A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Mezősiné Kozák Éva: Kővágóörs és evangélikus temploma

1755-ben Bíró Márton veszprémi püspök szétválasztotta őket, és mivel a protestánsok voltak nagyobb számban a katolikusoknak kellett a templomot elhagyniuk. Leírja a levél, hogy a katolikusok a templom tatarozásában, a kő harangláb építésében résztvettek és ezt a költséget sem kapják vissza. Utalnak arra, hogyha a lutheránusok vagy kálvinisták akarnak templomot építeni maguknak nemcsak a településük lakói járulnak hozzá, hanem országosan is kapnak segítséget a költségeikhez. Bíró Márton püspök a katolikusoknak birtokot adott, iskolamestert, majd lelkipásztort is kaptak. A templomtól nyugatra eső kis telken az iskolamesternek ház épült, és ebben egy szobát alakítottak ki, ahol a plébános a misét tartotta. A szűk szobában mindössze 40 ember fért el, viszont a katolikusok száma 500 fő lett. A katolikusok másik nagy gondja, hogy az úgynevezett „Ecclesia földek"-et is elvitték tőlük az evangélikusok. Tudják, hogy az utóbbiak tatarozni kívánják az épületet, és félnek, hogy azok a bizonyítékok eltűnnek, amelyek igazolják a templom eredetét. Az egyházi földbirtok történetéről 1774-ből maradt egy kimutatás, amely a település 9 rangos, főleg katolikus lakójának tanúvallomását tartalmazza. Az irat számba veszi azokat a birtokokat, réteket, szőlőket, szántókat, amelyeket a katolikus hívek végrendeletben, vagy más ajándékozással a templomra hagytak. Névszerint felsorolják a régi és az új birtokost, és a birtok helyét megjelölik a határban. Ezek meglehetősen elszórtan helyezkedtek el. Említik az evangélikus tanító és prédikátor földjét, korábban a kisörsi „Szent Egyház "-hoz tartozó birtokot, valamint az ecséri pusztában lévő szőlőt, amely az itteni templomhoz tartozott. Még 1774. november 21-i dátummal keletkezett egy újabb beadvány a katolikusok részéről, amelyben határozott szándékként merült fel egy új templom építése. A kiemelkedő oromzatra másként Kőhátra tervezik, ahol a régi templom is áll, hivatkozva arra, hogy itt az a föld az б tulajdonuk volt. Ezt követően elkeseredett vita kezdődött a két felekezet hívei között. A katolikusok Mária Terézia királynőtől új templomuk felépítéséhez engedélyt kaptak, amit a régi templomtól 15 méterre jelöltek ki, és az e helyen el is készült. Az új épület a régi egyházat erősen takarta, és ma is ebben az állapotban funkcionál a két felekezet temploma. Míg a katolikusok új templomuk építésén dolgoztak, az evangélikusok a régi átalakításán, kijavításán, korszerűsítésén fáradoztak. Már 1774-ben végeztek az épületen különböző munkákat, de a megnagyobbítására csak 1794-ben került sor. Fennmaradt 1794-ből az építkezéseket végző kőműves és ács szerződése, amelyet velük az evangélikusok tanácsa kötött. A kőműves pallér Divósi József, akit a szentély átalakításával, beboltozásával bíztak meg. A kőműves mellett dolgozott 7 ember és még külön egy malterkeverő. A munka ára naponta 150 Rheimsi forint, 1 akó bor, 1 kg eleség. A szerződést Mezricky Károly és Sámuel írta alá. A kőműves pallér is nyilatkozott az átvett előlegről (4 forint 50 fillér) és az egyezségről, de nem tudván írni, egy kereszttel jelezte egyetértését. Töredékesen megmaradt Viasz Ferenc ács szerződése is, amely szintén 1794-ben keltezett. A templom megnagyobbítására, a tető zsindelyezésére vonatkozik, és e munkáért 70 forintot kapott. A harmadik szerződés az átalakított templom belső berendezésére utal, amely 1797-ben a gyülekezet elöljárói és nemes Berkeny Sámuel veszprémi asztalos mester között kötődött. A munka ára 85 Rheimsi forint és harmadfélakó bor, és foglalóként egy körmöczi aranyat kapott. A templom építési munkáinak befejezésére már 1795-ben készítettek összeírást, mert gondok támadtak a befejezés körül. Fennmaradtak 1810-ből záloglevelek, amelyek arra utalnak, hogy kénytelenek voltak a gyülekezet földjeinek egy részét elzálogosítani. A toronyalji bejárat 181 l-es évszáma arra utal, hogy a torony felépült végre, és a templom tatarozásával végeztek. Az új toronyba új harang is készült, 1816-ból fennmaradt a jótállás. A harangok újjáöntésére a szerződést 1816. április 17-én kötötték meg és már a munka május 29-én el is készült. A kő harangláb ekkor kerülhetett lebontásra, és az innen leemelt harangot öntötték át.

50 1820-ban ismét tatarozási munkákra kell gondolni, a faluban a tető zsindelyezésére gyűjtenek. A megmaradt gyűjtési ív adataiból kitűnik, hogy erre a munkára 242 forint gyűlt össze. Az ív a falu társadalmi öszszetételére utal, két osztályba és négy rendbe sorolja a település adakozó lakóit. A falu 70 családja járult hozzá a tetőzet munkálatainak elvégzéséhez. A XIX. század folyamán a község fejlett kereskedelmi központtá válik. Fontos lett a gabonapiaca, az árut Somogyból a révfülöpi réven át szállították.

51 A településen kőfaragó mesterséget is folytattak. A községhez tartozott Révfülöp, Ecsér, Ábrahám, Kisörs. A faluban a katolikus és evangélikus iskola mellett, zsidó iskola is működött. Zsinagóga épült, de ez ma romos állapotban található. Az evangélikusok algimnáziumot alapítottak. A XIX. században fő birtokosai Saáry Lajos és Sághvári Elekné. A település életében történt fellendülés, a község lakóinak anyagi gyarapodása elősegítette, hogy a templom épületén is jelentősebb átalakításokra kerülhetett sor. A templom szentélyének északi falán elhelyezett írástábla 1863-as évszáma jelzi ezeket a munkálatokat. Ezt követően a belső berendezésben is sok változás történt. A templom rövid történetét 1958-ban Sümegi István kővágóörsi lelkész írta meg. Megemlékezik az épületen folyó további felújítási munkálatokról, különösen az 1957-ben történt tatarozásról, amelyek az elmúlt években folyó műemléki helyreállítási munkákat megelőzte. 352