A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)
Németh Péter: A városlődi karthauzi kolostor története és régészeti emlékanyaga I.
NÉMETH PÉTER A VAROSLODI KARTHAUZI KOLOSTOR TÖRTÉNETE ÉS RÉGÉSZETI EMLÉKANYAGA I.* Az 1084-ben Szent Brúnó alapította karthauzi rend - a legszigorúbb szabályok alapján élő szerzetesrendek egyike - a miszticizmus térhódításával szökkent virágba: 1510-ben 197 karthauzi kolostort ismerünk, amelyek 17 rendtartományba tömörültek. A középkori Magyarországon 6 karthauzi kolostorról tudunk, közülük az ercsi (1238-41) és a váradi (1494-98) mindössze csak a megalapítás stádiumába jutott el. A középkorban fennmaradtak, a Szt. Antalról elnevezett lechnici (1318-1545, ma Cerveny Klástor = Vörös kolostor), a Ker. Szt. Jánosról elnevezett menedékkői (Lapis Refugii, 1305-1543, ma Letanovce), a Szűz Máriának szentelt segedelemvölgyi (Vallis auxilii, 1332-1552, ma Felsőtárkány) és a Szt. Mihály-völgyi lövöldi (1346-1552, ma Városlőd) ahhoz az Alemaniae Superioris elnevezésű provinciához tartoztak, amelyet éppen a magyar-, morva- és csehországi kolostorok növekvő száma miatt 1355-ben alakítottak ki. így, amikor e kolostorok múltját kutatjuk, az osztrák tartományokban fekvő Seitz-i (1160-1782), a Geirach-i (1166-1591), a Freidnitz-i (1255-1782), a Maurbach-i (1313-1782), Gaming-i (1330-1782), a csehországi prágai (1342-1419), a brünni (13701782), a Leitomischl-i (1376-94), a Dolan-i (13941437, Olmütz mellett), az Olmütz-i (1437-1782), az ausztriai Aggsbach-i (1380-1782) és a horvátországi Pleterjei-i (1403-1595, újraalapítva 1899) rendházak történetét is kellene ismernünk. (1. ábra) Azonban megszűnésük dátumait szemrevéve nyilvánvaló, hogy a huszita háborúk, a reformáció térhódítása, az oszmán-török hódítás és végül II. József vallásügyi intézkedései következtében e konventek levél- és könyvtára szerteszét szóródott, jobb esetben nemcsak romok, de még álló kolostoregyüttesek emlékeztetnek valamikori lakóikra. A felsótárkányi után most közzétett dolgozatunkkal is szeretnénk ráirányítani a figyelmet a középkori magyar egyháztörténelemből teljesen kifelejtett szerzetesrendre, a karthauziakra. Tesz* Az e címmel írott szakdolgozatomat 1964-ben nyújtottam be az ELTE Régészeti Tanszékére László Gyula egyetemi tanár úrhoz. 1965-ben Hugo M. Sommer (Certosa di Vedana) meghívására egy hónapos tanulmányutat tehettem Olaszországban, s az itt gyűjtött magyar vonatkozású adatokkal bővíthettem az alapszöveget. szük ezt annál is inkább, mert az 1959-ben 18 férfi (4-4 Francia- és Olaszország, 5 Spanyolország, l-l Németország, Anglia, Svájc, Jugoszlávia és Portugália) és 2 női (Francia- és Olaszország) kolostorral ren1. ábra. Felső-Alemania rendtartomány (ХШ) karthauzi kolostorai a középkorban. 1: Seitz, 2: Geirach, 3: Freidnitz, 4: Menedékkó, 5: Lechnic, 6: Maurbach, 7: Gaming, 8: Felsőtárkány, 9: Prága, 10: Lövőid, 11: Brünn, 12: Leitomischl, 13: Aggsbach, 14: Dolan, 15: Pleterje, 16: Olmütz Abb. 1. Kartauserkloster des Mönchtums in Ober-Alemanien (XIII.) im Mittelalter. 1: Seitz, 2: Geirach, 3: Freidnitz, 4: Menedékkó, 5: Lechnic, 6: Maurbach, 7: Gaming, 8: Felsőtárkány, 9: Prága, 10: Lövőid, 11: Brünn, 12: Leitomischl, 13: Aggsbach, 14: Dolan, 15: Pleterje, 16: Olmütz 367
