A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Nagybákay Péter: Veszprém és a kézművesipari kutatások

Az ekkor spontán létrejött és kezdettói tevékenyen működő, önkéntes munkaszervezet a Veszprémi Akadémiai Bizottság (VEAB) megalakulása után nyerte el jelenlegi formai kereteit, mint a jelenleg immár 20 éves MTA Veszprémi Területi Bizottsága Történettudományi Szakbizottságának Kézművesipar-történeti Munkabizottsága. A 10-15 fős szűkebb munkabizottság tagjai között az időközben sajnos már elhunyt Nagy László, Nagy Lajos és Bartócz Józsefen kívül olyan szakemberek irányították, helyesebben fogták össze hosszabb-rövidebb ideig a több mint 100 főre emelkedett magyarországi kézművesipar-történettel foglalkozó muzeológusokból, gazdaság-, társadalom-, technika-, jog- és művészettörténészekből, levéltárosokból, könyvtárosokból és helytörténészekből álló kutatógárdát, mint - többek között - Bácskai Vera, Bodó Sándor, Dóka Klára, Domonkos Ottó, Eperjessy Géza, Éri István, Heckenast Gusztáv, Kiss Mária, Nagy Zoltán, Nagybákay Péter, Somkuti Éva, Vörös Károly, stb. A példamutatóan interdiszciplinárisnak minősíthető együttműködés jegyében lezajlott nagyvázsonyi tanácskozás tehát tulajdonképpen már előre felvázolta a munkabizottság közeli és távlati terveit és feladatait. Legfontosabbnak, sorrendileg is elsőnek - természetesen - a forrásfeltárások, azok rendszerezése és publikálása minősült. a) Forrásfeltárások A Kézmüvesipar-történeti Munkabizottság forrásfeltárásokban első, legjelentősebb eredménye - mintául véve a Veszprém megyei céhemlékek számítógépes próba-feldolgozását - az 1975-76-ban megjelent, a humán tudományok területén Magyarországon úttörő módon számítógépes módszerrel összeállított, kétkötetes ún. Országos Céhkataszter volt, amely ma már alapműnek számít és „A magyarországi céhes kézművesipar forrásanyagának katasztere" címet viseli. Ez kb. 220 mesterség kereken 1000 településen működő, több mint 4500 céhszervezetének összes fellelhető tárgyi és írásos emlékét tartalmazza, topográfikus, szakmai és kronologikus rendszerben, az őrzőhelyek pontos feltüntetésével. - A kataszter segédleteként ugyanebben a kötetben Nagy Lajos összeállításában 3 nyelvű, magyar-német-latin mesterségnévszótár is található, amely azóta már - sajnos még nem végleges formában - 11 nyelvűre bővült, és így feltétlenül nemzetközi érdeklődésre tarthat majd számot. Ugyancsak a céhkataszterben található a Domonkos Ottó által összeállított Kézművesipari műhely- és szerszámkataszter is, amely 56 őrzőhely 97 mesterséget reprezentáló szerszám- és műhelyfelszereléséről adott rövid áttekintést, és ösztönzője lett az éppen már meginduló, megyénként összeállításra kerülő, gyűjteménykatalógusok formájában megjelenő, részletes Kézművesipari műhely- és szerszámkataszternek. A céhkataszter köteteit Éri István, Nagy Lajos és Nagybákay Péter szerkesztette, de maga a hatalmas anyaggyűjtés, a kérdőívek kitöltése 80 lelkes, önkéntes szakember többéves kollektív munkájának eredménye. A munkabizottság második jelentős forrásfeltáró kiadványa az ún. Limitáció vagy Arszabáskataszter volt, amely 1986-ban jelent meg alapos, főképp levéltári előkészítés után ugyancsak két kötetben „A magyarországi árszabások forrásanyagának katasztere 1463-1848" címmel. A szintén számítógépes úton összeállított jelzetkataszter, amelyet Domonkos Ottó, Kiss Mária és Nagybákay Péter szerkesztett - bár a céhkataszterre épült - bizonyos szempontból már túllépi a szorosan vett kézművesipar-történet kereteit és kitekintést ad az általános magyar gazdaságtörténet irányába is. 28 közintézmény közel 3800 adatlapjáról kereken 17 000 adatot tartalmaz a 37 munkatárs által összegyűjtött anyag. A területi hatály topográfiai rendjében összeállított, összes adatot tartalmazó alapkötetét a 2. kötet különböző rendező elvek szerint elkészített mutatói egészítik ki. Mindkét, 2-2 vaskos kötetes nagy forráspublikáció matematikus program-készítője Lukács Márta volt, és mindkét kataszter a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének ingyenes gépóra nyújtási támogatásával jöhetett létre és a Művelődési Minisztérium TUKUFA, illetve a „Kulturális és történelmi értékeink feltárása, nyilvántartása és kiadása' ' című kutatási program keretében kapott jelentős anyagi támogatásnak köszönhetően jelenhetett meg. (OTKA) A harmadik nagy forrásfeltáró és publikáló feladatot a Magyarország kézművesipar-történetének válogatott bibliográfiája jelentette. A javaslatot még 1972-ben Nagy László tette meg. A kereken 20 év leforgása alatt - ugyancsak példamutató kollektív öszszefogással - összegyűlt anyag hosszas szakmai viták után Domonkos Ottó és Nagybákay Péter szerkesztésében végre 1992-ben megjelenhetett. Az adatgyűjtést közben - hosszabb-rövidebb ideig szüneteltetni kellett, míg azután 1989 és 1991 között a MTA Néprajzi Kutató Intézete és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium anyagi támogatásával az előbbi intézet nevével fémjelezve megjelent, szakszerű bibliográfusok - Cserbak András és Gémes Magda - közreműködésével, korszerű számítógépes feldolgozásban. A kereken 5600 címszót tartalmazó 462 oldal terjedelmű bibliográfiát igen részletes, terjedelmes, sokoldalú mutató egészíti ki, amely az eredetileg tervezett, vagy legalább is igényelt annotációt igyekszik pótolni. - A bibliográfia elvileg tartalmazza a kézművesipar szervezeti gazdaság-, társadalom-, jog-, technika-, nyelvés helytörténeti, főleg pedig néprajzi vonatkozású, Magyarországon sokszorosítás útján közzétett dokumentumainak legnagyobb részét, gyakorlatilag 1990ig, valamint a mai Magyarország területén 1918 után megjelent, valamint az azóta a határainkon kívül bármely nyelven megjelent, a történelmi Magyarország 512