A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

S. Lackovits Emőke: Református keresztelési szokások a Dunántúlon

felszólítással, ami azt jelentette, hogy az adományt kerek összegre kellett kiegészíteni. Ugyanis itt a házasulatlan komáknak (hós vagy hés koma) dupla korozsmát kellett adniok.

71 Somogyban és a bakonyi falvakban a gyermek népnapjára, karácsonyra, konfirmációra is adtak kisebb ajándékot. Az őrségi Nagyrákoson a gyermek konfirmációs koráig a keresztszülő minden húsvétra ruhanemű-ajándékot adott neki. Göcsejben ruhára adtak egyszer ún. fejkötöpénzt. Mindenhol az volt az általános, hogy házasságkötésükkor kaptak nagyobb ajándékot a keresztgyermekek. Az 1960-1970-es évektől már konfirmációkor is. Ha a gyermek egy esztendős kora előtt meghalt, akkor a keresztszülők vették meg a koporsót (Bábonymegyer, Balatonfelvidék), a szemfedelet (Göcsej, Hetes, Somogy), a halotti ruhát (Somogy, Bakony) és mindenhol a koszorút. Sok helyen a keresztszülő: a keresztanya vagy a keresztapa vitte ki a temetőbe is a kis halottat (Bábonymegyer, Szentgál). Ha a gyermek megkapta már a korozsmát és utána halt meg, akkor Somogyban csak kendőt vettek számára. Általános volt húsvétkor a keresztanyák részéről ajándékozott hímes, vagy piros, zöld, kék tojás is. A tolnai Váralján a keresztanya nyilvánosan adta át a színes tojásokat keresztgyermekeinek. Bálint Sándor szerint az ajándék az újjászületés jelképe volt, s a valamikori húsvéti keresztelőre utalt. Egy család életében a paszita jeles nap volt, emlékét sok esetben még az utódok is megőrizték. A mindenkori szülők igyekeztek emlékezetessé tenni ezt az alkalmat a meghívott vendégek és a maguk számára is, hisz vele az új életet ünnepelték. Köveskálon a szabadságharcos Gyö'rffy Endre (meghalt honvéd főhadnagyként 1849-ben, Buda bevételekor) apjának, Gyórffy Györgynek paszitájára apja, Gyórffy István egy girlandokkal díszített két literes üveget csináltatott (maratott technikával készült), amelynek körbefutó felirata a következő volt: „Vivat Nemes Nemzetes Gyórffy György!" Ezt az üveget lakoma alatt az asztal közepére helyezték, s a legutóbbi időkig (1980-as évek) családi ereklyeként őrizték.

72 Az első gyermeknek és a fiúknak általában mindig nagyobb paszitát tartottak, mint a többinek és a lányoknak. Szentgálon azt mondták, hogy a lánynak nem jó nagy paszitát tartani, mert nem tud majd férjhez menni.

73 III. A kereszteléssel kialakult kapcsolatrendszer: a komaság Egy családdal komasági kapcsolatba kerülni, gyermekét keresztvíz alá tartani, vizsgált korszakunkban rendkívül megtisztelő és felelősségteljes szerep, feladat volt. A kapcsolat lényegét megragadva, kitűnően fogalmazta ezt meg Eötvös Károly. „Ez a szó: „keresztapám" „keresztanyám" nagy dolgot jelent a régi nemesi, kálvinista társadalomban. A keresztfiú a keresztapa, keresztanya családjához tartozik. Kivált, ha a keresztszülőknek nincs gyermekük s kivált, ha a keresztfiúk árvaságra jutnak. Az élet ösvénye gyakran hosszú és gyakran göröngyös. Ez ösvényen könnyebb a járás, ha sok jó barát, s kevés ellenség szeme kísér bennünket. Az ösvényen járó sokszor megtévedhet, kivált kamasz éveiben, sokszor meg is akadhat. Mily jól esik akkor a rokonérzés, igaz részvét, meleg barátság! A keresztapában, anyában ezt rend szerint meg lehet találni: Házasuláskor, birtokszerzéskor, nagy betegségben, súlyos kárvallás esetén mindig tőlük jön az első jó tanács, az első édes segítség..."

74 A keresztanyának Sárkeresztesen valóságos gyógyító erőt tulajdonítottak: ha beteg volt a kisgyermek, akkor egy-két éves koráig „ehíták a körösztanyját." Még az 1950-es években is üzentek érte, s úgy emlékeznek, hogy ilyenkor megfordult a gyermek betegsége. Jóra.

75 A komaság nem volt ugyan rokonság, de az esetek többségében erósebbnek bizonyult minden rokoni kötésnél. „Ezen idótül fogva a' Kereszt Atyák és Anyák, és a' Dednek Szülői között némü némü atyafiságos baráttság tartatik, a' mellyet Koma névvel tisztelnek..."

76 Amint már utaltunk rá, komának minél több személyt igyekeztek meghívni, akik főleg a baráti, ismerősi körből, esetleg a távoli rokonságból kerültek ki, ők alkotva a gyermek pártfogóinak nagylétszámú körét. Andrásfalvy Bertalan jegyezte fel a Tolna megyei Váralján, hogy a református magyarok németeket is meghívtak komának, bár velük soha nem házasodtak. Viszont gyermekeik számára így nyerték meg pártfogásukat. Általánosságban a komaság kölcsönös volt: ha valakit keresztszülőnek hívtak, azt illett mindig visszahívni. A Káli-medence falvaiban ezt a kapcsolatot kötött komaságnak, keresztbe kereszteltetésnek, összekomaságnak, Göcsejben dupla komaságnak nevezték. Még a paszitai komákat is illett visszahívni, aminek következtében mindig gyarapodott a paszitán résztvettek száma, s a komasági kapcsolatba kerültek köre. Általánosnak mondható a komaság egyenes ági (vérági), két, sőt három generáción keresztüli öröklődése. Pl. a szülő keresztanyja a gyermeknek öreg keresztanyja, a keresztszülő gyermekei kiskornak, kismátkák voltak, a keresztszülő szülei pedig öregkomák. A férj keresztszülei felesége számára is keresztszülők voltak (körösztanyám, körösztapám), ugyanúgy a feleségé férje számára. Egyes közösségekben ez a kapcsolat még ma is meglévő. A komák magázódtak, a tegeződés csak századunkban kezdett tért hódítani. A Móri-völgyben és a Zámolyi-medencében szigorúan magázták egymást még akkor is, ha korábban tegeződtek. Ahogy mondták: „hajjázták egymást."

77 Göcsejben, Hetesben, ha együtt gyerekeskedtek is, komaságba kerülve, csak megázódtak „megkegyelmezték egymást."

78 Akár tegeződtek, akár magázódtak, komámasszonynak, ko412