A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Kovács Tibor: Újabb adatok a mészbetétes kerámia kultúrájának fémművességéhez

dányokat.

58 Ezekhez sorolja - némi joggal - a brassói (Brasov),

59 s szerintünk tévesen, a Paks környéki csákányt. Úgy tűnik, az imént számbavett változat a Kárpátmedencén kívül nemigen terjedt el. Az egyetlen közelálló példányt Észak-Németországban, Quastenberger Koppel lelőhelyen találták.

60 Nagy valószínűséggel a Duna-vidékről származó import lehet.

61 A tárgyalt magyarországi csákányok közül három származik sírból, a többi szórványlelet. A megyaszói példány a füzesabonyi kultúra középső szakaszát képviselő temetkezésből került felszínre.

62 A dunaújvárosi sírt Bóna I. - a benne talált, még nem publikált ún. kelebiai típusú tőr alapján - a vatyai kultúra II—

III. fázisába (középső bronzkor III) keltezi.

63 Sajnos az említetteknél konkrétabb időrendi meghatározást a zamárdi 1. sír kerémia leletei sem tesznek lehetővé egyelőre. Még nem (igazán) kidolgozott a mészbetétes kerámia kultúrájának belső tagolása,

64 s nehézséget okoz az is, hogy a hamvakat és a mellékleteket borító (?) edényhez (2. ábra 1.) hasonlót nem ismerünk. E széles szájú, magasan öblösödő nagy edényhez legjobb esetben is csak rokon formákat lehet felfedezni néhány más temetőben.

65 Az alsó rész háromágú egységekből álló bekarcolt mintája (ilyen a zamárdi 3. sír egy, az 5. sír két edényén is előfordul) a mosonszentmiklósi temető több edényén is fellelhető.

66 A rekonstruált korsó (2. ábra 6.)

67 és a jól-rosszul kiegészített bögre (2. ábra 5.)

68 analógiái a kultúra fiatalabbnak tartható sírjaiból származnak. Igazán konkrét támpontok hiányában a zamárdi 1. sírról jószerével csak azt lehet mondani, hogy nagy valószínűséggel a mészbetétes kerámia kultúrája fiatalabb, de nem a legkésőbbi szakaszát képviseli. A Dél-Dunántúlon került elő a nyélcsöves csákányok első hiteles öntőmintája Pécs-Szabolcson (II. típus), egy valószínűleg felmenő falu ház földbemélyülő részének átvágásakor.

69 Az ugyanebből a részből származó kerámia között olyanok is vannak, amelyeken észak-dunántúli jellegű motívumok figyelhetők meg.

70 Hasonló díszítésű a Siklós-Téglagyári temető több edénye. A 3. és a 4. sír a szeremlei kultúra kialakulásának ill. legkorábbi szakaszának reprezentása.

71 Ebben a temetőben találtak - sírösszefüggései ismeretlenek - egy II. típusba tartozó nyélcsöves csákányt, amely viszont arányaiban és fokvégződésénél eltér a zamárdi példánytól.

72 Ezen adatok arra utalnak, hogy a mészbetétes kerámia kultúrájának fegyverzetében, mind a készítésüket mind használatukat illetően, fontos helyet foglaltak el a nyélcsöves csákányok, főként azok II. típusa. A krténovi típust képviselő két csákány (Mórichida, Iza) szórványlelet, „kulturális hovatartozásuk" kérdéses. Ha a III. típus használatára jól-rosszul körvonalazott időhatárokat vesszük alapul,

73 a szóbanforgó példányok a mészbetétes kerámia kultúrájához (ez a valószínűbb), esetleg az adott területen azt követő népességhez köthetők.

74 Bizonyos értelemben hasonló a helyzet a korabronzkori formákba gyökerező, az eddigiektől eltérő típust képviselő kórosi nyélcsöves csákánnyal is.

75 A kincsleletben, amelynek tartozéka, a mészbetétes kerámia kultúrája által általánosan használt ékszerektől eltérő, fiatalabbnak tűnő típusok is vannak, s ezért valószínű, hogy a kórosi lelet a szeremlei kultúrához tartozott.

76 A mészbetétes kerámia zárószakaszának körvonalazásához új konkrét támpontot jelent a Veszprém Bajcsy-Zsilinszky úti sír. Különösen érdekesek a benne talált bronzok. A tű (3. ábra 3.), töredékes volta ellenére, a wetzleinsdorfi tűk egyik változatának tekinthető. A többek által végzett, a típus felosztást tekintve ugyan nem teljesen azonos, elemzések szerint a wetzleinsdorfi jellegű tűk elsősorban a BBi periódusban voltak divatban, s a Közép-Duna-medencében a halomsíros kultúra korai szakaszához köthetők.

77 A Dunántúlról ismert hasonló tűk többsége szórványlelet, de általában koszideri típusú fémek társaságában kerültek elő. Közülük néhány a mészbetétes kerámia kultúrájának területéről származik (Sármellék,

78 Szigliget,

79 Dunaalmás,

80 Szob,

81 Várpalota

82

). Az idesorolható többi dunántúli példány közül szórványlelet a velemszentvidi tű,

83 s annak minősül ma már sajnos a dunaújvárosi temetőben találtak közül több,

84 míg a keltezés szempontjából legfontosabb tű a dunaújvárosi II. koszideri típusú kincslelet tartozéka.

85 A Dunától keletre fekvő területről két itt említhető példányt ismerünk, de ezek sem zárt leletek: a rákóczifalvi tűt ugyan biztosan sírban találták, de annak többi lelete már nem különíthető el,

86 a Szeged-Röszkéról származó pedig koszideri ill. korai halomsíros fémek társaságában került múzeumba.

87 A többnyire bizonytalan adatok alapján, de elsősorban a várpalotai és a dunaújvárosi leletegyüttesre építve azt lehet megállapítani, területünkön főleg a koszideri időszakban ill. a halomsíros bronzkor kezdetén voltak a wetzleindorfi típusú tűk használatban: Említést érdemel, hogy Z. Benkovsky szerint a halomsíros kultúra pitteni temetőjének korai szakaszába tartoznak azok a sírok, amelyekben wetzleinsdorfi típusú tűket találtak. Ezek mindegyikének feje enyhén boltozatos, míg a magyarországiak többségéé lapos korong (Velemszentvid, Szigliget, Veszprém, Várpalota, Dunaújváros, Szeged-Röszke). Bizonyos összefüggések arra utalnak, hogy a laposfejű változat divatja a másiknál szűkebb időszakot ölel fel. A Kárpát-medencében is többféle változatban, hosszú időn át használt peremes balták közül eddig egy sem került elő a mészbetétes kerámia kultúrájának hiteles leletegyütteseiből. Régiónk ívelt élű peremes baltáit - az ív hajlata szerint - különböző módon csoportosították az eddigi kutatásban. A viszonylag kevés példány ellenére az azért megállapítható, hogy e típus elterjedésének koncentrációja még leginkább a magyarországi középső bronzkor késő szakaszában figyelhető meg.

88 Az egyenes nyakú, „hosszú peremű", erősen ívelt élű veszprémi baltához (3. ábra 4.) 122