A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Németh Péter: A városlődi karthauzi kolostor története és régészeti emlékanyaga I.

2. ábra. A Rómer-jegyzőkönyv Városlódre vonatkozó oldala. Abb. 2. Eine Seite des Romer-Protokolls, wo Városlód erwähnt wird delkező karthauzi rend történetével foglalkozók számára a hazai kutatások eddigi eredményei szinte teljesen ismeretlenek.

1 Kutatástörténet Városlódról az első tudósítást Mátray Gábornak, a nyelvésznek a Magyar Tudományos Akadémián 1850-ben elhangzott előadásából ismerjük,

2 amelyben az Érdy-kódex keletkezési helyének vizsgálatával kapcsolatban rámutat: „Kutatásom sajnos azon tapasztalatra vezetett, hogy a magyar egyházi történetek írói a hazánkbéli néma barátok szerzetére minden egyéb szerzetnél legkevésbé fordíták figyelmöket", pedig „már csak e hajdankori kincsünk is elég ösztönt gerjeszthet bennünk az egykori eredethelye utáni fürkészetre, s azzal szoros kapcsolatban lévő magyarhoni carthausiak iránt eddig elhanyaglott búvárkodásra' ' ? Rövid összeállításban, pár mondatban hozzávetőleges képet ad a hazai karthauzi kolostorok történetéről, így a városlódiról is, kiemelve a Közhasznú Esméretek Tárában 1832-ben, a Carthusianus címen megjelent sorokat: „Öt klastromok közül, melyeket bírtak, mind gazdagságra, mind népességre nézve leghíresebb volt a lövöldi, Veszprémvármegyében." Majd 1860-ban Rómer Flóris közöl értékes adatokat - két, díszesen faragott kő leírását - „A Bakony" című munkájában. A Városlódön látottak fölötti elkeseredés íratja tollával a következőket: „Találni még a faluban, itt-ott elszórva, többnyire lepcsokül használt faragott köveket, de mi ez mind oly roppant kiterjedésű kolostor után! Tapasztaljuk romba dűlő építményeknél, miszerént elsők az urak, használják a köveket haszonépületekre s mit azok hagynak, azt a köznép prédálja - először a sas és oroszlány, utánuk az apróbb állatkák viszik osztályrészüket."

4 (2-3. ábra) A két faragott kő, feltehetőleg egy „keresztkút" részei azóta minden bizonnyal elpusztultak, szerencsére Rómer rajzai fennmaradtak róluk.

5 A kövek jelentőségét felismerve Ipolyi Arnold azonnal leközli őket,

6 és így műemlékjegyzékeinkben mint a kolostor egyedüli ismert emlékeit idézik.

7 1863-ban Jancsik Ede veszprémi piarista tanár hívta fel a figyelmet a kolostorra „Dunántúli tájrajzok" című útleírásában.

8 Egy évvel később jelent meg a község történetének napjainkig egyetlen, summás vázlata Gulden (később: Forintos) István városlódi plébánostól a Magyar Sión egyháztörténeti folyóiratban. Középkori történeti anyaga érthető módon nagyon felszínes, ellenben a XVIII-XIX. századra vonatkozó részek ma is haszonnal forgathatók.

9 1872-ben Rupp Jakab közölt néhány Városlőddel kapcsolatos, az Országos Levéltárban található okleveles adatot.

10 1889-ben az MTA pályázatára Dedek Crescens Lajos írta meg Oltványi-díjjal jutalmazott munkáját,

11 amelyben a magyarországi karthauzi kolostorok történetét igyekezett feldolgozni az egyetemes rendtörténetbe beleágyazva. írásának a jelentőségét ma is az adja meg, hogy az egyetlen, magyar nyelven megjelent ilyen jellegű kiadvány. Szerzője csak az okleveles anyagot vonta be a könyvébe, amelynek legjobb részei azok, ahol az elődök is számos tanulmányt közöltek. így a városlódi kolostor történetének a rekonstruálása az Eger melletti felsótárkányival együtt a könyv gyengébb lapjai közé tartoznak, kevésbé hasznosítható, pontatlan megállapításokkal. Ugyancsak erre a pályázatra adhatta be Kandra Kabos „A karthauziak története Magyarországon" című munkáját, amely akadémiai dicséretet nyert. Sajnos, a kéziratot máig sem tudtuk fellelni.

12 A helytörténet kutatás újabb fellendülésének az időpontja a millenium esztendeje volt. Az országszerte készülő megyei monográfiák részére mindenütt hozzákezdtek a szorgos anyaggyűjtéshez. A meg nem jelent veszprémvármegyei kötet részére az alispán 368