A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Éry Kinga: Kora avar kori népesség csontmaradványai Balatonfűzfő határából

153., 154., 156., 163., 165., 180. sírok), a férfiak kevésbé, 4 db (8., 15., 27., 52. sírok) és a gyermekek, 1 db (a 117. sír). A temetőt használó közösség tagjai övet viseltek, ezt bizonyítja a 45., 77., és a 141. sírokban talált három csat. A 45. férfisír pajzs alakú vascsatja korai típus és a bihari soros temető 7. sírjából

33 is ismeretes. A 141. női sírból előkerült négyszögletű vascsat analógiáját megtaláljuk a pilini - sírmányhegyi XI. századi temető 63. sírjának a vascsatjában.

34 A 77. női sír vázának a háti csigolyán előkerült bronzcsatot ismerjük a Subotica (Szabadka) melletti Hingadomb XI. századi temetőjének a leletanyagából.

35 A medencén talált áttört szívidomú kiképzésű bronzcsat a korai Árpád-kor pitykéire emlékeztet.

36 Hasonlót közöl Török a halimbai X. századi temető 852. sírjából.

37 Az övek anyagára vonatkozólag nincs adatunk, de valószínű bőrből készültek. A 172. férfisírban talált vaslemez is öv tartozéka lehetett. Erre utal az a tény, hogy a medence fölött volt. Zalaváron, a 19. sírban is előkerült egy vaspánt, amelyet a temetőt közlő Tettamanti Sarolta

38 szintén öv tartozékának tart. A 130. gyermeksír rozettája ugyancsak korai formára vezethető vissza. Azt hiszem, nem csalódunk, ha prototípusát a X. századi halimbai temető 859. sírjának a rozettájában keressük.

39 Halimbán a rozetta szintén gyermeksírban, ugyancsak a nyaki részen került elő, s nyakdíszként használták. A zabolai rozetta ennél plasztikusabb, díszesebb, s kinyílt virág formáját mutatja. Halimbán a nyakékszer és a gyöngy használata csak a korai (I. fázis) gyermek és női sírokban fordul elő, de nem általános szokás.

40 A sírokba edényt nem helyeztek. A két edényperem töredéke a temető területén került elő, de nem köthető egyetlen sírhoz sem. (10. ábra 4.) Az egyenesre metszett peremű, s az árkolásos díszítésű edények már a XI. századra is jellemzők, amint ezt a Zalavár község I. számú temetőjében talált edények bizonyítják.

41 A 192 sír közül 22 sírban találtunk pénzt. A pénzt egyformán helyezték a férfi (12., 18., 19., 21., 23., 79., 84., 85., 120., 126., 185.), a női (37., 53., 154., 163., 180., 188.) és gyermek (49., 50., 80., 82., 184.) sírokban. Még több sírban is volt pénz. Erre mutat a 38., 75., 89., 147., 150. sírokban lévő csontvázakon, a szemen és a fogakon észlelt zöld folt. A pénzt a szemre vagy a szájba helyezték. Egy esetben az érem a medencén került elő (53. sír). Az érmek megoszlása: 4 db II. Géza (1141-1162), 14 db III. István (1162-1172) és 2 db III. Béla (1173-1194) idejében kibocsátott ezüst dénár. A pénzek nem voltak átlyukasztva, ezért nem ékszerként, hanem „halotti obulusként" kerültek a sírba. A szokás, amely szerint a halott sírjába pénzt helyeznek, már a XI. század elejétől kezdve

42 általánossá vált, a XIII. századtól pedig a Kárpátokon túli területen is fellelhető.

43 Magyarországon alakult ki, és innen terjedt át a szomszédos, cseh-morva területekre. A temető egységes, társadalmi, vagy népi különbözőségeket nem mutat. Mellékletet 71 sírban, tehát a sírok egyharmadában találtunk. A leletanyag aránylag gazdag, elég sok pénz került elő, különösen III. István idejéből. Több ékszerrel csak 3 sír rendelkezett (53., 77., 184.), ezek közül kettő nő, egy pedig gyermeksír volt. Ami a temető benépesedését illeti, erre nézve biztos támpontot az érmek adnak. A legkorábbi érem II. Géza (1141-1162) ezüst dénárja az északi, a keleti és a nyugati szélén került elő. Ez arra utal, hogy a temető egész északi felében egyidőben kezdtek temetkezni. Az észak-dél irányban húzódó üres sáv mintegy kettőbe osztja a temetőt, az érmek megoszlásából viszont arra következtethetünk, hogy az észak-keleti részben korábban kezdtek temetkezni. Megállapításunkat alátámasztja az is, hogy ezen a részen egyik gyermeksírban került elő az a rozetta, amely az egész leletanyag legkorábbi időre mutató darabja. A temetkezés idejének a felső határát jelzik a III. Béla (1173— 1196) által kibocsátott érmek, amelyek a temető északi és keleti részében kerültek elő, II. Géza és III. István pénzeit tartalmazó sírok szomszédságában. A temetkezésnek a XIII. századba való átnyúlását érem nem bizonyítja. A temetőbe kb. 30-40 családból álló közösség temetkezett, mintegy 70-80 évig.

44 Ami a temető népességének társadalmi szerkezetét illeti, helytálló következtetéseket levonni a rendelkezésünkre álló adatok alapján nem könnyű feladat. Ezideig még nem került felszínre az ide temetkező népesség települése, amely fényt vethetne a korabeli gazdálkodás jellegére, annak struktúrájára. Feltehető megtelepült életmódot folytató népességgel van dolgunk, olyannal, melynek alapfoglalkozása az állattartás mellett a földművelés lehetett. Ugyanakkor a háziipar különböző ágait, többek között a fazekasságot is űzhette; ezt látszik bizonyítani a két edénytöredék. Ami az ékszereket illeti, ezek a Kárpát-medencében ebben a korban a kereskedelem útján mindenhová eljutó általánosan elterjedt típusokat képviselik. A közösségen belüli társadalmi rétegződés nem állapítható meg. A két, vagy több ékszerrel rendelkező női, vagy az egyetlen gyermeksír, nem bizonyíték a társadalmi megoszlásra. Nincs olyan sír, amely gazdag sírmelléklete révén kiválna a többi közül. Nem mutatható ki a nagycsalád temetkezési sorrendje sem. A viszonylag nagyszámú érem arra enged következtetni, hogy a közösség rendezett gazdasági viszonyok között élt. Az egész leletanyag a kora középkor köznépére jellemző, ennek azonban a XI-XII. századi társadalomtörténeti fejlődése még nem eléggé tisztázott. Ez a megállapítás különösen Délkelet-Erdélyre helytálló, ahol az ilyen irányú kutatások csak a kezdet kezdetén vannak. A zabolai temető az ún. bjelobrdo típusú temetők sorába tartozik, amelyeket a kutatók a pogány közösségek temetkező helyeinek tekintették.

45 A temetkezési rítusban és a leletanyagban azonban semmi sem 288