A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Tóth Sándor (Zirc): Egy természetrajzos muzeológus visszatekintése

Hivatalosan közel kettő, de ténylegesen csupán mintegy jó fél évet töltöttem a Bakonyi Múzeumban. Családom Hejőbábáról már egyenesen Zircre költözött 1970 márciusában egy szükséglakásba, így én is gyarapítottam a Zircről Veszprémbe bejárók népes táborát. Közben elkezdődött a zirci múzeum szervezése, de erre itt nem szükséges bővebben kitérni, mert a témával már több cikkben is részletesebben foglalkoztam. Hazánk első vidéki önálló természettudományi szakmúzeuma hivatalosan ugyan csak 1972. május 17-én nyílt meg, Éri István már 1972. január 1-vel kinevezett múzeumigazgatónak. Kétségtelen, hogy az intézmény létrehozásában sokan közreműködtek, a Bakonyi Természettudományi Múzeumot mindig is egy kicsit a magaménak éreztem. Ez a tudat az évek során sok esetben átsegített az egyes időszakokban a fejem fölött ugyancsak tornyosuló különféle nehézségeken is. Dolgos hétköznapok Eltekintve most már mind az intézmény létrehozásától, mind a Bakony-kutatás szervezésétől, a muzeológus pályát nagy tervekkel kezdtem. A kitűzött célok között szerepelt a Bakony minden zeg-zugának a bejárása, a kétszárnyú fauna minél teljesebb feltárása, a gyűjtött anyag folyamatos feldolgozása és teljeskörű publikálása. A nagyszabású elképzeléseket természetesen csak kis részben sikerült megvalósítani. Az kétségtelen, hogy a természetföldrajzi értelemben vett Bakony hegységnek alig maradt olyan kisebb tájegysége, amelyen legalább egyszer ne fordultam volna meg a két évtized alatt. Hamarosan rá kellett azonban jönnöm, hogy a mintegy 4000 km

2 kiterjedésű hegység nem is olyan kicsi, mint az ember hinné. Legszívesebben tavasztól őszig jártam volna ugyan a terepet, ennek azonban számos gyakorlati akadálya volt. Ráadásul néhány érdekesebbnek bizonyult helyre az évek folyamán rendszeresen visszatértem. Ilyenek voltak pl. a Malomréti-völgy, a Burokvölgy, az Esztergáli-völgy, Fenyőfő, a Tihanyi-félsziget, az öcsi Nagy-tó stb. Ez tulajdonképpen nem baj, mivel ezeken a mintaterületnek is nevezhető élőhelyeken gyűjtött rovaranyag viszonylag jól reprezentálja az egész Bakony rovarfaunáját. Eleinte minden rovart gyűjtöttem, illetőleg preparáltattam. Később a szűkös tárolási és preparátori kapacitás miatt erről le kellett mondani. Az 1980-as évek első felétől fokozatosan áttértem az ún. célgyűjtésekre, aminek az lett a következménye, hogy elsősorban azok a kétszárnyú családok gyarapodtak a gyűjteményben, amelyekkel komolyabban foglalkoztam, vagy legalábbis szerepeltek a későbbiek során feldolgozandó csoportok között. Ilyenek voltak a zengólegyek (Syrphidae), a fürkészlegyek (Tachinidae), a bögölyök (Tabanidae), a pöszörlegyek (Bombyliidae), a katonalegyek (Stratiomyidae), a fejeslegyek (Conopidae), a lószúnyogok (Tipulidae) stb. Mennyiségét és jelentőségét tekintve első helyen egyaránt a zengólégy gyűjtemény áll. A kizárólag a Bakony hegységből származó, 21 500 példányból álló bakonyi anyag nagyobb a Természettudományi Múzeum teljes kárpát-medencei zengólégy kollekciójánál. Az egy teljes rovarszekrényt megtöltő, csaknem 100%-ban feldolgozott gyűjtemény revíziója és végleges felállítással kapcsolatos rendezése az elkövetkező évek feladata. Gyűjtés hegyen-völgyön A Bakonyi Természettudományi Múzeumnak, mint tájmúzeumnak a gyűjtőterülete a tágabban értelmezett Bakony hegységre (Keszthelyi-hegység, Tapolcai-medence, Balaton-felvidék, Déli-Bakony, Északi-Bakony és Bakonyalja) terjed ki. Való igaz, hogy e viszonylag nagy tájegység egy életre elég kutatási feladattal szolgálhat akármelyik szakterülettel foglalkozó muzeológus számára. Az emberek azonban általában nem szeretik, ha korlátok közé szorítják őket és sokszor a szakmai vagy egyéb érdekek is megkövetelik a szűkebb pátriából való kitekintést, így volt ez az esetemben is. Mivel a zengőlegyeknek az egyetlen hazai specialistája lettem, szaktudásomra a legkülönbözőbb hazai (de nem egyszer külföldi) intézményekben igényt tartottak. Elég nagy feladatot jelentett csupán a Természettudományi Múzeum Állattára a Kárpát-medencéből származó zengólégy gyűjteményének a feldolgozása. Az ország különböző részein szervezett tájkutató programok, célgyűjtések mind jó lehetőséget nyújtottak a Bakonytól való időleges elszakadásra és nem utolsósorban egy kis szakmai kitekintésre. E programok keretében a zengólegyek mellett általában néhány más kétszárnyú csoport (olykor a szitakötők) gyűjtése és feldolgozása, illetőleg publikálása is feladatom lett. Ezekután nézzük meg egy kicsit közelebbről, valójában hol is fordultam meg eddig határainkon belül gyűjtési szándékkal. Véletlenül éppen kereken 1000re tehető a felkeresett pontok és mintegy 950-re a konkrét gyűjtőhelyek száma. A pontos meghatározásnak egyik elvi akadálya, hogy az egymáshoz közel eső gyűjtőhelyek elhatárolása főleg az első évtizedekben nem történt meg következetesen. A gyűjtések konkrét helyeinek oldalakon át történő felsorolása az olvasó számára nem mondana sokat. Ehelyett inkább a térképen való szemléltetés látszik célszerűnek. A lelőhelyek sajátos tömörülése azonban általában nem teszi lehetővé minden gyűjtőhely külön kijelölését, de végeredményben ez nem is szükséges. Éppen ezért is a zoológiában évtizedek óta széles körben alkalmazott és jól bevált UTM-rendszerű hálótérképen szemléltetem a szóbanforgó helyeket. Teszem ezt annál is inkább, mivel a hálótérképezés az elmúlt 46