A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Hajnóczi Gyula: Baláca jövője. Gondolatok egy újabb épületrekonstrukció terve kapcsán

csonyabban fekvő és nem is túlzottan magas villamúzeum előterében. Még akkor is, ha az első faház szolgál a belépőjegy-váltás, a vezető-árusítás, a frissítővásárlás céljainak, és ebben van a vezető régész irodája és az ügyeletes szobácskája. A X. épület helyreállításával együtt, a távlati fejlesztési terv előirányozza a provizóriumok megszüntetését illetve áttelepítését, egy kevésbé szembetűnő helyre, így az új, rekonstruált épület funkciója is részben meghatározást nyerhet, kielégítve az előbb ismertetett üzemeltetési igényeket. Az épületrekonstrukció a következő élményeket, látványokat szolgáltatja az eredeti kialakításra emlékeztetően: - a szolgaszállás tömegformáját, lefedésmódját; - külső homlokzatainak - analógiák alapján elképzelt - rendszerét; - belső térrendjét és térfelosztását hitelesen; - belső válaszfalak szerkezetét, fadúcos támaszrendszerét, vesszófonatos térhatárait hitelesen; - a fedélszéknek a falakra való rögzítésmódját: a sárgerenda helyett konzolokra helyezett talpgerenda alkalmazását, analógiák alapján; - a ház fűtésrendszerét, amely a főtraktus téli használatát biztosítja. A fűtőtérbe ui. elhelyezésre kerül egy ITT REZNOR típusú hőlégfúvó ventillátor készülék, amely az eredeti fűtőcsatornákon át és az ablakkönyöklő vonaláig kiegészített tubuláción keresztül fűti föl - szabályozhatóan - a térségeket. Az így megelevenített épület pedig a következőképpen válik közvetlenül használhatóvá: - a zártmellvédes üvegfalú porticus (2. sz. helyiség) az épület előtere. Erre nyílik a pénztár, a középfolyosó és a büfé ablaka ill. ajtaja. Ülőalkalmatosságokkal berendezve pihenő-ivó-falatozó céljait is betölti. Megközelítése az érkezési oldal felől is, a középtengely mentén is; - a belsőségek (1. sz. helyiség) középfolyosójára fűződik föl, két oldalról a pénztár és a büfé, majd haránttengelyes kiállítási tér közbeiktatása után az iroda és az ügyeletes ill. fűtéskezelő helyisége. Az irodából falépcső közvetítésével a padlástérbe lehet feljutni, amely tárolásra stb. szánt, az ügyeletes szoba pedig kapcsolatban van a fűtőtérrel is, - a fűtőhelyiségben kap helyet a mindössze sz = 48,7 cm, h = 124,7 cm, m = 81,9 cm méretű hőlégfúvó ventillátor készüléke, tartozékaival együtt. A praefurnium kívülről is megközelíthető (3. ábra). Az épületmaradvány, ebben az újjászületett formájában tehát nyújtani tudja az építészetileg érdekes didaktikai élményeket, emellett rendeltetése, „hasznosítása" is biztosított, mivel egyrészt kielégíti az üzemeltetési igényeket, másrészt muzeológiai értéket is teremt, hiszen a széles középfolyosó is kihasználható leletek bemutatására, magyarázó szövegek, rajzok elhelyezésére (4. ábra). Ismeretes, hogy a műemlékvédelem elveinek és gyakorlatának megvan a maga története. A helyreállítások módja, a bekövetkezett szemléletváltozások hatására sokszor módosul. A 10-15 évvel ezelőtt restaurált vagy rekonstruált emléket lehet, hogy manapság másként hoznánk rendbe, még akkor is, ha a műemlékvédelmi normák időtállóságára törekszünk. Fokozottabban igaz ez a nagy kiterjedésű romterületekre, ahol évekre, sőt évtizdekre elhúzódva történik a helyreállítás. Aquincum polgárvárosában pl. a második világháború után közvetlenül, a mozaikok védelmére téglaépületek emeltek. Ezek lebontásra kerültek, mert kirívó tömegükkel, valamint az antik város telepítésrendjét nem tekintő terjengóségükkel nem kívánt és értelemzavaró hatást keltettek. Balácán, a X. épület tervezett rekonstrukciójának kivitelezése esetén is érzékelhető lesz bizonyos műemlékvédelmi „történetiség". A központi villaépület ui. valójában hatalmas, korszerű eszközökkel megoldott védőtető alá került. A horizontális térosztás lényegében érzékelteti az eredetit, a peristyliumos elrendezést, de részleteiben nem, hiszen a válaszfalak kiegészítése elmaradt. Vertikális viszonylatban pedig „nyitva maradt' ' a térmagasságok meghatározása, kivéve a falfestményekkel díszített udvari homlokzatot. A X. épület exteriuerje és interieurje, ezzel szemben tömeg- és térformálásával megközelíteni szándékozik az eredeti arányösszefüggéseket (5. ábra). A műemlékvédelem elvi problémáinak elhallgatása értelmetlen. A római kori romemlékekkel kapcsolatban, az utóbbi években alakult ki az a vélemény a „nyugati provinciákban", hogy a Mediterraneum körzetében megmaradt, elromosodott ókori épületeket másképpen kell értékelni-értelmezni, mint azokat a romokat, amelyek az Alpoktól északra és keletre feltárások útján - kerültek napvilágra. Amazok környezetük meghatározói voltak kezdettől fogva, emezek a környezet új elemeiként bukkantak föl. Azokkal kapcsolatban a műemlékvédelem elfogadott normái a mérvadóak, az ezekkel való bánásmód azonban azoktól eltérhet, hiszen felépítményük nincs, csupán arra utaló nyomok. Annak pedig semmi értelme, hogy súlyos anyagi erőfeszítésekkel olyan romkert-alaprajzokat konzerváljunk, amelyek édeskeveset mondanak az érdeklődő laikusok ezreinek, de a szakembereknek se sokat, a térbeli látás korlátozottságai miatt. Ezért készült viszonylag sok élményeztetó épületrekonstrukció Nyugaton, mivel így a kiásott épületromban rejlő didaktikai erők felszabadulhattak, okulására diáknak, turistának - szakembernek - egyaránt. A 20. század második felének életérzése, amelyben a történeti hagyomány iránti érzékenység megnövekedett, tehát nem egyféleképpen nyilatkozik meg - e területen, messze a távoli múltba visszanyúlva keres kapaszkodókat. így a balácai épületrekonstrukció terve beleillik abba a kulturális folyamatba, amely a rómaiak Európateremtő civilizációját, kultúráját idézi, közkinccsé téve belőle annyit, amennyit csak lehet. Az a bizonyos felfogásbeli különbség pedig, amely a központi villaépület helyreállítása és a szolgaszállás rekonstrukciós 237