A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Tóth Sándor (Budapest): A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai II.

Veszprém. Budapest 1956. 99: kép) nagyrészt gótikus nyílások átformálásával keletkeztek. 24. A fal, amelyben a kő volt, az említett újkori házhoz (1. 23. jegyzet) tartozhatott. Kralovánszky Alán, aki utánam kiterjedt ásatásokat folytatott a templomtól nyugatra és délre, talán hasonló korú épületrészt figyelt meg kb. 10 m-rel keletebbre és falvastagságnyival távolabb a mellékhajótól (The Settlement History of Veszprém and Székesfehérvár in the Middle Ages. Towns in Medieval Hungary. Ed. Gerevich, L. Budapest 1990., 7., 10. kép). A csillagboltozat kérdéses típusának angliai kezdeteihez és kontinentális elterjedéséhez 1400 tájáig 1. CLASEN, K. H.: Deutsche Gewölbe der Spätgotik. Berlin 1958. 22-23., 27-28., 32-36., 65-67., 69-77., 105-108., 111., 118., 134-135., 138., 146. kép. Kolozsvárhoz: MM 1300-1470

1.435., 689., II. 338., 531. 25. Az alsóbb boltindító kóhöz (ltsz. 92.1.24.) vö. TS 2. 177. Ezen a hasáb 43,5 cm vastag nyolcszögnek megfelelő oldalszélességű (18 cm). A szentélykonzol (vö. 21. jegyzet) párkányostul 42, az újra felhasznált konzolkó kb. 38 cm széles. Az altemplomi pillérek vastagsága kb. 34 cm. Vö. 22. jegyzet. 26. A sírhoz vö. KOZÁK K.: Régészeti kutatások 1971-1972. MM 1971-1972. 1974.351-352. 27. Az oklevél szavai („... ecclesia ... reformatione indiget vehementi, ac neccessitatur denuo consercrari...": Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis. Ed. Collegium Historicorum Hungarorum Romanum. II. Budapest 1899. 324.) az építkezés kezdetére nem utalnak világosan. A csillagboltozatra valló kő bordatípusa Budán a kriályi várban az első Anjou-kori építkezést jellemzi (vö. GEREVICH L.: A budai vár feltárása. Budapest 1966. 156., 273-276., V. tábla). Ezzel nagyjából egyidejűleg közelebb, Taliándörögdön, hasonló típust alkalmaztak (vö. MM 1300-1470.

1. 120., 318-319., II. 32.; a profil, úgy tűnik, közöletlen). A hasábos fali bordaindítás egyik legelső hazai példája a diósgyőri vár lovagtermi boltozatmaradványán látszik. Pilléreken ilyen megoldás már korábban feltűnhetett, pl. a lőcsei sekrestyében. Ezekhez 1. uo. I. 315., 327., 392-393., 395., 537., II. 37., 142. Keszthelyhez 1. uo. I. 127., 405-407., továbbá CSEMEGI J.: Keszthely egykori ferences templomának építéstörténete. Dunántúli Szemle 8. 1941. 16-18. (a szentélybeli boltvállakról jó kép nem jelent meg). Itt a bordatagolás hasonló, sőt, egy zárókövön, amely az egykori szentélyrekesztőből eredhet, ugyanolyan, mint a veszprémi szentélyben. A hajóboltozat keltezéséhez és a zárókőhöz vö. TS 5. 152-153., 168. (képek:) 185-186. A monogramm e kövön alighanem Francesco Bernhardi budai polgáré (vö. MÁLYUSZ E.: Az izmaelita pénzverőjegyek kérdéséhez. Budapest Régiségei 18. Budapest 1958. 301-307.). A baldachinos konzoltípus a klasszikus gótikából ered, 1. pl. SAUERLÄNDER, W.: Gotische Skulptur in Frankreich 1140-1270. München 1970. 160-162., 166-167., 169-171., 190-192., 198-199., 204-207., 217-218., 279. tábla (Amiens, Reims). Kevéssel 1400 előtt ábrázolták Demeter veszprémi püspök pecsétjén, a szárnymérművek alatt (A középkori Magyarország főpapi pecsétjei a Magyar Tudományos Akadémia pecsétmásolat-gyűjteménye alapján. Szerk. Bodor I. Budapest 1984. 55., XIV. tábla). Hazai elterjedésének itt még a vázolására sincs hely (néhány példa: TS 1. 129.) 28. Az ablak külső feléből, amely ma végig látható (kép: MSZ 38), én csak a felső részt bontottam ki, ahol a barokk fal a szűkületig bekötött. A téglaív az északi oldalon ép, félkörös, a délin csak záradékcsonk maradt belőle. A mellékszentély felőli átjáró is az északi oldalon épebb, itt azt is észleltem, hogy szintje kelet felé széles lépcsózettel lejtett. Ehhez a rendszerhez tartozhatott az az ajtó is, amely a század elején a déli mellékszentélyben, az oldalfalnál került napvilágra, a sekrestye szintjénél magasabban (ADAM 1912. 89-96., 102.). 29. Vö. TS 1. 130-134., 140. Az oklevélhez 1. GUTHEIL 1979. 51., 80. A képek lehettek domborművek vagy a szentélyrekesztőbe belefoglalt festmények is. A szentélyrekesztő török kori felméréseken felismerhető (vö: 22. jegyzet). A szentély felújításával lehet kapcsolatos az orgonakészítés is, amiről 1469-ból van adat (vö. KOPPÁNY 1984. 187.). Az évszámos falpillérfőt, amelyen a reneszánsz stílust csak az antiqua betűk képviselik, Koppány Tibor szentségfülke talpkövének határozta meg, sajnos pontatlan rajzokat közölve (1. uo. 184— 186.). Elgondolása mellett szólhat az is, hogy a kő tetején a félhatszögű alapformát a zárópárkány felé kétoldalt vályúszerű mélyedés, elöl viszont derékszögű bevágás határolja. A pillér felőli alaprajz, a nyaktagnál (kép: MSZ 48), inkább nyolcszögből vezethető le. A faragványhoz 1. még SCHALLABURG 561.; MM 1300-1470

1. 676., II. 518. A távoli országrészekben fennmaradt, nagy szentségházakhoz, amelyeknek szerkesztésmódját eddig részletesen nemigen vizsgálták, 1. uo. 671-674., II. 512-516. 30. Vö. 29. jegyzet; a felújításhoz: ÁDÁM 1912. 363-369. Piros festés, sárgával, a szentély két mérműtöredékén (vö. 21. jegyzet) is van. A két festetlen kő egyikéről (57) tudott, hogy évtizedekig szabadban állt. A falpillérféle kivétel közben tört ketté. 31. Vö. TS 1. 135, 141. A sárga szín (vö. 30. jegyzet) az ívtöredéken is megjelenik. A pilaszter szélessége 30, kiugrása 4 cm. A külön előkerült alapsík-darabot hozzáragaszttattam, most újra külön van. A felületét vesztett kő két széle ép, közük 42,5 cm. 32. L. KOPPÁNY 1984. 193., 195., 200.; MRT 4. 200-201., 35. tábla; SCHALLABURG 564; CSÁNKI D.: Harminczhat-pecsétes oklevél 1511-ből. Turul 5. 1887. 2 után, 53.; RAINER P.: A Ráskai-család Veszprém megyei kapcsolatai a XVXVI. század fordulóján. Múzeumi Diárium. Veszprém 1992. 10-12. Koppány Tibor a kimás töredéket, amely hézaggal csatlakozott a keretelendó mezőhöz, nem ismervén lelőhelyét, téves összefüggésben közölte. Méretben megfelelő, hasonló anyagú, de a mezővel egybefaragott töredéket talált Rainer Pál a Vár utcában, a székesegyház előtt. 33. NAGYBÁKAY P.: Beriszló Péter veszprémi püspök címeres sírköve. VMMK 13. 1978. főleg 113-115., 118-120., 123. A feltárásban nemigen volt érdemi szerepem. Nagybákay, úgy tűnik, a címeres részt vélte fedlapnak, pedig a tőle gondosan közölt leírás szerint a megfelelő „márvány kő" a nyitott „koporsó" fölött volt a falban. A „sekrestye szabású bolt", a síremlék helye, nyilván az altemplom melletti kápolnafélék egyike. A címertöredék kerettelenségével elképzelhető hátoldali helyzetben, de biztosan csak akkor kapcsolódna a síremlékhez, ha a feliratból is lenne valami hozzá. Az ívtöredéket KOPPÁNY 1984. (198-199.) fűzte a síremlékhez, egy törpe pilaszter bizonytalan lelóhelyű, festetlen, kimás keretű részletével együtt. E két kő összekapcsolása aligha helytálló, reneszánsz „kőfalba való boltozat' ' pedig lehetett több is a székesegyházban. A címeren és szalagjain voltak festésnyomok (piros, kék), az alapon nem (Koncz Pál és Kovács János restaurátori jelentése, Veszprém, múzeumi adattár, 17.395-6). A kő a XVII-XVIII. századi feltöltődés előtt került földbe, ha tehát a síremlékhez tartozott, hamar eltávolították onnan. 34. Ráskaihoz és Beriszlóhoz vö. 32-33. jegyzet (1489-hez 1. GUTHEIL 1979. 336. és KOPPÁNY 1984. 191. is). A pilasztertöredéken a fordított perspektíva nem elsőrangú mesterre vall. A kandeláberdísz idézett párhuzamán (Gosztonyi András sírköve: MMT 290. kép) a gyöngyfüzérek egyszerűbbek. A hasonlóbbak (pl. SCHALLABURG 618.) nem keltezhetek biztosan. Rozettás ívkazetták a nyilván importált visegrádi tabernákulum (uo. 390-391.) után a Nagyrévy-pasztofóriumon és a Bakócz-kápolnában tűnnek fel (uo. 602., 605., 660-661., 666.; F. TÓTH R.: Reneszánsz építészet Magyarországon. H. n. 1977. 218-219., 53-54., 58. kép, 21. ábra). A koszorús sírkövekhez 1. GEREVICH, L.: Johannes Fiorentinus und die pannonische Renaissance. Acta Históriáé Artium 6. 1959. 312-315., 318. A mester gnieznói művén 344