A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Gabler Dénes: A Balatontól északra lévő terület római kori településtörténetének néhány kérdése

gondolnunk, hogy a korai császárkorban létrejött középbirtokok jó része a IV. századig maradhatott meg; mélyreható változások a birtokviszonyokban sem a feltárt épületek, sem a felszíni nyomok alapján regisztrálható villák, sem a feliratos emlékanyag alapján nem mutathatók ki; a szegényes helynévanyag tanúvallomására pedig nem építhetünk, ha még az is bizonyításra szorul, hogy a helynevek kapcsolatba hozhatók-e a villákkal? A terepbejárások folyamán talált egyéb falusi települések közül a felszíni leletek alapján 13 korarómai, 5 a II-III. századra keltezhető, 5-nek élete nyúlik be a IV. századba és 12 későrómai.

36 A felhagyott korarómai ill. a később kialakult vicus jellegű települések arányában szabályszerűséget nem tudtunk megfigyelni a rendelkezésre álló adatok alapján. Bizonyos azonban az, hogy a villák tulajdonosainak többsége nem maga művelte földjét, hanem a família tagjai mellett bérlői segítségével.

37 A coloni lényegesen szerényebb vályogépítményei nemegyszer csupán néhányszáz méterre találhatók a villától (pl. Kékkút).

38 Római építéstechnikával emelt épületek, amelyek nem villához tartoztak, csak a III. századtól tűnnek fel; a kóépítkezés korábban főleg a katonai építkezésekre és villatelepülésekre korlátozódott. A villa-épületegyüttesek egy részét fallal vették körül; ilyen a balácai, a Gyulafirátót-pogánytelki birtokközpont. Ezeket nem védelmi, hanem gazdasági célból építették.

39 A Balaton-felvidék villáinak többsége egyszerű, rusticus mezőgazdasági birtokközpont horreummal, csűrökkel, tárolóépítményekkel, műhelyekkel. Ennek ellenére a főépület belső kivitelezése gyakran díszes. Falfestményt találtak pl. az aszófő-kövesdi, az Almádi-lokhegyi, az örvényesi, a balatonfüredi, gyulafirátóti, a kékkúti és a vonyarcvashegyi villában; mozaik ezzel szemben csak a balácai és az örvényesi villákat RÖVIDÍTÉSEK MRT 1. = BAKAY K.-KALICZ N.-SÁGI K.: Magyarország Régészeti Topográfiája. Veszprém megye. Keszthelyi és tapolcai járás. Budapest 1966. MRT 2. = ÉRI I.-KELEMEN M.-NÉMETH P.-TORMA I.: Magyarország Régészeti Topográfiája 2. A veszprémi járás. Budapest 1969. MRT 3. = BAKAY K.-KALICZ N.-SÁGI K.: Magyarország Régészeti Topográfiája 3. A devecseri és sümegi járás. Budapest 1970. MRT 4. = DAX M.-ÉRI I.-MITHAY S.-PALÁGYI S.-TORMA L: Magyarország Régészeti Topográfiája 4. A pápai és zirci járás. Budapest 1972. RIU 2. = BARKOCZI, L.-MÓCSY A.: Die römischen Inschriften Ungarns 2. Salla, Mogentiana, Mursella, Brigetio. Budapest 1976. díszítette.

40 A villák központi épületéhez tartozó fürdők is a luxus jelleget hangsúlyozzák egyes birtokközpontok esetében; ilyenek kerültek elő Balácán, Balatonfüreden, Kádártán és Balatongyörökön, valamint Rezi-Bakonycserpusztán. Esetenként csak magát a fürdőt ismerjük és a hozzátartozó épületegyüttest nem (pl. Balatonfüred).

41 A Balaton-felvidék villagazdaságainak jó része valószínűleg gabonát termelt, részben azonban állattenyésztésre rendezkedhettek be. A Balácán talált magleletek szerint e gazdaságok a búzának a rómaiak által általánosan termesztett fajtáját (triticum aestivum L.)

42 termelték, nem pedig a bennszülött telepeken vagy a barbaricumban gyakori búzát (triticum dicoccon Schrank).

43 Gabonatermelésre utalnak a magleletek mellett a mezőgazdasági vaseszközök is; ezekből főként Balácán került elő sok: eke, kasza, sarló.

44 A többi villa eszközanyagában is gyakori a kasza (Kékkút, Szentgál) ill. a sarló (Gyulafírátót, Hajmáskér).

45 A magleletek egyelőre nem bizonyítanak szőlőtermesztést; metszőkések ugyan kerültek elő Balácán és Gyulafirátóton, ezeket azonban nem lehet egyértelműen csak a viticultura tárgyi emlékeinek tekinteni.

46 A villagazdaságokban jelentős kézműves tevékenységet is folytattak. Gyulafirátóton és Balatonfűzfőn kerámiát gyártottak; Szentkirályszabadján mészégető kemence került elő, míg az örvényesi villában a IV. században kovácsműhelyt rendeztek be. Edényművességre utaló fazekaskemencét, vagy más leletet vicus jellegű telepeken is találunk (pl. Berhida, Balatonaliga);

47 ezek azonban főként szűkebb helyi igényeket elégíthettek ki, míg a villagazdaságokhoz tartozó műhelyek nagyobb területeket ellátó, igényesebb fazekastevékenységet folytathattak. Ez utóbbi elsősorban a Gyulafirátót-pogánytelki telepről mondható el, ahol domborműves sigillatautánzatokat és jó minőségű pecsételt kerámiát gyártottak. JEGYZETEK 1. Településtörténeti adatok gazdaságtörténeti szempontú elemzéséhez ld. VASIC, M.: Römische Villa vom Typus der Villa rustica auf jugoslavischem Boden. ArchJug 11. 1970. 4581. - kritikáját ld. MÓCSY, A.: Pannónia Forschung 19731976. ActaArchHung 29. 1977. 391. A dunai provinciákhoz ld. még WILKES, J.: Dalmatia. History of the Provinces of the Roman Empire. London-Boston 1969. 113; GLODARIU, I.: Die Landwirtschaft im römischen Dazien. ANRW IL 6. 1977. 954-959; HENNING, J.: Südosteuropa zwischen Antike und Mittelalter. Schriften zur Ur-und Frühgeschichte. Beiträge zur Landwirtschaft des 1. Jahrtausends u.Z. 42. 1987. 22-38.; RENARD, M.: Technique et agriculture en pays trevisre et rémois. Latomus 38, 1959. 77-109; FISCHER, T.: Das Umland des römischen Regensburg. München 1990.; WOLFF, H.: Grundzüge einer Wirtschafts-und Sozialgeschichte der römischen Karpathen-Balken-Provinzen. Passauer HistFosch 6. 1990.; Itáliában és a nyugati tartományokban vö. RIGHINI, V.: Ville rustiche e ville urbanorustiche nella Gallia cisalpina „L'azienda agraria nell' Italia centro-settentrionale dell'antichita ed oggi." Convegno Ve152