A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Mezősiné Kozák Éva: Kővágóörs és evangélikus temploma

A sírhely datálása bizonytalan, de az bizonyos, hogy előkelő ember számára készült, a templom kegyurának sírhelye lehetett. A XVIII. századi építkezések idején tették tönkre. A nyugati homlokzat előtt emelkedett a középkori torony, és a sírhelyet annak belső terében képezték ki eredetileg. Az 1755-1811 közötti időben a templomnak nem volt tornya, funkcióját a harangláb pótolta. Az 1773-ból fennmaradt jegyzőkönyvben az egyik tanú két oltárt említ. A szentélyben lévő nem maradt meg, de a hajó délkeleti szögletében egy 150 x 120 cm nagyságú fehér mészkőből készült oltár alapfalát tártuk fel. A lebontására az 1755-ben végzett tatarozási munkák idején került sor. Csak ezt követően alakították ki a déli homlokzaton az új bejáratot. (13. ábra) A hajó északkeleti szögletében egy szószék alapfalait figyelhettük meg, amelyet később építettek a szentélylépcsőhöz. A félköríves formájú szószék kosár egyik fala a lépcsőhöz, a másik a téglalap alaprajzú lépcsőfeljárat maradványaihoz épült. A lépcsőépítmény lenyomata a hajó északi belső homlokzatán a felső vakolatrétegek leverése után vált megfigyelhetővé. A szószéképítmény mellett két XIV. századi cseréptöredéket találtunk. Az 1776-ban épült karzat építése előtt már elbontották, valószínű az 1755. évi munkálatok idején. (14. ábra) A középkorban a templombelső esztétikai megjelenését nagyban emelték a falképek. A korábban tárgyalt XVIII. századi írásos anyagban több helyen történik utalás a festett falfelületekre. A déli falon Boldogasszony képét látták, a hajóban és a szentélyben egyaránt szentek képeit fedezték fel. A katolikusok 1755-ben a templomot elhagyták, és az evangélikusok törekedtek arra, hogy a belső felület minél hamarább megváltozzon. Egyszerű fehérre meszelték le a falakat. A belső falfelületeket kutató falképrestaurátoroknak sikerült, a déli belső homlokzaton még középkori falképeket feltárni.

59 Megállapítást nyert, hogy egymás felett két színes középkori, festett vakolatfelület helyezkedik el. Az alsó egyenetlen, durvaszemcséjű, ezek színe élénkebb. E réteget száraz falfelületre rakták fel. Egy ruharedórészlet látható cipővel. A felületén égésnyomokat lehetett látni, amely tető pusztulására utal. A második festett felületet, mivel nedves falra tették fel, feltáskásodott. A templom javítási munkálatáig, a lefedéséig szabad ég alatt állott a falazat. A feltárt képek ábrázolásai: felszentelési kereszt, Keresztlevétel, Mária Jézust tartja karjaiban, a fityulás fej alatta feltehetőleg Mária Magdolna. A serleget tartó nő figurája figyelemreméltó. A fej szépen, finoman festett. A kezében lévő serleg Nagy Lajos korabeli formát mutat. A festett alsó réteg román kori, a templom építését követően került a falra, a felette lévő pedig a XIV. század végére tehető. A falkutatás eredményei azt mutatták, hogy a román kori ablakok felett 60-70 cm magasságig követhető a középkori falazat. Az eredeti párkány sajnos nem maradt meg. A hajót eredetileg síkfedém fedte. A szentélyt elbontották, így erre vonatkozóan semmi nyom nem maradt fenn. A sziklaszirt feletti szintre alap nélkül épített épületekből a bontási munkák után alig maradt meg valami. Az esetleges sekrestyére vonatkozóan nincs adatunk. A kerítőfalat illetően kicsit jobb helyzetben vagyunk. Az 1743-ból származó térképen lőréses kerítőfal látható, félköríves nyílású, fedett kapuépítménnyel. A XVIII. századi másik térképen pedig egy ovális formájú szaggatott vonal jelzi a kerítőfalat. Az északi oldalon négyszögleges alaprajz utal a kapuépítményre. A szaggatott vonal nyilván már a romos állapotot akarja érzékeltetni. A régészeti kutatás során több ponton kerestük maradványait (7-8, 10-12. ábrok). Azt állapíthattuk meg, hogy az északi és keleti oldalon az újkori kőkerítésfal egy része ráépült a 70 cm széles középkori kőkerítésfalra. A kapuépítményből nem maradt meg semmi. A középkorban általában a templomon belül, vagy kívül közvetlen környezetében temetkeztek. Itt a sziklafelület és a járószint között nem maradt elég hely a halott elhelyezésére. Ha temetkezni szerettek volna, a sziklába kellett a sír helyét kivésni. Ez nehéz, költséges munkát igényelt, erre csak a falu főembereinek nyílt módja. Kóvágóörsön a köznépi temető nem a dombon, hanem valahol máshol helyezkedett el. Az írásos feljegyzések adatai arra utalnak, hogy a templom 1773-ig nagyobb beavatkozások nélkül középkori állapotában állt. A templomot 1605-től a protestánsok használták, és az ellenreformációt követően sem hagyták el. A katolikusokkal együtt használták 1755-ig. Az 1773. évi jegyzőkönyvben a katolikus tanúk a templomnak 2-3 alkalommal történt tatarozási munkálatairól tudnak. Figyelemreméltó az az összefogás, hogy a leromosodott torony helyett közösen építik meg a kő haranglábat, ebben új harangot helyeznek el. A tetőszerkezet kijavításra kerül, és a tető új zsindelyezést kap. A szövegben szerepel a déli oldalon a protestánsok karzata, itt még a jelenlegit megelőző építményről van szó. A katolikusok nyilván a nyugati, még középkori karzatot használták. A belsőt fehérre meszelték. A belső térben a mellékoltárt megszüntették, helyébe székeket helyeztek el. A mennyezetet girlanddíszes kék-vörös festésű famennyezet fedte, amelynek készítési idejét pontosan meghatározni nem tudjuk, de talán az 1757 körüli tetőjavítási munkák körüli időben készülhetett. A XVIII. századi szentély északi belső falán látható írástábla szövegbe rejtett betűiből az 1774-es év olvasható, és felette a római 1863-as évszám. Ez az időszak, amikor a középkori templom alapvető átépítése lezajlik. Az 1773. évi kérelemből, amelyet a templom javítása ügyében írtak, és a kutatás során tett megfigyeléseinkből kapunk képet a templomon folyó átalakítási munkákról. 359