A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Ács Anna: A felekezeti viszonyok változása Nemesvámoson a XVII. századtól napjainkig. (A H. N. adventista gyülekezet megalakulása és működése)

tanításokkal. Megtiltotta feleségének, hogy eljárjon szombatot ünnepelni, mondván: szégyent hoz rá, aki gazdag emberként községi elöljáró is. Amikor Nagyné nem tágított, megfenyegette: „Ha még elmész szombaton, levágom a nyakad a kaszával!" Oda is készítette a kaszát az ajtóhoz, ám nem bántotta asszonyát. Idővel megbékélt, maga is eljárogatott ünnepelni a szombatot. A keresztségét mégsem vette fel, még akkor sem, amikor nyolc gyermekük közül hét már követte anyjuk hitét. „Talán mert nem tudott lemondani a reggeli pálinkaivásról és kedves pipáját sem dobta ki" - fogalmazzák meg gyermekei. És, tehetjük hozzá, így nem várt rá megvetés, gúnyolódás, megmaradt az elöljárói státusa. 1927-ben csatlakozott az adventisták kis csoportjához özv. Egyed Andrásné lánya, Korpádi Sándorné (Egyed Lídia). О 1927 decemberében keresztelkedett meg. Vele a vámosi adventista közösség létszáma elérte a hét főt - köztük öt nő és két férfi - s önálló gyülekezetté szervezte őket Voigt Miksa prédikátor. Az adventista életmódra való áttérés nehézségei Az adventisták számára az ún. „tiszta étkezés"-t Mózes III. könyve 11. fejezete írja elő. A tiszta étkezést már a keresztség felvétele előtt elkezdték Vámoson is. Ez radikális táplálkozásmód-változtatást jelentett számukra. Többé nem főztek disznózsírral és nem fogyaszthattak disznóhúst. Az éppen meghizlalt disznót eladták, s disznó helyett több borjút és szárnyast tartottak. Húsz-harminc csirkét, kacsát és libát is nevelt egy-egy család húsáért, zsírjáért. A marha-, borjú-, bárány- és birkahúst a helyi mészárszékben vásárolták, vagy családok együtt vágtak évente többször borjút. Nagy Sándorék kecskét is tartottak tápláló tejéért és húsáért. Saját kecskepásztort alkalmaztak a nyájhoz. Tehenet szinte minden család tartott. Tejéből a nők maguk köpülték a vajat tésztasütéshez. Hogy étkezési olajhoz jussanak, napraforgót és tököt ültettek. Magjukból olajat üttettek távolabbi településeken, mivel ekkor már nem működött a vámosi olajütő. Talán a szeszesital-fogyasztás tilalma érintette legérzékenyebben az adventista férfiakat. Szinte minden család birtokolt szőlőt több évszázada a Balaton-felvidéken, Csopakon, Paloznakon és Lovason. A szólőbeli gyümölcsfák terméséből pedig pálinkát is főztek a helyi pálinkafőzőben, a „kukullóban". Életvitelük szerves része volt az alkoholfogyasztás - ezt erősítette a nemesi mentalitás - ezért különösen nehéz lehetett lemondani a bor- és pálinkaivásról. Az adventisták a szőlőiket megtartották, ám borukat eladták. Éves fogyasztásra 200-300 liternyi mustot tároltak a maguk számára. A szombat megünneplésével járt, hogy az ételeket már pénteken elkészítették erre a napra. A nyári melegben, hűtőszekrény nem lévén ekkor még, tejeskannákba töltve a kútba engedték le az ételt. Közös kutakba, mert a faluban alig volt a két világháború közötti években saját kút. Ezért nem nehezteltek a falubeliek az adventista családokra. A gyógynövények fokozottabb használatát a gyülekezetben Csik Júlia terjesztette el. Gyerekekkel szedette a füveket és egyéb növényeket, növényi részeket (pl. tökindát), s készítette a teákat belső bántalmakra. Leginkább ezerjófűből, hársból, bodzából, borovicskából, vöröshagymából, csipkéből és csalánból főznek teát a vámosi adventisták. Táplálkozásukban mint általában a falu lakóiéban - nagy szerepe van a gombáknak. Jól ismerik a gombaféléket, sok is terem belőlük a határbeli erdőkben, réteken. Az adventista életmód új mentalitást is követelt. Az adventisták nem dohányoznak, nem káromkodnak, nem hangoskodnak, kerülik a feltűnést a viselkedésben, öltözködésben egyaránt. A lányok, asszonyok hajukat a divat hatására sem vágatták le, nem daueroltatták be, hanem befonták, kontyba tekerték és kendővel bekötötték. Megkeresztelkedésük után gyöngyöt sem viseltek többé és nadrágot sem vettek magukra. Nem jártak bálba, szórakozóhelyekre, csak a barátaikkal beszélgettek a vámosi közök végén esténként, különösen vasárnapokon. Kerülték a veszekedést, lehetőség szerint kitértek előle. Szó nélkül tűrték a csúfolkodást, amikor szombatonként ünneplőbe öltözötten mentek „megülni a szombatot". „Szombatista, szombatista" - kiabálták rájuk a szüleik illetve más felnőttek által felbujtott gyerekek. Az adventisták nem vettek részt más egyházhoz tartozó rokonaik lakodalmán. Ha semmiképpen nem térhettek ki a meghívás alól, a templomig elkísérték a párt, de a templomba már nem mentek be. Az esküvői vacsorái invitálást csak akkor fogadták el, ha megbizonyosodtak arról, hogy „tisztán főztek" számukra. Ilyenkor külön terítettek az adventista rokonoknak. A vacsora elfogyasztása után rendszerint hamar hazatértek, mert ki voltak téve az ittas vendégek inzultálásának. Az adventista katonának, ha nem került túl messzire Vámostól, hetente vitték a hozzátartozók a „tiszta ételt", nem kellett ennie a kaszárnyai menüt. A gyakorlatokon, s később a világháborúban fegyvert foghattak, de ha lehetett, nem lőttek vele. Az önálló gyülekezet működése a II. világháború végéig A faluban élénk visszhangot váltott ki Nagy Gábor és felesége, majd Nagy Sándorné megkeresztelkedése. A presbiterek nyílt támadásba kezdtek. Völgyi Lajos is szembeszállt a számára munkát adó gazdák unszolására a feleségével és megtiltotta fiai adventista nevelését. A megbecsült mesterember inni kezdett. Hordószám vette a bort és barátaival dorbézolt. Naponta 8-9 liter bort is megivott. Esténként, a kocsmá426