A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Éry Kinga: Kora avar kori népesség csontmaradványai Balatonfűzfő határából

Balatonfüzfö Pontus vidék Ny - Szlovákia Ny-Dunántúl Káma-Csepca vidék Ukrajna, Moldávia Germánok I. Kelet-Dunántúl Duna-Tisza köze Germánok II. Minuszinszki medence 1. ábra. A minták egymástól való Penrose-távolságából számított dendrogram Abb 1. Dendogram des zwischen den Serien berechneten Penrose-Abstandes 1957.), Backa Topola (FARKAS-MARCSIK 1984.), Backo Petrovo Selo (ERY 1988., 1990.), Homokmégy (LIPTÁK 1957b.), Jánoshida (WENGER 1953.), Kecel (LIPTÁK 1954.), Kiskőrös-Városalatt (LIPTÁK 1983.), Madaras (LIPTÁK-MARCSIK 1976.), Stara Moravica (CZÉKUS 1985.), Sükösd (KŐHEGYI-MARCSIK 1971.), Szeged-Fehértó „A" (LIPTÁK-VÁMOS 1969.), Szeged-Kúndomb (LIPTÁK-MARCSIK), Szeged-Makkoserdő (VÁMOS 1974.), Tiszavárkony (LIPTÁK 1957a.), ÜLLŐ I-II (LIPTÁK 1955.). A Kárpátoktól keletre eső régió csoportjai: Eszak-Pontus vidék, késő szkíta műveltség, Kr.e. 3. - Kr.u. 3. század: Neapol (KONDUKTOROVA 1972.), Nikolaevka-Kazatskoje (KONDUKTOROVA 1977.), Zavetnoje (ZINEVIC 1971.), Zolotaja Balka (KONDUKTOROVA 1972.). Moldávia és Ukrajna, csernahov műveltség, Kr.u. 2.-4. szd.: (cit. KONDUKTOROVA 1972.). Káma-Csepca vidék, Kr.e. 2. - Kr.u. 9. század: Csepca vidéki minta (AKIMOVA 1968.), Alsó-Káma vidéki minta (AKIMOVA 1968.), Kamüslü-Tamak (AKIMOVA 1968.). Minuszinszki medence, Kr.e. 7.-3. század: Tagar IIII (ALEKSZEJEV 1961.). A Kárpátoktól nyugatra eső régió csoportjai: Germánoki, Kr.u. 5.-8. század: Änderten (cit. ROSING 1975.), Mannheim (RÖSING 1975.), Nusplingen (cit. RÖSING 75.), Weingarten (cit. RÖSING 1975.). Germánok II, Kr.u. 4.-7. század: Bonaduz (cit. RÖSING 1975.), Jura (cit. RÖSING 1975.) nyugati frankok (cit. RÖSING 1975.). A balatonfűzfői, koraavar kori mintának e csoportoktól való PENROSE-távolsága, valamint e minták átlagértékei a 10. táblázaton láthatók. A számítások szerint a balatonfűzfői népesség nagy valószínűséggel Kelet-Európa területéről származhatott, legközelebbi analógiája ugyanis, a 99%-os szignifikancia határ alatt (0,198), a vaskor végi északpontusi késő szkíta műveltség népessége, továbbá a vaskor végén, a kora középkor elején a Káma-Csepca vidékén éltek mintája. A kortárs avar kori csoportok közül a balatonfűzfőiek a saját szállásterületük tágabb, nyugat-dunántúli körzetében éltekhez állnak leginkább közel. A fentieket támasztja alá és egészíti ki a sorozatok egymástól való távolságából szerkesztett dendrogramm (1. ábra). Ezen a balatonfűzfőieket egy szűkebb halmazban találjuk, amelyben a kelet-európai térségből az észak-pontusi és káma-csepca vidéki mintán felül jelen van a csernahov műveltség mintája is Ukrajna és Moldávia területéről, az avar kori csoportok közül pedig nemcsak a nyugat-dunántúli, hanem a nyugat-szlovákiai is. Összefoglalás A balatonfűzőfi koraavar kori minta egy ismeretlen létszámú közösség része. A 85 hiányos és esetenként rossz megtartású csontvázlelet mindazonáltal viszonylag harmonikus demográfiai szerkezetet mutat, eltekintve attól a külső okokra visszavezethető jelenségtől, hogy a csecsemő és kisgyermek korú halottak jelentős része hiányzik a temetőből. A népesség - egyetlen, kissé mongoloid jellegű nő kivételével - az europid nagyrasszba sorolható, annak jórészt valamely hosszúfejű, nagyközepes vagy magas termetű formakörébe. A távolságszámítás tanúsága szerint a balatonfűzfőiek hasonlítottak a Nyugat-Dunántúl avar kori népességéhez, sőt mérsékelten Nyugat-Szlovákia avar 253