A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Tóth Sándor (Zirc): Egy természetrajzos muzeológus visszatekintése

13. ábra. Részlet a Kaukázus magasabbb régiójából a Kluhori-hágó közelében Abb. 13. Landschaft in den höheren Regionen des Kaukasus in der Nähe des Kluhori-Passes Paradicsomban, majd onnan a Lengyel-Tátrán át Wieliczka érintésével egészen Krakkóig (1976, 1982, 1985, 1987). A Bártfai Múzeum igazgatójának vendégeként kifejezetten gyűjtési szándékkal töltöttünk el néhány napot 1977 májusában munkatársaimmal a Bártfától északra, a Keleti-Beszkidekben fekvő Stebnicka Huta melletti vadászházban. A szlovákiai gyűjtések alapján (felhasználva a Magyar Természettudományi Múzeumban található, mások által fogott szlovák anyag adatait is) készült publikáció (97) szerény mértékben hozzájárul Szlovákia zengólégyfaunájának jobb megismeréséhez. Valamennyi külföldi gyűjtőút aprólékos ismertetése meghaladná e dolgozat szűkreszabott kereteit. A teljesség kedvéért azonban a bejárt utak főbb állomásait vázlatos térkép szemlélteti, a Szlovákián kívülieket pedig adatszerű felsorolás tartalmazza. Kivétel a legemlékezetesebb török út, amelyre kissé részletesebb leírásban is kitérek. Abházia (Grúzia), 1975, egy rovargyűjtő csoporttal 2 hét Szuhumi környékén, illetőleg a Kaukázus DNyi lejtőin (73). Gotha (NDK), 1976, két hét gyűjtés a Türingiai-erdóben, a Museum der Natur Gotha vendégeként. Jugoszlávia, 1977, az Adriai-tenger Opatia és Zadar közötti partszakaszán néhány nap. Erdély, 1978, két hetes körút. Ausztria, 1978, Schneeberg, 2 nap 1990, Kufstein környéke, 3 nap 1992, Kelet-Tirol, Lienz környéke, 1 hét Svájc, 1981,5 nap Bulgária, 1982, 2 hét DNy-Bulgáriában (Pirin, Rila, Rodope). Törökország, 1984, egy hónap, 4000 km-es körút. Szász-Svájc (NDK), 1988, két hét Drezda környékén. Olaszország, 1990, egy napos gyűjtés a Dolomitokban. Négyezer km török földön A gépkocsival eddig megtett külföldi utak közül a törökországi volt a leghosszabb. A teljes út 6000 km, amelyből 4000 km jutott török földre. A „leg" jelző azonban nem csupán az út hosszára, hanem szépségére és exotikumára is nyugodtan ráillik. Törökország területének zöme már Ázsia (Anatólia), számunkra egy teljesen más világ. Ráadásul a faunája is sokban eltér a mienkétől, ami önmagában is vonzóvá teszi egy biológus számára. A kis expedíciónk 4 főből és két kocsiból állt. Útitársaim a Rozner házaspár és Szalóki Dezső, valamennyien amatőr bogarászok, velük igazán kellemes társaságban sikerült eltölteni az egyébként viszontagságokban sem szűkölködő kereken egy hónapot. Az utazás főcéljául természetesen a rovargyűjtést tűztük ki, de iparkodtunk e mellett minél többet megismerni a természeti szépségekben és ritkaságokban bővelkedő tájból, a többezer éves múltra visszatekintő, romjaiban is lebilincselő római építészeti emlékekből és a magyarok számára elsősorban a történelmi kapcsolatokat felidéző török nép életéből. Minden, az utunkba kerülő nevezetesebb római és török építészeti emléket felkerestünk és a magunk módján megcsodáltunk. „Fél" szemmel azonban a romok között is a kedvenc állatainkat iparkodtunk becserkészni, összekötve a kellemeset a hasznossal. Lehetséges, hogy az efféle magatartás egyesek számára elítélendőnek tűnik, de nekünk ez volt a természetes. 1984 áprilisának végén keltünk útra. Az első benyomásokat még az európai kontinensen Trákiában szereztük, ahol kicsit elidőztünk a háromezer éves múltra visszatekintő Edirne (Hadrianopolisz, Drinápoly) Ali pasa bazárjának nyüzsgő, zsibongó forgatagában. Edirnéből délnek vettük az irányt az E24-es úton a Márvány-tenger mentén. Canakkalénál komppal átkeltünk a Dardanellákon. Ázsiában az első állomásunk Trója volt, ahol közelebbről megvizsgáltuk a talán csak legenda szülte egykori trójai faló jelenlegi változatát, és ott ismerkedtünk először a római építészet emlékeivel és nem utolsósorban természetesen a török rovarokkal is. Trójából szinte egyhuzamban megtett több száz km után csak Bergama közelében álltunk meg. A rómaiak idejében Pergamon nevet viselő település minden részéből jól láthatók a több mint 300 méter magas hegyen álló felsőváros, az egykori Akropolisz maradványai. A nagy idegenforgalmú és különösen látványos romok között valósággal nyüzsögnek a nekünk már exotikusnak számító lomha görög és mór teknősök, a mi lábatlan gyíkunkra emlékeztető, de ahhoz képest hatalmasra növő kígyógyíkok és a gyíkokra, valamint a krokodilokra egyaránt hasonlító páncélos bőrű agárnak. Főleg ez utóbbiakra „vadásztunk" szorgalmasan, de a meglehetősen fürge állatok közül csak nagy nehézségek árán sikerült egyet-egyet zsákmányul ejteni. Az Akropolisz azért is emlékezetes marad, mert 50