A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Vörös István: A balatonaligai császárkori telep állatcsont leletei

hústermelő háziállat. A juh/kecske és a sertés másokik, vagy harmadik helyen áll. A házi emlősmaradványok 59,5%-a három klasszikus hústermelő gazdasági haszonállat: a szarvasmarha, a kiskérodzo és a sertés; 40,5%-a pedig a ló és a kutya maradványa (1. táblázat). A baromfiak közül csak a házityúk került elő. A vadászott állatok közül az őstulok, a gímszarvas és a vaddisznó nagyvadak; a farkas és a mezei nyúl mint prémes állat fordul elő. Az állatállomány-rekonstrukció jól mutatja, hogy a nagy testű szervasmarhát - különösen sok a bika maradványa - igavonásra (mezőgazdasági és áruszállítás alkalmazásban) használták. Az alacsony termetű, csigás szervú juhok gyapjú és tej, a bárányok hús és prém hasznosításúak voltak. A sertés elsődleges húshasznosítású volt. A kutyák között a nagytermetű állatőrző juhászkutya, és a kis termetű ún. luxuskutya egyaránt előfordult. RÖVIDÍTÉSEK BÖKÖNYI 1974. = BÖKÖNYI, S.: History of Domestic Mammals in Central and Eastern Europe. Budapest 597. KOUDELKA 1986. = KOUDELKA, G.: Das Verhältniss der Ossa longa zur Skelethöhe bei den Säugethieren. Verh d Naturf Ver (Brunn) 24,1 (1885) 1886. 127-153. MATOLCSI

1970. = MATOLCSI, J.: Historische Erforschung der Körpergrösse des Rindes auf Grund von ungarischem Knochenmaterial: Z. Tierzüchtg u Züchtungsbiol 87,2. 1970. 89137. MATOLCSI 1974. = MATOLCSI J.: Állattani következtetések Fenékpuszta V. századi pusztulásának közelebbi időpontjára. ArchÉrt 101.1974.102-111. SCHRAMM 1967. = SCHRAMM, Z.: Die Röhrenknochen und die Widerristöhe bei der Ziege. Roczniki Wyzzsej Szkoly Rolniczej w Poznaniu. Posen. 36.1967. 89-105. TEICHERT 1969. = TEICHERT, M.: Osteometrische Untersuchungen zur Berechnung der Widerristöhe bei vor- und frühgeschichtlichen Schweinen. Kühn-Arch. 83.1969.237-292. TEICHERT 1975. = TEICHERT, M.: Osteometrische Untersuchungen zur Berechnung der Widerristhöhe bei Schafen. In.: A. T. Classon ed. Archaeozological Studies. AmsterdamOxford-New York 1975.51-69. VITT 1952. = VITT, V. О.: The Horses of the kurgans of Pazyryk. SlovArh 16 1952.163-205. (in Russian). VÖRÖS 1982. = VÖRÖS, I.: The animal bones from the late La Téne and Roman settlement of Szakály-Réti földek. In.: D. Gabler-Patak E.-Vörös I.: Studies in the Iron Age of Hungary. BAR. Internat. Ser. 144.1982. 129-179. VÖRÖS 1987/1990. = VÖRÖS, I.: The animal remains from the Roman Imperial Period of Kővágószőlős. Jan. Pann. Muz. Évk. 30-31. 1985-86. 1987. 243-247., Appendix - Tables 1990. Ein Teil der in Balatonaliga freigelegten Siedlung (2-3-ten Jahrhundert) befindet sich neben dem Diagonalweg SOPIANAE-IOVIA-TRICCIANA-ARRABONA, in der nähe eines römischen Villengebäudes (Überreste) am Ufer des Balatons. A nagy számú lómaradvány kis testméretű ún. „benszülött lakosság" lovaira jellemző típusba tartoznak. A nem konyhai csontmaradvány ló és sertés vázrészei, a sertés és a kutya csontváza; valamint az egyéb fajok csontjain is megtalálható vágási-hasítási sérülések alapján is feltételezhető, hogy a majorság pusztulását erőszakos cselekmény okozhatta. A fiatal állatok mortalitása nyár végi-őszi időszakot jelez. A Balatonaligán előkerült ruházati kellékek, konyhai eszközök és az épületmaradványok és tartozékok változatos összetétele is valószínűsíti, hogy a feltárt teleprész és az objektumok egy villagazdaság részének tekinthetők. A balatonaligai villagazdaság-rész (pars rustica) a Columella-féle „(a várostól) távolabb fekvő" gazdaságnak minősíthető, ahol önellátó élelmiszertermelő gazdálkodást folytattak. VÖRÖS 1992. = VÖRÖS I.: Baláca, 1/6. pince állatcsontleletei. In. Bíróné Sey K. et al.: A Balácai villagazdaság főépületének pincéje. Balácai Közi. 2. 1992. 85-122. 1. Lásd BÓNIS Éva tanulmányát ugyanezen kötetben. 2. A csontmaradványok darabszámában mutatkozó eltérés számítástechnikai jellegű: a darabokra tört, vagy vágott, de öszszetartozó anatómiai egységet (pl. koponya, hosszúcsont stb.) egy darabnak vettem. BÖKÖNYI 1974. 344. 3. MATOLCSI 1974. 1. kép. 4. VÖRÖS 1992.116. 5., MATOLCSI 1970. 6. Lásd Müller Róbert tanulmányát ugyanezen kötetben. 7. TEICHERT 1975. 8. MÜLLER R. szerint textil-ollónak használták. Lásd Müller Róbert tanulmányát ugyanezen kötetben. 9. SHRAMM1967. 10. MATOLCSI 1974. 1. táblázat, 2-4. kép. A fenékpusztai római erőd 71/XIV. szelvény 1. gödrében levő sertéscsontvázat MATOLCSI J. „vadsertésnek" (Sus scrofa ferus) határozta meg. Feltételezhetően az akkor még kevés római és népvándorlás kori összehasonítható sertésmaradvány, valamint a „domesztikációs jellegek hiányának" eltúlzott figyelembe vétele" vezette félre. Tavaszi eilest elfogadva a házisertés mortalitási idejének meghatározása pontos. 11. TEICHERT 1969. 12. VITT 1952. 13. VÖRÖS 1987/90., VÖRÖS 1992. 14. KOUDELKA 1886. módszerrel számítva. 15. Fotó: Kardos Judit (MNM). In den Vorrats- und Arbeitsgruben, sowie in dem - zwischen den zwei Objekten liegenden - geraden Graben (Abb. 1.) waren die in geringer Menge freigelegten Küchenabfalle sekundären Charakters; Skeletteile der beim der Verheerung der Siedlung geschlachteJEGYZETEK TIERKNOCHENFUNDE IN DER SIEDLUNG AUS DER KAISERZEIT IN BALATONALIGA 203