A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Éry Kinga: Kora avar kori népesség csontmaradványai Balatonfűzfő határából

utal a pogányságra. A gyűrűkbe vésett keresztek határozottan a temető keresztény voltát bizonyítják. Templom-romok nem kerültek elő, jóllehet már I. László és Kálmán király óta mindenütt templomokat építenek és ezek köré temetkeznek.

46 Úgy látszik, hogy ezt a királyi parancsot Erdély délkeleti részében, a XII. században nem mindenütt hajtották végre. Nincs kizárva azonban, hogy a templomokat fából építették, s ezeknek a nyomait még nem sikerült megtalálni. Ami a temetkező közösség népi hovatartozását illeti, erre vonatkozólag a régészeti leletanyag csak bizonyos mértékben nyújt támpontot. A sírok mellékletei között az S végű, valamint a lecsípett végű hajkarikák vannak túlsúlyban. Ennek az ékszernek a kialakulása egy hosszas fejlődési folyamatnak az eredménye. Erdély délkeleti részében a pödrött végű hajkarika legkorábban a VII. sz-ban jelenik meg. A fiátfalvi VII. sz-i település egyik földbemélyített putrijából került elő egy ujjas fibula töredékével együtt. Az S végű hajkarikák legkorábbi megjelenésének az ideje Erdélyben a XI. század. Ezt az ékszer típust hosszú ideig a kutatók a szláv népességhez kötötték. Az utóbbi években a magyarországi kutatások tisztázták, hogy az S végű hajkarikás temetők etnikailag nem mindig hozhatók kapcsolatba a szlávokkal.

47 Ezek azonban a XI. sz-i temetőkben már nem bírnak a népi hovatartozást kizárólagosan meghatározó jelleggel.

48 A korai középkorban a X-XIII. sz-ban Közép-Európában nagy területen elterjedtek, így Magyarországon, Erdélyben, továbbá Lengyelországban is ismeretesek.

49 Magyarországon a XI-XII. sz-ban azonban már embertanilag határozottan magyarnak bizonyult temetőkben is előfordulnak.

50 Erdélyben Vajdahunyadon, Várfalván, valamint MalomfalvaCsittfalván felárt S végű hajkarikás temetőket mind az ásató Roska Márton,

51 mind K. Horedt

52 magyarnak tekintik. Az S végű hajkarikák egyébként még hosszú ideig a székelyeknél használatban maradnak. Ezt bizonyítják egy 1959-ben a Maros megyei Szentgericén az unitárius templom cintermében talált sír mellékletei. Egy új sírgödör ásásánál a sírásók átvágtak egy begyepesedett ismeretlen sírt s a koponya mellett két oldalt vékony bronz huzalból készült ovális alakú, egyik végén zárt S formában végződő hajkarikákat találtak. Ezek az S végű hajkarikák késői leszármazottai. A sírok a XVII-XVIII. sz-nál nem lehetnek korábbiak, mivel a sírhalom még megőrződött. A hajkarika méretei: a huzalvastagság 0,1 cm, átmérő 0,3x1,5 cm, az S végződés 1 cm. (5. ábra 10-12.) A zabolai temető sírjainak a mellékletei között szerepel egy néhány olyan tárgy is, amely bizonyos mértékig etnikum jelzőként használható. Ezek a tárgyak az övcsatok. A 77. sz. női sír szív alakú áttört bronz csatja a korai magyar pitykék és csatok kiképzésére mutat. A két másik sír vascsatja is magyar etnikumi sírokra jellemző. Ismeretes dolog, hogy az öv a magyar viseletben összehasonlíthatatlanul nagyobb szerepet játszott, mint a szlávoknál.

53 A 130. számú gyereksír öntött rozettája is a magyar ötvösség termékének tekinthető.

54 A 23-as számú sír csontváza koponyájának hátsó részén lévő behorpadást egy olyan harci fokos okozta, amely a magyar honfoglalás kori temetkezésekből ismeretes.

55 Mindezek arra engednek következtetni, hogy a temetkező közösség, a magyar etnikumhoz tartozott. A régészeti bizonyítékok azonban a korai középkori temetők esetében nem mindig döntők, ezért ezek mellett tekintetbe kell venni más tényezőket is. így a településtörténet, nyelvészet és az embertani vizsgálatok adatait is. A temető környékéről a VI-X. században a helyi lakossággal együtt élő szlávság egyetlenegy települése sem ismeretes. Azonban a temetőt benépesítő közösség faluhelyét még eddig nem sikerült megtalálni. Elpusztult faluként számontartott Damokos valamint Borzfalván,

56 amelyek Tamásfalva közelében voltak, a hitelesítő ásatásaink XIV-XVII. sz-i települések nyomait hozták felszínre. A környező falvak szintén későbbiek. Ami pedig a helyneveket illeti, a temető környékén levő falvak nem tartoznak a szláv elnevezésű falvak közé.

57 Ez utóbbiakról az a nyelvészek megállapítása, hogy ezek az elnevezések a korai középkor első felében a XIII. századtól kezdve betelepedett orosz népességgel hozhatók összefüggésbe.

58 A temető különböző részeiből, átfogva az egész területet, 45 sírból kiemeltük a vázakat. Ezeknek az embertani vizsgálata hivatott a régészeti, településtörténeti, valamint a nyelvészeti adatok megállapításait alátámasztani. A zabolai, valamint a vele hasonlókorú petőfalvi

59 kora középkori temető az Orbai szék területén került elő. Ami az orbai székelyek betelepedését illeti, legkorábbi említés az orbai székelyekről és Orbai székről csak 1396-ból, valamint 1466-ból származó okiratokban van.

60 Nem szerepelnek az 1332-es pápai dézsmák regestrumában sem; ez azonban nem jelenti azt, hogy ebben az időben ezen a vidéken már a plébániákat az egyház nem szervezte volna meg.

61 A történeti kutatások eredménye alapján az az általános vélemény alakult ki, hogy a székelyek a háromszéki medencét a XII. század fordulóján, a XIII. század elején szállták meg.

62 Az orbai székelyek betelepedését egyöntetűleg a kutatók a rendelkezésükre álló történeti okmányok alapján egy későbbi időpontra helyezik.

63 Ezek szerint a XI. sz. végén s a XII. század folyamán Erdély délkeleti szegletében a későbbi Háromszék megye területén székelyekről nem beszélhetünk. A kutatók egyrésze - a kevés régészeti és történeti adatok alapján - azt állapította meg, hogy a magyarok Erdélyt szakaszonként különböző időpontokban hódították meg. A legkésőbbi az a szakasz, amikor a XIII. században a székelyek megszállják Erdély délkeleti részét.

64 Ennek a megállapításnak ellent mon289