A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Mezősiné Kozák Éva: Kővágóörs és evangélikus temploma

A XVIII. század kezdetétol is az egytelkes nemesi falvak közé tartozott Kővágóörs. Az 1700-as dicalis összeírásban 14 lakott telket számláltak. Lakosai az evangélikus felekezethez tartoztak. A Rákóczi szabadságharc befejezését követő időben Zala vármegye 1711. november 23-án általános összeírást rendelt el, amelyben a Káli-medence települései között Kővágóörs is szerepelt.

46 Névszerint is említi a falu nemeseit, a lakosok vagyonát taglalja. A település fő terményei a búza, árpa és a szőlő, amely utóbbi termelésével, valamint az állattartással jutottak többletjövedelemhez.

47 A település fellendülése az 1720-as évektől szembeötlő. A környéken lévő mezővárosok Sümeg, Tapolca, Csabrendek után következett lélekszámban. A temploma 1754-ben Szentbékkálla filiája átmenetileg.

48 A falu evangélikus lelkészségének irattárában eddig még közöletlen anyag maradt meg, amely a templomra vonatkozóan sok értékes adatot tartalmaz. Az is kiolvasható belőlük, hogy milyen viták zajlottak a templom és birtokainak birtoklása ügyében a katolikusok és a protestáns felekezet között.

49 Az evangélikusok 1779-ben a királyi Helytartó Tanácsnak levelet írtak Pozsonyba a régi katolikus földek és javak ügyében. A levél elején utaltak arra, hogy a templom 1605 óta a protestánsoké. A kővágóörsi nemesek 1757-ben Zala vármegyéhez fordultak, mert a templom zsindelyfedése erősen megromlott, és félnek, hogy a gerenda- és szalufák a beázástól elrothadnak. Kérik, hogy a vármegye küldjön ki egy szolgabírót a helyszíni szemlére. Ez utal a javítási munkák hivatalos elintézésének módjára is. Ismerünk Hertelendi Imre paróchus aláírásával egy jegyzőkönyvet 1773-ból, amely a templom eredetére vonatkozó vizsgálatot tartalmazza. Azonos kérdéseket tesznek fel öt időskorú tanúnak. A kérdések: Milyen régi tatarozásra emlékeznek? A templomot a „luteránusok" vagy a „pápisták" építették-e? Korábban jártak-e be katolikusok és miként hagyták el? Az első tanú Kis Örsi Péter katolikus kővágóörsi születésű nemesember elmondta, hogy életében két alkalommal tud a templom lepusztulásáról. A tetőzet javításakor a három vallási felekezet a református, evangélikus és katolikus hívek egyenlő költséget vállaltak ebben a munkában. Közösen használták a templomot és a prédikátornak is együtt fizettek. Az egyház földjeit is együtt művelték meg. Bíró Márton veszprémi püspök választotta el a katolikusokat a protestánsoktól, és plébánost rendelt a faluba. Említette, hogy a torony tetején lévő vaskeresztet a szél leverte, és azt is közösen helyezték vissza. A torony melletti falon egy festett képet is látott. A tanú említette, hogy öregemberektől hallotta, hogy a falu eredeti neve Boldogasszony-Örs volt, és a templomot is az б tiszteletére szentelték. A haranglábat a két felekezet együtt építtette. A templom régi tornyából a harang leesett és eltörött. így a haranglábba már új harangok kerültek, szintén közös költségen. A templomhoz földek és rétek tartoztak, de azt nem tudja, hogy a katolikusok, vagy evangélikusok hagyták-e a templomra? A második tanú vallomása sok újat nem tartalmaz az előzőhöz képest, de a harmadik tanú a kővágóörsi születésű Tóth Mihály több értékes dolgot közöl. Két építkezésről tud, és kiemeli, hogy a harangláb emelésekor a munkához pénzzel hozzájárult, sőt dolgozott és mestereket is tartott. A harang árába befizettek a katolikusok, de a haranglábért még mindig tartoznak. A hívek, ha a könyörgésról elmaradtak, a prédikátortól büntetést is kaptak. A változás 1755-ben történt, mikor a katolikusok plébánost kaptak, és az evangélikusoké lett a templom. A tanú saját szemével látta, hogy a templom belső falain és a szentélyben szentek képeit ábrázolták. A déli oldalon, ahol az evangélikusok karzata állt Boldogasszony képét látta a falon. A tanú az öregektől hallotta korábban, hogy a templomban kétszer tartottak ünnepet Boldogasszony ünnepén. Két oltárt említett, egyet a szentélyben, és egy kisebbet a bal oldalon. Az evangélikusok a kis oltárt elbontották és helyére székeket rakattak. A kőműves a bontás nyomán alul egy sírt talált, a halott kezeiben a szent olvasóval. A tanú vallomásából kitűnik, hogy a templomnak 40 hold földje, 10-15 szekérre való rétje volt. A nemes evangélikusok l-l mérce búzát adtak a templom számára. Hallotta, hogy a katolikusok hagytak javakat az egyház számára. A negyedik tanú a Kis Örsről való Hébly Mátyás kőműves mester volt, aki Kóvágóörsön 1749-63 között kocsmát vezetett. Kőműves lévén a szentély fehérre meszelését ő végezte el. Mikor a régi vakolatot kalapáccsal megveregette, alul további festett rétegeket talált. Vörös és zöld színű keretíveket, és palástos Boldogasszony képet látott. Az evangélikusok kérték, hogy vakolja le, de a mester csak lemeszelte. Az ötödik tanú Somogyi Ferenc említi, hogy apja 1 hold földet és 8 forintot hagyott a templomra. A jegyzőkönyv megírásakor a földekkel és rétekkel árendában az evangélikusok rendelkeztek. A prédikátor számára szánt földet az evangélikusok szántották, vetették. A kővágóörsi protestáns nemesek 1773-ban egy kérelmet írtak a vármegyéhez a templom megjavítása ügyében. Ebben leírják, hogy a padlás erősen megromlott, a deszkák szakadozottak, a kórusra felvezető lépcső alkalmatlan helyen funkcionál. A belső teret megvilágító ablakok száma kevés és szűkek. Kisebb belső javításokra is szükség lenne. A levél megírásakor a középkori templom épülete még jelentősebb átalakítások nélkül állt. A katolikusok pedig 1774. november 13-án a Helytartó Tanácsnak írtak levelet, amelyben kérik vissza templomukat és a hozzá tartozó földbirtokokat. Hivatkoznak arra, hogy eredetileg a templom a katolikusoké volt, mint azt építészeti kialakítása is mutatja. Egy ideig együtt használták a protestánsokkal, de 351