A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Ács Anna: A felekezeti viszonyok változása Nemesvámoson a XVII. századtól napjainkig. (A H. N. adventista gyülekezet megalakulása és működése)

részét. Egyed János Károly a saját erdejéből termelte ki az épületfát és az ácsmunkát maga vállalta. A leendő imaház számára б faragta már korábban a 4-5 személyes padokat. Őszre készült el a két helyiségből álló, ötven személyt befogadó imaház. A kisteremben állt Váradi András fekhelye, mert az éjszakákat a házban kellett töltenie, hogy a csendőri ellenőrzéseken igazolt legyen a lakóház funkció. A gyülekezeti ház berendezése 1944-ben harmóniummal bővült. Herczeg Mária segítségével vásárolták az énekkari munka könnyítésére. Az új imaház másfél év múltán a falun átvonuló különféle katonai alakulatok szálláshelye lett. S miként Vámos egész lakossága, a helyi adventista közösség is megszenvedte a háborús eseményeket. Polgári áldozatokat is követelt tőlük a háború. A falut ért 1945 márciusi bombatámadás során veszítette életét Kovács Gáborné. A szovjet csapatok betörésekor ölték meg a fiatal házaspárt, ifj. Völgyi Lajost és feleségét, Véghelyi Ilonát. A szörnyű kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság egy zenei őstehetségtől fosztotta meg a gyülekezetet. Ifj. Völgyi Lajos több hangszeren kiválóan játszott, az emlékezet szerint gyönyörűen hegedült. A későbbiekben részt vállalt volna az adventista gyermekek zenei nevelésében... Öccse, Gábor betegen került haza az orosz frontról. A harctérre magával vitte bibliáját és katonatársaival gyakran beszélgetett vallási témákról. Bevetéskor hangosan imádkozott, s bajtársai szinte a katonaköpenyébe kapaszkodva tartottak vele. Az egyik bombatámadáskor a légnyomás messzire dobta. Idegösszeroppanást majd gyomorfekélyt kapott és szinte megvakult a hómezei gyaloglástól. Frontélményei megerősítették hitét. Amikor 1942 szeptemberében szabadságot kapott, egyik első útja szülőfalujában az adventista gyülekezetbe vezetett, akkor még Egyed János Károlyék lakására. A csendőrség váratlan ellenőrzésétől a falu kisbírója, egy hithű katolikus ember mentette meg, aki előrerohanva a másik szobában rejtette el. Egy év múlva, 1943 augusztusában keresztelkedett meg Csopakon a Balaton vizében. Édesapja, amint értesült erről, rátámadt. A béke első napjai is háborús áldozatot hoztak Vámoson az adventisták kis közösségéből. Nagy Sándorné József nevű fia a frontról való szerencsés viszszatérése után földjükön szántott. Gránátra lelt s az felrobbant a kezében. Vele öreg napjaikra szánt gondviselőjüket veszítették el szülei. Fia halálát édesanyja már 1923-ban megálmodta. Fekete táblán az 1922-es évszámot olvasta és égi hangot hallott: „Add hozzá, amit most írunk! Ne felejtsd el, nagy esemény lesz az!" Nagy Sándorné be is írta a családi biblia belső oldalára az 1945-ös évszámot, s az álombeli jövendölést. Fia halálával ezt az álmát látta beteljesedni. Az adventista tanítások térhódítása a vámosi katolikusok körében A II. világháború után ismét megindult a gyülekezeti élet Vámoson, új lendülettel, végre megint H. N. Adventista névvel. Már 1945 szeptemberében négy új tagot keresztelhetett Szigeti Jenő prédikátor.

63 Egy év múlva misszióutakat szerveztek a környékbeli településekre: Hidegkútra, Felsőörsre, Tótvázsonyba, Nagyvázsonyba, Kövesgyűrre, Barnagra, Szentgálra, Gyulafirátótra és a távolabbi Fűzfőre és Kapolcsra is. Evangelizációs ünnepélyeket tartottak az énekkar közreműködésével és verseket adtak elő. A bibliaórákon Jézus eljöveteléről és a szombat igazságáról beszéltek az érdeklődőknek. Ebben az időszakban sem szűntek meg az első vámosi adventista asszony, Völgyi Lajosné megpróbáltatásai. Bár védelmére kelt adventista fia és menye, férje mégis többször bántalmazta ittasan. Egy alkalommal férje, látomása által vezetve késsel támadt rá. Völgyi Lajos előtt két magas férfi jelent meg, nótáztak és arra kényszerítették, hogy a nagykéssel ölje meg a feleségét. Völgyiné, éjjel lévén, ágyában feküdt. A férje megkérdezte tőle, látja-e ő is a két férfit és hallja-e, mit nótáznak. Természetesen nem volt a válasza. Amikor férje ráemelte a kését, csak így szólt: „Te Lajos, ne tegyed!" Szavai hallatán férje letette a kést, nem bántalmazta. Azonnal megbeszélték, mi történhetett. Az asszony szerint a „levegőbeli hatalmasságok" kényszerítették férjét a gyilkossági kísérletre. Úgy tartották: az Úr őrizte meg Völgyi Lajosnét. A háború utáni években a helyi adventisták invitálására a vámosi katolikusok közül egyre többen jártak el a nyilvános bibliaórákra. A vallásos érzelmek megerősödéséhez hozzájárultak a falubeli szörnyű háborús élmények, gyilkosságok is, s mint emlékeznek, a katolikusokban ekkortájt ébredt a biblia megismerésének vágya, igénye. A katolikusoknál nem volt általános gyakorlat a biblia olvasása. Sokaknak nem is volt bibliája, sőt akadt köztük olyan hívő, akinek soha nem került a kezébe biblia. A háború után az adventistáktól vettek illetve kaptak ajándékba bibliát. Közösen olvastak belőle majd megbeszélték olvasmányélményeiket. Efféle szándékkal nem fordulhattak papjukhoz, a bibliaóra nem volt szokásban a vámosi katolikus gyülekezetben sem. Papjukat tisztelték, ám emberileg nem álltak annyira közel hozzá, hogy ilyen belső igényükről egyáltalán tájékoztatták volna. A helyi katolikusok közül többen annak ellenére adventisták lettek, hogy korábban hallani sem akartak a „szornbatistákról", elzárkóztak előlük. Sőt haragudtak is rájuk, hogy térítenek, „ide-oda mászkálnak". „Majd akkor leszek adventista, ha megbolondulok' ' - hangoztatta az egyik asszony. Mint mondja magáról, csúnya káromkodós szája volt és szégyenkezett miatta. Még a csatkai búcsúra is elment gyalogosan, hogy ottani élményei hatására hátha .előnyére tud változtatni a természetén. Nem sikerült neki, rá429