A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Éry Kinga: Kora avar kori népesség csontmaradványai Balatonfűzfő határából

A nemi kifejezettség jellemzői Kóros elváltozások A vizsgált 22 nem-meghatározó jelleg szerint a balatonfűzfői férfiak nemi kifejezettsége jóval erőteljesebb, mint a nőké, a nők csontozata ugyanis kissé férfias jellegű volt (4. táblázat). A férfiak esetében a koponyán a leginkább masculin megjelenésű a processus mastoideus (+ 1,47), a faciès zygomaticus (+ 1,17), a planum occipitale (+ 0,95), a protuberantia occipitalis externa (+ 0,90) és a tuber frontale et parietale (+ 0,89), legkevésbé férfias a margó supraorbitalis (+ 0,05). Vázcsontjaikon, csak a tíznél több esetből számított értékeket véve figyelembe -, igen férfias a caput femoris (+ 1,50), a cotylo-ischiadikus index (+ 1,09), az incisura ischiadica major (+ 0,93), valamint a linea aspera (+ 0,89). A nők esetében a koponyán leginkább nőies az arcus zygomaticus (- 0,79), a margó supraorbitale (0,76), faciès zygomaticus (- 0,74), valamint a corpus mandibulae (- 0,70), legkevésbé nőies a processus mastoideus (+ 0,10). Vázcsontjaikon leginkább nőies az incisura ischiadica major (- 0,79), a caput femoris (- 0,75), legkevésbé nőies a linea aspera (+ 0,37), az б esetükben is csak a tíznél több egyénből számított értékeket véve figyelembe. A nem-meghatározás szempontjából legjobb megkülönböztető jellegnek a faciès zygomaticus, az incisura ischiadica major, valamint a caput femoris bizonyult. Méret és alak szerinti sajátosságok A férfiak koponya és vázcsont méreteinek paraméterei az 5. és 7. táblázaton, a nőké a 6. és 8. táblázaton láthatók, egyéni méretadataik a 11. - 14. táblázaton szerepelnek. A számok részletes kiértékelését a csontanyag hiányossága, azaz a minta kicsinysége erősen korlátozza. Általánosságban csupán annyi mondható, hogy a népesség mérsékelten kevert volt, továbbá, hogy a két nem csontozata zömmel hasonló jelenségeket mutat. Agykoponyájuk hosszú - igen hosszú, középszéles, középmagas - magas, köbtartalma közepes vagy nagy. A nyakszirt ívelt, a homlok hajlásszöge a várható nemi különbséget mutatja. Arckoponyájuk középmagas, középszéles, szemüregük alacsony, alakja szegletes vagy subrectangularis, orrgyökük középmély - mély, a fossa canina mély, s alveolaris prognathia az esetek többségében megfigyelhető. A koponya és váz néhány alaki sajátosságának, anatómiai variációjának gyakorisága a 9. táblázaton látható. A fő taxonómiai, illetve formai jegyek szerint megítélhető egyének (16 férfi és 17 nő) egy kivételével az europid nagyrasszba tartoznak, egy nő koponyáján ugyanis mongoloid bélyegek is megfigyelhetők (59/63. váz). Az europidokon belül a férfiak és nők több mint 80%-a hosszúfejű formakörbe tartozott, nagyközepes - magas termettel. Mindössze az esetek 15%-a (3 férfi és 2 nő) volt rövidfejű. A vázcsontok többségének hiányos vagy korhadt volta miatt a kóros elváltozásokról, a fogazat kivételével, csupán eseti felsorolás adható. Törés utáni gyógyult állapot a férfiak között két esetben a bal ulnán, egy esetben a bal ulnán valamint a bal radiuson, egy esetben két bordán; a nők között egy esetben a bal claviculán, egy esetben a bal tibián és egy esetben egy bordán figyelhető meg. Két nő koponyáján felszíni sérülés mutatkozik, ezek egyikénél a homlok- és falcsonti diploe megvastagodott. Spondylosis, arthrosis jelensége 7 férfi és 3 nő csontvázán észlelhető. Csonthártyagyulladás látható két nő tibiáján, illetve fibuláján. A fogazat megbetegedései közül caries a férfiak esetében 3,16%-ban (190/6), a nők esetében 4,46%ban (157/7) fordul elő. Az életben kihullott fog gyakorisága a férfiak között 20,16%-os (486/98), a nőknél 32,07%-os (449/144). A népesség párhuzamai A távolságszámítás céljából a balatonfűzfői sorozat férfi és női átlagértékeit, a minta kicsinysége miatt, ALEKSZEJEV-DEBEC 1964. dimorfikus koefficiensei segítségével összesíteni kellett, mely eljárást a két nem metrikus és morfológiai jellemzőinek hasonlósága tett megengedhetővé. A többi sorozat esetében csak a férfiak átlagértékei alapján történt a számítás. Kis mintáról lévén szó, megbízhatóbbnak látszott a balatonfűzfői sorozatot nem egyes mintákkal, hanem - Balatonfűzfő formakörére tekintettel - hosszúfejű mintákból alkotott csoportokkal összevetni. Kivétel az avar kor időszaka, mely esetben, a teljesség kedvéért rövidfejű mintákból alkotott csoportok is elemzésre kerültek. A Kárpát-medencei avar kori sorozatok ÉR Y 1983. alábbi regionális egységei szerint kerültek összesítésre. Nyugat-dunántúli csoport: Bágyogszovát (DEZSŐ 1968.), Kaposvár-Fészerlak (FOTHI 1988.), Keszthely (WENGER 1976-77.), Környe (TÓTH 1971.), Pókaszepetk (BOTTYÁN 1975.), Toponár (WENGER 1974.), VeszprémJutas (BARTUCZ 1931.), Zwölfaxing (SZILVÁSSY 1980.). Nyugat-szlovákiai csoport: Nővé Zámky (STLOUKAL-HANÁKOVÁ 1966., VLADÁROVÁ-MOJZISOVÁ-HANULIK 1970.), Virt [HANÁKOVÁSTLOUKAL-VYHNÁNEK 1976.), Zelovce (STLOUKAL-HANÁKOVÁ 1974.). Kelet-dunántúli csoport: Csákberény (TÓTH 1962.), Előszállás (WENGER 1966.), Kékesd (WENGER 1968.), Solymár (FERENCZ 1982-83.), Szekszárd-Palánk (LIPTÁK 1974.). Duna-Tisza közi csoport: Adorján I—II (BARTUCZ-FARKAS 1957.), Alattyán (WENGER 252