A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Ács Anna: A felekezeti viszonyok változása Nemesvámoson a XVII. századtól napjainkig. (A H. N. adventista gyülekezet megalakulása és működése)

ban a következő adatok olvashatók Vámosról: római katolikus: 351, református: 1143, izraelita: 108, evangélikus 6, görögkeleti l.

50 Az 1900. évi népszámláláskor már csak 1435-en lakták a falut, köztük 1033 reformátust, 379 katolikust, 20 izraelitát és 3 evangélikust írtak össze.

51 Ha valósnak tekintjük ezeket az adatokat, 7 év alatt 90 fóvel csökkent a reformátusok lélekszáma, ugyanakkor 28 fővel gyarapodtak a katolikusok, a zsidók száma viszont drasztikusan csökkent. A reformátusok, lélekszámuk fogyása ellenére megtartották vezető szerepüket. Bár gazdasági szerepük, tekintélyük a nemesség presztízsvesztésével egyre csorbult, a törzsökös magyarságot továbbra is a reformátusság képviselte Vámoson. Ők alkották a birtokos réteget, de a paraszti módon élő református kisnemesek mentalitása, értékrendje is erősen eltért a helyi katolikusokétól. Párválasztásukban döntő szerepe volt a felekezeti hovatartozásnak.

52 A felekezeti endogámia még az 1950-es években is megfigyelhető volt a faluban a reformátusok körében. Vegyes házasság nagyon ritkán köttetett. Ha mégis létrejött, az a szerelem erejét bizonyította.

53 A vámosi reformátusok igyekeztek maguknak párt találni saját falujukban s ez általában sikerült is.

54 Néha a Balaton-felvidék falvaiból, főként Szentkirályszabadjáról és a szomszédos Szentgálról került férj illetve feleség Vámosra, illetve ezekbe a helységekbe kerültek el házasságkötés révén a vámosi reformátusok. A lokális endogámia szintén gyakorlat volt még a II. világháborút követő években is. A reformátusok párválasztásában nem csekély szerepet játszott a vagyoni helyzet. Megfelelő házasságkötéssel az ifjú pár előnyös helyzettel, birtokkal, jószággal indult a közös életbe, s gyakran szempont volt az is, hogy a két fiatal családjának földjei egymás mellé estek. Ha valamelyik fél kisebb vagyont vitt a házasságba, azt a másik szülei lenézték. Előfordult, hogy a szegényebb református lányt feleségül vevő fiút kitagadta a családja. Vegyes házasság esetén megállapodás szerint leggyakrabban a református hitet követték a gyerekek. Vámoson a katolikusok számát a betelepülők gyarapították. Közülük sok volt a német anyanyelvű. Őket nehezen fogadta be a magyar falu, sok hátrányos megkülönböztetést kellett elviselniük (pl. nem használhatták a közbirtokossági legelőt, erdőt stb.) A katolikusok többsége a cseléd- és szolgaréteghez tartozott. Sokan közülük nem is telepedtek meg véglegesen Vámoson, ám néhány család törzsökössé vált az évtizedek során. A reformátusok és a katolikusok közötti vallási ellentétek csak lassan csillapultak a két világháború közti időszakban. Különösen a két felekezet papjai, tanítói tettek sokat a feszültség - amely gyakran vezetett lenézéshez, csúfolódáshoz, verekedéshez enyhítéséért. Színdarabok előadásánál az első sorokba ültették a másik felekezetből meghívott vendégeket. Az éjféli misén a katolikus pap szívesen látta az érdeklődő fiatal reformátusokat, s a református lelkipásztor sem tiltotta el a templomlátogatástól híveit. A Máté napi búcsú és annak másodnapja a reformátusok számára is ünnep volt. Nem hordtak akkor trágyát az utcán, mint az megesett más vegyes felekezetű településen.

55 A karácsonyi köszöntők felkeresték az ismerős református családokat is. A farsangi batyusbálokban is együtt szórakoztak a fiatalok, nem tekintve a felekezeti hovatartozást. A közeledésre szükségük is volt, mivel a reformátusok lélekszáma fokozatosan csökkent Vámoson, míg a katolikusoké egyre nőtt és gazdasági szerepük is fokozódott a reformátusok gazdasági térvesztése ellenében.

56 A református egyházközösség belső válsága, az adventizmus megjelenése a XX. század első évtizedeiben „A múlt század protestantizmusának belső kohéziója meggyengült, igehirdetése megüresedett, az egyház vezetőségének, a papoknak a néppel való kapcsolata megtört"

57 - állapította meg a neoprotestáns közösségek kialakulásának okait kutatva Szigeti Jenő. E negatív jelenségek Vámoson is jelentkeztek, de önmagukban még nem indokolták a hetedik napot ünneplő adventista közösség létrejöttét. E faluban is éltek a hivatalos egyházi keretektől független kegyességi formák, párhuzamosan azokkal. Mégsem alakultak ki a múlt század közepi Alföldet jellemző s behálózó parasztecclesiolák. Az idősebb református asszonyok közül többen a nagy bibliaolvasók hírében álltak. A bibliát igazi értéknek tekintette és becsben tartotta a falubeli családok túlnyomó része. Inkább reformátusok bírták a Szent Könyvet, a katolikus családokban elvétve fordult elő. A biblia belső oldalain - szokás szerint - a családra vonatkozó legfontosabb adatokat örökítették meg, a születések és halálozások idejét, dátumait és esetlegesen a család jövőjére utaló álmaikat. Biblia hiányában sokan - különösen az asszonyok - vágyakoztak annak birtoklására, hogy az, ha lelki szükség mutatkoznék az olvasására, mindig kéznél legyen. A Szent Könyv tanításainak alapos ismerete tiszteletet keltett a bibliaolvasók iránt, akik maguk kísérelték meg a Szentírás egyes részeinek magyarázatát, saját értelmezésüket alkalmanként összevetve a hivatalos, papi interpretációval. A hasonlítás kimutatta egyértelműen a különbözőségeket és kételyeket ébresztett, táptalajt adva az ún. szektás mozgalmaknak. Az adventi gondolat, az adventizmus eszméi kívülről kerültek a faluba és a bibliaolvasók révén honosodtak meg. A faluban ma élő idősek - s nem csupán az adventisták, hanem a más vallásúak is - rögtön idézik a vámosi adventista előtörténetet. Nagy Sándor, a falu egyik legmódosabb gazdája (50 hold szántó, 100 hold erdő és 5 hold csopaki szőlő birtokosa) éppen csopaki présházában dolgozott Erzsébet nevű lányával, amikor betért hozzájuk az Arácson élő két könyvevangélista testvér, Csik Ilona és Julia. Nagy 423