A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Körmendy Kinga: Külsővat község történetére vonatkozó okleveles adatok a XV–XVI. századból

копа. Szerk. Па Bálint, Kovacsics József. Budapest 1964. I. 236. 5. A Váti (Válti, Válty) család a Vas megyei Váton (Terra Walth, Thapanwalth) 1444-ig volt részbirtokos. Ld. Csánki II. 807, 856. A család a változó helyesírási! magyar névalakjai ellenére (Váthi, Wathi, Váti) a Veszprém megyei Vaton és a Vas megyei Váton lévő birtoklásai a középkori latin helyesírás alapján egyértelműen megkülönböztethetők. A Vas megyei Vát középkori helyesírása az Anjou-kortól Walch, a XV. században mindig Walth. Ld. Csánki II. 807. így SÖRÖS Pongrác forráskiadásában: A Pannonhalmán őrzött Gaury levéltár kiadatlan oklevelei TT 10. 1909. N. XVI. vö. 4a. jegyzet, SÖRÖS P.: A Pannonhalmán őrzött Gaury levéltár Mátyás kori kiadatlan oklevele TT 11. 1910. N. XII. vonatkozik csak Váti (Wathi, Vathi) családra, a többi mind a Váton (Walth) birtokos Rakus de Walth családdal kapcsolatos. Vö. TT X/1909/ N. XIX-XX, XXIV-XXVIH, TT XI/1910/ N. IIIII, VI-IX, XIV, XVI, XXII, XXV. így nem Külsóvatra vonatkozik az Egyházas Walth 1444-es okleveles említése. Vö. Magyarország Régészeti Topográfiája. 4. Veszprém megye régészeti topográfiája. A pápai és zirci járás. Szerk. Torma István. Budapest 1972. 135. possessio Wath 1438 TT X/1909/N. XVI. Thomas de Wath possesio Eghazas Walth 1444 TT X/1909/N. XIX. Benedictus Rakus de Walth Georgius Johannes Ladislaus Georgius Rakus de Walth J Ladislaus R. de Walth am Matheus Philippus Johannes Albert Emericus, Petrus, Michael, Nico haus, Desew, Ladislaus 6. BÓNIS Gy.: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. 1971. 173. 116. jegyzet, 233. 73. jegyzet. - Váti (Wath-i) Lászlóra ld. 4b.. jegyzet. 7. A Nagyváti (Váti) családra vonatkozó forrásokat a pécsi káptalan levéltárából ld. Csánki II. 565. Szintén a Baranya megyei Wath-i köznemesekre vonatkozik Zsigmond király oklevele 1421-ből a tizedfizetés alóli mentesítésre, és nem a Vas megyei Váti család nemességének bizonyítása. A Baranya megyei Vát (Váty) község ugyanis köznemeseké volt. Ld. Csánki II. 534. Vö. Bónis op.cit. 165. 89. jegyzet; A Nagy-váti családra: Martinus Michael de Nag-Wath rector ecclesiae hospitalis B. Elisabeth viduae ecclesiae Quinquecclesiensis. (1460). Ld. Annatae e regno Hungáriáé provenientes in Archivio Secreto Vaticano 1421-1536. Kiadta Körmendy József. A kiadást gond. és mut. összeáll. Körmendy Kinga és Holl Béla. Budapest 1990. N. 128. A Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 21.; Martinus Porkoláb de Nagwath (1452). Ld. PESTY F.: Magyarország helységnévtára. MTAK Kézirattár Ms 19.; Antonius de Nagy-Várty, Antonius de Nagy-Váth protonotarius personalis praesentiae regiae (1557). Ld. PESTY op.cit.; Részünkről nem fogadhatjuk el a fenti adatok alapján a Vas megyei Wath-i és a Baranya megyei Wath-i (Nagwath-i) család azonosítását. Vö. Bónis op.cit. 233. 73. jegyzet, valamint ILON G.; SABJÁN T.: XV. századi cserépkályhák Külsóvatról. Acta Musei Papensis. Pápai Múzeumi Értesítő 2.1989. 117.; Nagyváty községre ld. GYÖRFFY Gy.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Budapest 1987. I. 403^05.; 1326-tól Váty mellett Nagyváty is szerepel, ami két falu kialakulására mutat. Ld. Györffy op.cit. 405. - Névalakok: Wath (1428, 1436), Nagwath, Nagwagh, Wagh (1478), Nagwath, Wath (1491). Ld. Csánki II. 534. 8. Nagyvát helység latin nyelvi alakja nem volt ellenőrizhető, mert BÓNIS op.cit. 165. 90. jegyzetben a hivatkozott Dl. 45096 jelzetű oklevél nem a Váti Mihály által 1448-ban kiadott oklevél, hanem Mátyás király Budán, 1464-ben kelt oklevele. Erre az adatra nem lehet alapozni azt a feltevést, „hogy a fekvése miatt kedvezőbb helyzetű, tehát nagyobb lélekszámú és templomos Vátot nevezték Nagyvárnak. ...a fenti oklevelet éppen abban a házban állíttatta ki, (ti. Wath-i Mihály) ahol... kályhák is állottak." Ld. ILON-SABJÁN op.cit. 117. - A szerző által Vát néven jelölt község az általa ismert források alapján a Vas megyei Vát. Vö. ILON-SABJÁN op.cit. 137. 39./41. A Vas megyei Vát, a Baranya megyei Nagyvát és a Veszprém megyei Vat az eredeti okleveles adatok alapján világosan elkülöníthetők. Vö. 4,5,7. jegyzet. 9. Külsóvat, róm. kat. plébánia. Anyakönyv I. 1743-1765. Előzéklapján: „Ecclesiae autem abbatiali sub Andrea II. vei Béla II. rege erectae et injuria temporum ас disturbio hostili nimis ruinatae successif ex fundamento nova cujus lapis fundamentális depositus et anno 1793 die 24 Április. Consummata autem aedificatio fuit anno 1794 die 29e Octobris ac demum neo erecta haec ecclesia in festő S. Margaritae V. et M. Anno 1796. die 13

a Julii solemn iter est benedicta per Reverendissimum Dominum V. A. Diaconum Samuelem Ladislaidem Parochum Devetseriensem. ' ' 10. „Ecclesia Matrix Külső-Vatiensis olim in cujus Sancti honorem fuerit fundata ignorâtur... Regiam hanc quondam fuisse fundationem ipsi lapides ecclesiae muri quadrati innuere videntur. Insuper non est incredibile possessionem hanc Vhod quondam nuncupatam fuisse, et abbatialem hanc ecclesiam extitisse juxta testimonium Cardinalis Petri Pázmán, qui in Synodo Sua Tyrnaviensi folio 106. dicit: Abbataim Vhod A° 1219 viguisse, et cujusnam ordinis fuerit, non liquet. „Pro memoria. Külső-Vat l

ma Junii A° 1798. Külsővat, róm. kat. plébánia. Régi iratok. I. Vö. Acta et décréta synodi dioecesanae Strigoniensis, authoritate Petri Pázmány archiepiscopi Strigoniensis celebratae Tymaviae. Posonii, 1629. RMNY II. 1448. f. 106. „Reperi insuper abbatias aliquot in veteribus privilegiis et scripturis, quae cujusnam ordinis fuerint, non liquet." 11. Simon fi Szolán elbeszélése a dömölki plébánia Décréta regia encyclica episcopalia ab anno 1777. с. könyvének végén is olvasható volt. Ennek alapján cáfolta adatait Pacher Donát. A hívőkre való hivatkozáson túl „Még ezeknél is gyöngébb okokra támaszkodik, amikor azt hiszi, hogy itt Külső-Váton lehetett az uhodi kolostor, apátság, amelyről Pázmány beszél." PACHER D.: A dömölki apátság története. A pannonhalmi Szt. Benedek-rend története. 12/A. Budapest 1912. 82./3. 12. Apátságról lévén szó, csak a bencések és a ciszterciek jöhetnek számításba. Egyiküknél sem található adat. Vö. SÖRÖS P.: Az elenyészett bencés apátságok. A pannonhalmi Szt. Benedek-rend története, 12/B. Budapest 1912. „Pázmány Péter rendi jellegre, földrajzi fekvésre sokszor téves lajstroma a királyi kegyuraság adományozásán alapult". Uo. 8. Pázmány adatainak megbízhatatlanságáról ld. HERVAY L. F.: Repertórium historicum ordinis Cisterciensis. in Hungária. Bibliotheca Cisterciensis 7. Roma 1984. 21. 13. A Képes Krónika tanúsága szerint, a király a magával hozott ereklyékből, többek között Antiochiai Szt. Margitéból azoknak az egyházaknak adományozott, amelyek vezetői eléje jöttek. „Modo autem illas reliquias sanctas specialiter ille ecclesie habent, quarum prelati regi venienti obviam occurrerunt." Scriptores rerum Hungaricarum. Ed. Szentpétery, E., I. Budapest 1937. 466. „... a királyné kancellárja a király elébe gyűjtötte mind az egyházak főpapjait. Aztán kiváltképpen csak azok az egyházak kapták meg a szent ereklyéket, melyek főpapjai a király elébe siettek." Képes Krónika. Ford. Geréb László. Budapest 1971.121-122. 14. Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig. Szerk. Barma Antal. 1/2. Budapest 1987. 956, 116.; 396