A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Mezősiné Kozák Éva: Kővágóörs és evangélikus temploma

17. ábra. írástábla a szentély északi falán. (1774,1863) Abb 17. Schrifttafel an der nördlichen Wand des Chors. (1774, 1863) folytak. Divosi József kőműves mester vezetésével végzik a szentély beboltozását. Viasz Ferenc ács irányításával az egész tető bezsindelyezését elkészítik. Úgy gondoljuk, hogy a déli bejárat előtti előcsarnok építése is ebben az időben történik. A 70 cm széles falak vörös homokkőből épültek. Készítésekor alacsonyabbra falazták a bejáratot, mert csak így lehetett az előcsarnok tetőszerkezetét úgy elhelyezni, hogy a felette lévő ablak továbbra is használatba maradjon. A tetőzet lenyomatát a falfelületen a kutatás idején jól láttuk. Mind a déli bejárat, mind az előcsarnok nagyon egyszerű kiképzést kapott. A történeti adatok szerint 1797-ben asztalosmunkát is végeztek a templomban. Szerződéskötés történt Berkeny Sámuel asztalossal, a munkát nem tűntetik fel rajta, így csak gondoljuk, hogy új padok készültek. A padokba beépültek a festett famennyezet egyes elemei. A presbiteri pad oldala jól mutatja a másodlagos felhasználást. A katolikusok és az evangélikusok egyaránt 1755tól a haranglábat használták a harang elhelyezésére. A katolikusok temploma 1802-ben elkészült. Az evangélikusok is szeretnék már 1810-ben az új tornyot megépíteni. A pénzt úgy szerzik meg hozzá, hogy egyházi földeket eladtak, vagy bérbeadtak. A torony építésekor a templom nyugati homlokzatát teljesen elbontották, és az elbontott fal alapjára ráépült a torony a kor ízlésének megfelelő homlokzati kiképzéssel. A bejárat szemöldökkövén, amely a torony alatt nyílt, megörökítették a készítési idejét az 1811. évet. A nyugati homlokzat elkészítésekor már nem volt szükség a déli bejáratra. Elképzelhető, hogy ekkor, de 1863-ban már bizonyosan, a déli bejárat befalazásra került, és az előcsarnokot elbontották. Az 186l-es esztendőből Eilinger Mihály kőfaragóval kötött szerződésből tudjuk, hogy az oltár előtti teret, a székek közötti, a torony alatti és a szentély terét négyszögletes kőlapokkal fedik le. A kutatás közben ennek maradványait több helyen megtaláltuk. A templomon az 1863-ban végzett átalakítási munkálatok (17. ábra) szinte minden középkori részletet megszüntettek, vagy átalakítottak. Egy megmaradt szerződésből tudjuk, hogy Taschek János kőműves és Fridrich Miklós asztalos mesterek dolgoztak ekkor. A falkutatás eredményeiből megállapíthatjuk, hogy téglaráfalazással az épület magasságát emelték és új párkányt képeztek ki, amely máig megmaradt. A belső tér huzatos lehetett, mivel északról és délről is nyílt innen ablaknyílás. A román kori és a XVIII. századi ablakokat megszüntették. A belső tér megfelelő megvilágítására a déli oldalon négy nagyméretű ablakot nyitottak, amelybe vörös fenyőből Fridrich Miklós sümegi asztalos míves ablaktokokat készített. (8. ábra) A belső vakolaton több helyen ceruzabejelöléseket, rajzot találtunk. A mester bejelölte, hogy hová kerüljenek a boltozati ívek, a déli homlokzaton az új nyugati karzat vázlatát is felrajzolta. A hajó új csehsüveg boltozatot kapott, és ehhez igazították a szentély lefedését is. Ezek külsejét sárgára festett stukkódíszítmény emelte. A fennmaradt szerződésből kitűnik, hogy a templomot kívül-belül újravakolták. A belső tér kétszeri meszelést kapott. A külső vakolatarchitektúra pedig az új nyíláskeretekhez, az új építészeti kiképzésekhez alkalmazkodott. A berendezés értékes emléke a szószékoltár.

60 Megállapítást nyert, hogy két részből áll. Az oltár díszítését a rokokó formavilága jellemzi. Felső záróeleme hiányzik. A középső tükörben elhelyezett festmény két oldalán egy-egy szobrot helyeztek el, amelyek Mózest és Keresztelő Szt. Jánost ábrázolják. Felül a két angyalszobor kicserélődött, eredetileg befelé fordulva álltak. A Jó pásztort ábrázoló festmény a szentély keleti világítóablakára helyezve maradt ránk, keretdísze nagyon hasonlít az oltár rokokó keretmotívumához. Elképzelhető, hogy az oltár záróelemének részét képezhette. Az oltár és a szószék az 1774-ben kialakított szentélybe készült. Az 1863-ban folyó építkezési munkák során már úgy alakították ki a szentély keleti falát, hogy a szószékoltár elhelyezésére szolgáljon (falbamélyülő lépcső, szentélyfalon felül világítóablak). (18. ábra) 18. ábra. A helyreállított belső tér a szószékoltárral Abb 18. Der wiederhergestellte innere Raum mit dem Kanzelaltar 361