A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Ács Anna: A felekezeti viszonyok változása Nemesvámoson a XVII. századtól napjainkig. (A H. N. adventista gyülekezet megalakulása és működése)

adásul megbotránkoztatták a búcsú, búcsújárás külsőségei. Az adventisták hívására részt vett egy vasárnap esti nyilvános istentiszteleten. Férje ekkor még nem tartott vele, de együtt olvasták a bibliát. S miután az a véleménye formálódott, hogy „mennyi mindent másként ismert, mint ahogy megírták a bibliában", csatlakozott feleségéhez. Hosszas tusakodás után döntötték el: kérik a tanítást, „elindulnak a szombatünneplésben". Véglegesen, mint visszaemlékeznek, E. G. White: A Jézushoz vezető út című munkája győzte meg őket. A gyülekezet könyvtárából más adventista könyveket, az egészséges életmódról szóló füzeteket is elolvastak még keresztségfelvételük előtt. Alámerítkezésük után a fiatalasszonyt kiközösítették a szülei, öt évig nem is álltak szóba vele. Édesapja betegségekor kerültek kapcsolatba ismét egymással. A férj édesanyja később maga is hívő lett, pedig sokféle mendemonda járta róluk a faluban: „azért lettek szombatisták, mert szalmazsákot kaptak" (a szegénységükre utaltak ezzel); „az UNRA csomagok miatt keresztelkedtek meg". A feleségtől is megkérdezték a faluban, visszaemlékezve korábbi kijelentésére: „No, megbolondultál mégis?" A válasz így hangzott: „Megbolondultam, mert így van megírva." Más adventista sorsa sem volt könnyebb ebben az időben, gondolt vissza a kezdeti évekre az egyik Vámosra, református férjhez került evangélikus asszony. О a közelben lakó adventista asszony hívására ment el a „nyilvánosokra". A biblia megismerésének vágya vezette. Családjukban nem őriztek bibliát, sógornője ajándékozta meg vele. Mielőtt olvasásába kezdett, imádkozott, hogy „az Úr adjon értelmet cselekedetének". A téli esték bibliaórái után kétnapos hitmélyítő konferencián vett részt Veszprémben, amelyre elkísérte a férje is. Az ifjú ember „végigsírta a prédikátorok beszédeit". Hazatérve arra kérte a feleségét, hogy jövő szombatra készítse elő a ruháit, megy vele a gyülekezetbe. Mint barátkozók, egy évig jártak a gyülekezetbe. Már a keresztség felvétele előtt szembetűnő változásokat észleltek a férj viselkedésében: jóval türelmesebb lett, nem káromkodott többé és lemondott a balatoni szőlőbirtokról származó bor ivásáról. Szüleik megdöbbenéssel fogadták a megtérésük hírét. A fiatalasszony szülei, akik kocsmárosok voltak, egyenesen megkérdezték: „rábeszéltek-e?" A férjet „famíliacsúfítónak" nevezték a szülei, szegyenlették a tettét. Apja elkeseredésében fejszével ütögette fiáék lakásának ajtaját. Meglátogatta őket a református pap a kurátor társaságában és felajánlották a viszszatérés lehetőségét. Amint látták, hogy igyekezetük hiábavaló, meg sem hallgatva a kitérésüket indokló tényeket, érveket, sietve távoztak. 1946 karácsonyának másnapján hat vámosi keresztelkedett meg a székesfehérvári közfürdőben. Négy nő és két férfi, köztük egy házaspár. Az egyik férfi, Csőgör István - aki barátja hatására lett adventista később, Vámosról elkerülve Csongrádi néven prédikátor lett. Jelenleg a hévízi körzet lelkipásztora. A vámosi katolikus pap viszonylagos közömbösséggel fogadta a gyülekezetéből való kitéréseket. A falubeliek ezt betegségével magyarázzák. Ám előfordult, hogy saját bibliáját kölcsönözte kitért hívének, mondván: „a szombatisták bibliája hamis." Nem szégyenítette meg őket kiharangozással, kitérési anyakönyvet sem vezetett, illetve erről nincs tudomásunk. A katolikus egyházba vissza is tértek néhányan a vámosi adventista gyülekezetből. A búcsúvezető, előimádkozó, aki kántorizált is Vilma pusztán, a katolikus pap terminológiájával élve „visszaszégyenkezett" egyházába. Nem tudta betartani az új életmód szabályait, főként az italfogyasztásról nem tudott lemondani. Adventistaként nagy eredménnyel missziózott. Hatást gyakorolt a népre, ugyanúgy, mint amikor búcsúvezető volt. Az 1940-es évek végén, 50-es évek elején rendkívül sikeresnek bizonyult az adventisták helyi missziója. „Úgy ment, mint a tsz-szervezés. Reggeltől estig a kilincset adták egymásnak a szombatisták" - emlékeznek a katolikusok. Sokan visszautasították az imaházba szóló meghívásukat: „Elmegyek akkor, ha te is eljössz a mi templomunkba." Amint egyre többen „tértek meg" a vámosi katolikusok közül, a pap telente bibliaórákat tartott a felnőttek részére. Ugyanakkor - a politikai tiltás ellenére megerősödött Vámoson a gyermekek hittanoktatása.

64 A református gyermekek közül is gyakran kétosztálynyi, 60-80 gyermeket tanított a lelkész. A hivatalos statisztikában természetesen ennél kisebb létszám szerepelt. Vámoson még a legnehezebb időkben sem szűnt meg a hittan oktatása. Ennek egyik oka a felekezetek „rivalizálása" lehetett, a másik pedig az adventisták helyi visszaszorítása a hitoktatás révén. A falu kedvelt katolikus papja, Jani Károly szerint az 1960-as évek Vámoson a vallási életben a reformáció-ellenreformáció idejét, hangulatát idézték. Mindegyik gyülekezet a maga sajátos módszereivel kívánta erősíteni a pozícióit. Az adventisták a helyi temetéseken gyakran térítő hangnemű prédikációt mondtak. Válaszul a katolikus pap is kényszerült megerősíteni gyászbeszédeiben a tanító jelleget. A katolikus egyházból kitért adventisták sokszor beszélgettek volt papjukkal egyes teológiai tételekről, aki, élményei hatására - egyházi belső használatra - tanulmányt is írt az adventista hitelvekről. A személyes kapcsolatot a teológiai és egyéb ellentétek ellenére mindvégig tartotta az adventistákkal. Jó matematikusként az érettségire való felkészülésben segítette az adventista gyermekeket, ellenszolgáltatás nélkül. S hozzá vitték meghatároztatni és ellenőrizni a gombát a helyi adventisták, ismervén szakértelmét. A katolikus gyülekezet megerősítését szolgálta az is, hogy Jani Károly esperes betlehemes játékot tanított be a gyerekeknek. A csoport egész adventben járta a falut, de a betlehemezés koronája karácsony hete, s Ádám-Éva napja volt Vámoson is.

65 430