A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

S. Perémi Ágota: A Tüskevár-Sásréti dűlői avar sírok

A sírok tájolásában dominál a közép- és későavar korra jellemző ÉNy-DK-i irányítás.

6 Csupán a 3. sír volt Ny-K-i tájolású. Nehéz megítélni a 2a. sír tájolását. Minden esetre a csecsemővázak Ny-K-i irányításúak voltak. A Sásréti-dűlőben előkerült sírok közül az 1. és 4.ben férfiak, a 2-ban gyerek, a 2a.-ban pedig csecsemők nyugodtak. A 3. sír halottjának neme ismeretlen. A leletanyag elemzése Fülbevaló töredéke a 4. sírból került elő. Eredetileg valószínűleg egyszerű, bronz karika volt. Egy-egy darab férfi sírban nem ritka jelenség. Reflexíj csont borításai az 1. sírból kerültek elő. A lemezek elhelyezkedése alapján az íjat a halott bal oldalára helyezték. A sírban mért, eredeti helyükön előkerült lemezek alapján az íj legalább 130-140 cm hosszú lehetett. Az avar kori íjcsontok vizsgálata során Csallány Dezső megállapította, hogy a húrt az íj felső karján rögzítették, amely általában hosszabb, szögletes végű és szélén szögletes bevágás van. A felajzást az alsó íjkaron végezték, amely lekerekített végű és néha kettős bevágás is van rajta.

7 Ez a megfigyelés esetünkben is helytálló, csupán sírunkban az íjat fordítva helyezték a halott mellé: a kettős (hármas?) bevágású, keskenyebb íjkar került elő a koponya mellől. A bolygatott részben volt a fenti leírásnak megfelelő rögzített kar a két íjvég oldallemezzel együtt. A koponya mellett előkerült két alsó íjkarvég csontlemez kettős bevágása valószínűleg a húr feszességének megváltoztatására szolgált. Minden bizonnyal a felhúrozást segítette az a két kis apró bevágás, amely a lemezek felső szélén látszik.

8 Az alsó íjkar oldalbetét lemezei közül csak az egyik volt meg, de mivel ez sem a szokásos helyén, hanem az állattúrás következtében a medencecsontok közelében volt, elképzelhető, hogy a hiányzó másik darab a későbbi bolygatott részbe került. Ez azért is lehetséges, mivel az íjmarkolat egyik lemeze hasonló okból szintén a sír jobb alsó végére került. A felső íjvég szélessége 2,1 cm, míg az alsóé 1,9 cm. Ez a keskeny végű íj elsősorban a korai avar korban jellemző, de a VII. század végi leletegyüttesekben is előfordul.

9 Az íj felhúrozását segítette a díszített csont bogozó.

10 Feltehetőleg az övre volt felfüggesztve. Három darab nyttcsúcs került elő az 1. sírból. Minden bizonnyal a jobb oldali bordacsontok felett talált darab az állattúrás következtében került rendellenes helyére. A nyilak a lecsatolt tegezben lehettek, amelyet a bal vállra helyeztek.

11 A tegezhez tartozhatott a 9. számú csat. A 4. sír nyila talán a tarsolyban volt. Az előkerült nyílcsúcsok az avar korban szokásos háromélű típusok voltak. Az 1. (7. sz.) és a 4. sír egyegy nyílcsúcsa a kisebb méretű keskeny szárnyú típushoz, míg az 1. sír másik két nyílcsúcsa a szélesebb, nehezebb típushoz tartozik.

12 A feltárt sírokból 2 darab, hiányos vaskés került elő. Mindkettő nyéltüskéje törött, így pontos méretük nem ismeretes. A szokásos, jobb oldalon volt az 1. sír kése, míg a rituálisnak tartott bal oldalon a 4. sír kése.

13 Ez utóbbi esetben úgy tűnik, hogy az övet fordítva csatolták fel: az öv csatja, a tarsolyzár, a kés, a karika a megfelelő csontok alatt került elő, amint azt a sír bontásakor is nyomon tudtuk követni. Ép övcsat csupán a 3. sírból került napvilágra. A kisebb méretű, ovális csat egy kb. 1,5 cm széles övet fogott össze. Az 1. és a 4. sír nem tartalmazott ép darabot. Az 1. sírban a 9. számú és a 12. számú töredékek lehettek a csatok. A 9. számú, mint arról szó volt, valószínűleg a tegezhez tartozott. A 12. számú töredékek közül három a csat része, az íves, kisebb darab pedig a hiányzó vaskarika része lehetett. Az övről lóghatott le a csont bogozó és a vaskés a jobb oldalon. A medencecsontok környékén előkerült két kisebb kovát tulajdonosuk a tarsolyban tarthatta. A 4. sír esetében a 3. számú vastöredékek lehettek eredetileg a csat részei. Az öv jobb oldalára volt erősítve a vaskarika, a balra a vaskés. A medencében előkerült 6. számú töredék rendeltetése ismeretlen. A 9. számú töredékek talán csiholó részei voltak, amelyek az ugyanitt talált kovákkal együtt tarsolyban voltak. Tarsolyzár mindkét épebb sírunkból (1. és 4.) előkerült. A lelettípussal kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Általánosan elfogadott volt, hogy tegez, illetve íjtegez tartozékai lehettek, függetlenül attól, hogy sok esetben ezek mellett nem volt íj.

14 Legutóbb ezzel a lelettípussal H. Tóth Elvira foglalkozott. Saját ásatásai megfigyelései és más feltárások adatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy ezek egy szélesebb vagy visszahajtott szélű tarsoly zárjai lehettek. Megállapította, hogy férfiak és nők egyaránt, de nemenként eltérően a jobb, illetve a bal oldalon viselték és elsősorban VII. századi, kora avar kori leletegyüttesekben fordulnak elő.

15 Esetünkben a lemezek funkciójára vonatkozóan mindkét vélemény elfogadható lenne, amelyet a környezetükben előkerült többi lelet és sírban elfoglalt helyük is alátámaszt. Az 1. sír esetében a díszített csontlemez a bolygatatlan bal lábszárak mellett került elő. Számításaink szerint itt lehettek a vázra helyezett íj felső karjának csontlemezei is, vagyis akár íjtegez zárja is lehetett az 1. sír lemeze. A 4. sír esetében, a fordítva felcsatolt öv többi részéhez hasonlóan, a jobb alkarcsontok alatt találtuk meg a lemezt. Környezetében ott voltak a tűzszerszámok és egy nyílcsúcs, talán szintén a tarsoly tartozékaként. Tehát ebben az esetben tarsolyzárról lehet szó. H. Tóth Elvira közleményében 17 darab (7 fém és 10 csont) lemezt mutat be.

16 A mi csontlemezeinkhez hasonló nem volt köztük, csupán az 1. sír lemezének díszítéséhez áll közel a Kiskörös 17. sír és az abonyi 178. sír díszített darabja.

17 A fenti 17 darabot kiegészíthetjük még néhány korábban nem részletezett hasonló példánnyal. 247