A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Nagybákay Péter: Veszprém és a kézművesipari kutatások

(?). - Legtöbben voltak a csapók (223), a fazekasok (129) és a csizmadiák (105), 40 fölötti létszámmal szerepeltek: a szabók (93), a kőművesek (80), a magyar cipészek (56), a csutorások (55), a szűcsök (41). - 1828-ra vonatkozóan IIa Bálint és Kovacsics József

6 a fentiektói eltérő adatokat közölnek: 48 szakmából 577 „iparost" + 21A „segédet", valamint 68 kereskedőt, ami a lakosság 38,27%-át teszi ki szerintük. Csapóból 106 mester dolgozott, utánuk a fazekasok, vargák, szabók és csizmadiák, egyenként 50 vagy ennél is több taggal következtek. A két 1828-as összeírás-publikációinak számszerű adatai tehát nem egyeznek. Ilánál a 45 késes segédre vonatkozó adat biztosan téves. Ennek az 1828-as összeírásnak a pontos kiértékelése tehát az egyik legfontosabb feladat. - 1846-ban Ferenczy János,

77 a Kossuth alapította Iparegyesület folyóiratában a „Hetilap"-ban tette közzé „Veszprém iparstatisticája" című cikkét. Szerinte ekkor 57 szakmában 803 „mester", 835 „segéd" és 260 „inas' ' dolgozott a veszprémi kézműiparban, összesen tehát 1838 fő, és ugyanakkor 80 bolt működött. A statisztika feltűnően nem céhcentrikus, ami az Iparegyesület haladó szelleméből egyenesen következik. - A legnagyobb létszámú szakmák a következők voltak: csapó (500), csizmadia (235), kőműves (204), fazekas (125), cipész (93), ács (82), magyar szabó (77), német szabó (71), asztalos (69), magyar varga (58), szűcs (52), csutorás (45), molnár (44), tobakos (29). - az 1848-as Klauzál Gábor-féle összeírásról

78 már esett szó. Eszerint 26 céhszervezetben 785 „mesterembert' ' írtak össze és a legtöbb tagja a következő céheknek volt: csapó (233), csizmadia (117), fazekas (71), magyar varga (49), szabó (45), német varga (35), szűcs (29), csutorás (26), tobak (21). Némi túlzásnak tűnik Cholnoky megállapítása, amely szerint: „Volt idő, mikor 300-nál több szűrszabó, ugyanannyi csizmadia, meg száznál több fazekas, majdnem annyi csutorás dolgozott a városban."

79 Ez már önmagában kb. 800 fő! A fent felsorolt számadatok egyelőre sajnos csak tájékoztató jellegűek lehetnek számunkra, mivel az összehasonlítás lehetőségeinek legfontosabb kritériumai hiányoznak. (Van, ahol csak a mesterek szerepelnek az összeírásban, máshol a legények és inasok is; csak a céhbelieket tekintették-e iparűzőnek, vagy netán a céhen kívülieket (kontárokat) is? Mennyire megbízható egy-egy összeírás, mert az mindig az összeíró személyes lelkiismeretességétől függött; a %-os adatok mihez viszonyítottak, az adózók vagy a teljes lakosság számához? Az egész éven át dolgozó iparosok számát helyenként külön kimutatják, máshol kiderül, hogy jórészt csak féléven keresztül gyakorolták a mesterségüket.) A történeti statisztika kifinomodott eszközeivel ezeknek a nehézségeknek nagyrésze gondos további kutatások és mérlegelések során bizonyos fokig kiszűrhető, csökkenthető, de ez is egy további, még hátralévő helytörténeti kutatási feladat. Az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc elbukása után a céhrendszer még 1872-ig tovább élt. Reformját, illetve felszámolását közben is sürgették, így a „veszprémi összes iparosok testülete" is emlékiratot készített 1867-ben „az iparügy rendezése tárgyában".

80 1872 és 1885 között a veszprémi kézművesek is önkéntes ipartársulatokba szerveződtek, 1885-től pedig az 1884. évi ipartörvény életbeléptetésével megalakult az ipartestület. A veszprémi ipartestület első időszakának történetét (1885-1900) V. Fodor Zsuzsa két alapos tanulmányából ismerhetjük meg, majd az ugyanő tollából jelent meg a veszprémi iparosélet bemutatása a két világháború közötti időkből. Az ipartestület megalakulásakor 1885-ben 88 iparágban 838 „önálló iparost", 227 „segédképp dolgozó iparost' ' és 25 mesterségét nem folytató iparost írtak össze, ezenkívül még 510 segédet és 340 tanoncot regisztráltak, összesen 2028 főt, amely számban természetesen most már a 87 kereskedő, 39 szatócs és 33 korcsmáros is beleszámítódott. Még mindig feltűnően nagy a csizmadiák (84), az ácsok (84), a csapók (69), a szabók (51) és a fazekasok (44) száma.

81 1900-ban a város 14 114 főnyi lakosából 2155 keresőt és 2604 eltartottat, összesen 4759 főt soroltak az iparral foglalkozók közé.

82 A XX. század első két évtizedének története sajnos még feldolgozatlan, de a két világháború közti időszak immár inkább kisiparnak nevezhető kézművességéről újból érdekes képet kaphatunk: 1920-ban Veszprémben a 15 586 lakosból 4986-an 1930-ban pedig a 17 792 lakosból 5437-en foglalkoztak iparral.

83 Ezek a statisztikák már teljesen új ágazati meghatározások szerint készültek, így részletes összehasonlításra nem nyílik mód, de számos újabb foglalkozás is megjelenik már, mint a szállodások, kávésok, fényképészek, bérautósok stb. 1885 és 1900 között az ipartestület kétszer, illetve háromszor is költözött. 1885-ben az ún. tűztorony, vagy „vigyázótorony" tövében az 1811 és 1814 között eredetileg fecskendőháznak, azaz tűzoltószertárnak épült szép copfstílusú épületből városháza lett, majd a XX. században az ipartestület is ideköltözött és a mai napig itt székel. 1933-ban helyezték fel rá a köralakú pajzsba foglalt városcímert, valamint az iparosság jelvényeiből összeállított kompozícióban a fölötte lévő két kisebb kerek jelvényt, valamint közepére még följebb egy jóval nagyobb, zászlót utánzó, empire stílusú pajzsban ugyancsak a kézművességet szimbolizáló szerszámokból és termékekből álló iparoscímert.

84 507