A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Petánovics Katalin: „Átul léptük Zala megye határát...” (Zala megyei summások kultúraközvetítő szerepe)

PETÁNOVICS KATALIN „ÁTÜL LÉPTÜK ZALA MEGYE HATÁRÁT..." (ZALA MEGYEI SUMMÁSOK KULTÚRAKÖZVETÍTŐ SZEREPE) A mezőgazdasági vándormunkásság meglétének nyomai a középkorba vezetnek vissza.

1 Ezek az idénymunkások elsősorban a nagybirtokokon helyezkedtek el, különösen a nagy egymásra torlódó nyári teendők (fűkaszálás, aratás, cséplés) idején, amikor a robot nem volt elégséges ahhoz, hogy minden feladatot idejében elvégezhessenek. A 18. századból ránkmaradt, a napjainkig legrégibbnek ismert aratószerződést balatonedericsiekkel kötötték, de ha átnézzük az egyes uradalmak szerződéseit, kiderül, hogy csaknem mindegyik foglalkoztatott vándormunkásokat.

2 A népességszaporulat következtében - különösen a jobbágyfelszabadítás után - az agrárszegénység száma olyan mértékben megnőtt, hogy többféle kiutat is keresett magának, mert a földből nem tudott megélni. Részben a városokban az iparban kerestek munkát, részben kivándoroltak, a többiek mezőgazdasági bérmunkássá, summássá váltak.

3 Az ipari növények (cukorrépa, kukorica, burgonya) 19. század végén fellendült termesztése állandó, 6 hónapos munkaalkalmat biztosított a földnélküliek vagy a kisföldűek részére. Kialakultak azok a megyék, ahonnét a legtöbb munkás indult évről évre a nagybirtokra vagy a jelentős paraszti gazdaságokba

4 „Becslések szerint az első világháborút megelőző években kereken mintegy 50 ezer summás volt Magyarországon, számuk tehát családtagokkal együtt kb. 150 ezer főre tehető."

5 Zala megye - beleértve a Keszthely környéki falvakat is - a 3. legnagyobb summáskibocsátó megye volt. Útvonaluk elsősorban a Somogy, Veszprém, Fejér, Baranya megyei nagybirtokokra vezetett.

6 A hathónaposok - magukat így nevezték - egy-egy summásgazda keze alatt dolgoztak egy bandában 100200-an. Életvitelüket meghatározta a napkeltétől napnyugtáig - aratásban a látástól vakulásig - tartó munkaidő, s a folytonos felügyelet. Kikapcsolódásra, játékra mégis mindig kerítettek időt. Hiszen a summások zömmel fiatalok: 13^40 év közöttiek voltak. A szórakozás lelki szükségletet, feloldódást, erőgyűjtést jelentett számukra.

7 Csaknem minden, a summásokkal foglalkozó szakirodalom megemlíti a szabadidő eltöltésének módját, de azt kevéssé vizsgálták, hogy ez a réteg, amely 815 év alatt bejárta szinte Dunántúl összes majorját, vajon milyen mennyiségű és minőségű kultúrát kapott (adott át), és ezt otthon befogadták-e vagy sem, s milyen mértékben.

8 A továbbiakban erre keresünk választ. Közismert, hogy a paraszti kultúra megőrzésében a szegényparasztság kiemelkedő szerepet játszott.

9 A különböző falvakból összeverődött summásság a hat hónap alatt egymásnak átadta szűkebb pátriájának magával hozott folklórját, s hazatérve magával vitte az újonnan megtanult dalokat, táncokat, meséket, amelyeket a téli hónapok társas munkái, összejövetelei alatt megismertetett az otthonmaradottakkal. Természetesen nem mindenki volt jó átvevő és átadó, de akadtak kiváló memóriájú előadók, akik szivacsként mindent magukba szívtak. Ők azok, akik szinte egyszemélyes letéteményesei mindannak, ami egy faluközösség átlagos tudását jellemzi. A summások vasár- és ünnepnapokon csak rendkívüli időjárás esetén dolgoztak. Ahogy a matyó summások mondták: „hármas ünnep, hetes eső" vagyis a hosszabb pihenő több szórakozási alkalmat kínált.

10 A nők vasárnap délelőtt mostak magukra és azokra a férfiakra, akik fizetség ellenében megkérték erre őket. Ha maradt egy kis idejük, a barátnők együtt elsétáltak a legközelebbi faluba vagy városba, közben szappant, mosószódát vagy egy-egy kötényre valót vettek.

11 A férfiak a kocsmát látogatták meg. Haza nem jöhettek 6 hónapig, mert az uradalom csak az oda- és visszautat fizette meg, s egy nap alatt úgysem tudtak volna megfordulni. Kivételnek számított, ha néhány fiatalember összebeszélt és hazautazott a falujuk búcsújára.

12 A 6 hónap alatt igen ritkán jutottak el misére, mert messze volt a falu, és délelőtt dolguk volt. Egy idős summásasszony pontos magyarázatot adott az énekével:

13 „Ne nézz babám pogánnak, Nincs is a summásnak vasárnap. Délelőtt van a nagymosás, Délután meg a vasalás, a varrás." 441