkalmasnak látszó helyeken meg-megállva, gyűjtögetve haladtunk Denizli városáig, ahonnan kis kitérővel jutottunk el Pamukkale falucskáig, amelynek határában a több mint 2000 évvel ezelőtt épült és a gyakori földrengések által elpusztított Hierapolisz romjai között nyíló pompás virágokon gyűjtögettük a rovarokat. Pamukkale igazi látványossága azonban az ősidők óta felszínre törő különleges összetételű termálvízből kiváló mész és gipsz lerakódás, amely fehér cseppkőhöz hasonlóan több száz méteren borítja a falu feletti domboldalt. Hogy valóban gyakoriak a környéken a földmozgások, azt saját bőrünkön is tapasztalhattuk: éjszaka ugyanis álmunkból ébresztett fel és alaposan ránkijesztett egy kisebb földrengés. Pamukkaleból visszatérve az E24-es útra Dináránál délre fordulva Antalyanál értük el a Földközi-tengert, majd a tengerparton csodálatos mediterrán tájakon araszoltunk keleltre. A gyűjtögetés mellett számos római emlék (Termesszosz, Perge, Aszpendosz stb.) került az utunkba. Érdekes települések sora csalogatott bennünket egy kis városnézésre: Serik, Manavgat, Alanya, Gazipasa, Anamur... Mersinnél búcsúztunk el a kéken csillogó Földközi-tengertől, majd északra, Közép-Anatólia felé igyekeztünk. Hosszabban elidőztünk Kappadókia mesébe illő világában, amely 14. ábra. Jellegzetes gomba alakú sziklák Közép-Anatóliában Abb. 14. Charakteristische pilzenförmige Felsen in Mittel-Anatolien egyébként a gyűjtés szempontjából is nagyon eredményesnek bizonyult. Hazafelé néhány napot töltöttünk még Ankarában és Isztambulban, majd egy kis kitérővel Rodostóban (Tekirdag) tiszteletünket tettük II. Rákóczi fejedelem egykori lakóhelyén, a Rákóczi Emlékmúzeumban, ahol jóleső érzéssel hallottunk ismét magyar szót a múzeum nyelvünket kitűnően beszélő teremőrnőjétől. A szűkebb szakmai munka A muzeológus pálya rendkívül változatos lehetőségeket biztosít a szakma művelésére. Különösen így van ez a dipterológus esetében, hiszen a kétszárnyúak (Diptera) hazánkban élő fajainak a száma meghaladja a 8 ezret, közülük a Bakony hegységben is előfordul legalább 6 ezer. A hegység kétszárnyú faunájának a feltárásához jó néhány emberöltőre lenne szükség egy muzeológus számára. Utólag már könnyű okosnak lenni, de eleinte kacérkodtam a megközelítőleg teljeskörű feldolgozás gondolatával, azonban hamarosan be kellett látni ennek tarthatatlanságát és a kutatás fokozatosan reálisabb alapokra helyezésének szükségességét. Mint azonban az elkészült publikációkból is kitűnik, elég sok kétszárnyú csoportba „belekóstoltam" saját elhatározásomból, vagy olykor kívülről jelentkező igények hatására. Elmélyültebb kutatómunkáról elsősorban a zengolegyek és a fürkészlegyek esetében beszélhetünk. Ennek ellenére nem áll szándékomban itt a zengólegyekre vonatkozó ismeretek tudományos fejtegetése. Helyette inkább egy sokakban eddig talán fel sem merült kérdésre próbálok megközelítő választ kapni. Mennyit ér egy zeng ólé gy? Valószínűleg senki sem vonja kétségbe, hogy a múzeumi gyűjtemények a nemzeti vagyon részét képezik. Azt azonban, hogy a hazai múzeumokban őrzött tárgyak milyen értéket képviselnek, egyetlen nyilvántartás sem tartalmazza. Természettudományi vonatkozásban bizonyos támpontul szolgálhatnak esetleg az ásvány- és rovarbörzék árai, illetőleg főleg külföldön forgalomban vannak különböző katalógusok, ezek azonban többnyire ritkaságokat, vagy legalábbis keresettebb rovarokat (lepkék, bogarak) kínálnak eladásra. A múzeumokban viszont nem elsősorban a ritkaságok kerülnek be, hanem jellemzően inkább a gyakoribb, vagy a piacon kevésbé kelendő fajok teszik ki a gyűjtemények zömét. A múzeumi gyűjtemények értékének meghatározására többféle megközelítési mód lehetséges. Ezek egyike pl. az a módszer, amely minden lehetséges költségráfordítás (bér, kiszállás, preparálás, anyagköltség, intézmény fenntartás stb.) figyelembevételével próbál kalkulálni^ A Budapesti Természettudományi Múzeum Állattárának éppen a kétszárnyú gyűjteményében végeztek erre irányuló számítá51