A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)
Kovács Tibor: Újabb adatok a mészbetétes kerámia kultúrájának fémművességéhez
leginkább hasonlóak (zárt leletben) a koszideri kincsekben találhatók (Sárbogárd, Somogy megye). 89 Fontos adatot képez a pitteni 41. sír, amelyben a veszprémihez igen hasonló balta mellett wetzleinsdorfi típusú tű, négy nitszeges trapéz markolatlapos hoszszú tőr és Litzen-díszítésű edénytöredékek voltak. 90 Fentiek alapján tehát a tárgyalt veszprémi sír bronztárgyai, különösen tűje révén - egyike a mészbetétes kerámia kultúrája legfiatalabb temetkezéseinek. Eszerint a benne talált edények figyelmet érdemlő támpontot jelenthetnek a késői mészbetétes kerámiatípusok mind biztosabb elkülönítéséhez, valamint a szeremlei kultúra gyökereinek sokoldalúbb felismeréséhez. Mindezek után nem meglepő, hogy a veszprémi síregyütteshez hasonló típus-összetételü kerámiát - az urna és a kétfülű tál kivételével - a publikált leletek között nemigen sikerült felfedezni. Egyes edényekhez is inkább csak rokonformák, s nem igazi analógiák találhatók. A kifelé ívelődő vállú négyfülü nagyobb edény (3. ábra 1.) legjobb párhuzamát egy-egy veszprémi (Bajcsy-Zsilinszky út 6.), mosonszentmiklósi és szobi példány képviseli. 91 Díszített és díszítetlen változatban több hasonló, ám részben eltérő arányú edény előfordul a szlovákiai Dunasáv temetőiben is. 92 Egyébként ez az urnatípus (illetve derivátumai) a szeremlei kultúra egyik meghatározó edényformáját képezi. 93 Majdhogynem ugyanez mondható a behúzott, csúcsos peremű tálról (4. ábra 5.). Hasonlók - díszítetlen, de inkább díszített változatban - előfordulnak a mészbetétes kerámia kultúrájában. 96 A két díszített korsóhoz (3. ábra 3., 6.) inkább egyes részleteiket, mint egészüket tekintve vannak hasonlóak a szóban forgó kultúra hagyatékában. Fő jellegzetességük az enyhén kifelé ívelő tölcséres nyak, ami az északi Duna-sáv leletei között gyakori az edényeken, ám azok nyakának alsó része erősen elkeskenyedik. Valószínűleg a kevésbé „befűzött vállúak" 97 helyi, vagy méginkább egyik fiatalabb változatát képviselik a veszprémi korsók. Közülük az egyikhez (4. ábra 3.), formáját és díszítését tekintve is, közeli analógiaként említhető egy balatongyöröki 98 és egy gerjeni" edény. Korsóink pontkörös motívumához hasonló többek között - a királyszentistváni temető későinek meghatározható edényein fordul elő. 100 A sír többi, díszítetlen edényéhez (3. ábra 2., 5., 4. ábra 2.) igazán közelálló kerámiát nem ismerünk. Vonatkozik ez sajnos a jellegzetesnek tűnő négyfülü nagy edényre is (3. ábra 5.), hiszen ezzel kapcsolatban is legfeljebb „rokon formákra' ' hívhatjuk fel a figyelmet a mészbetétes kerámia kultúrája, 101 s nem kis nagyvonalúsággal, a magyaradi (Madarovce) kultúra 102 emlékei között. Persze az sincs kizárva, hogy díszítetlen edényeink tényleges párhuzamai a korai halomsíros kultúra ma még alig ismert dunántúli leletegyütteseiben lesznek fellelhetők. 103 A dunaalmási temető sírösszefüggések nélkül fennmaradt leletei, 104 az esztergomi sír 105 és a süttői telep 106 alapján tudjuk, hogy a mészbetétes kerámia kultúrájának több objektumát a koszideri időszakban is használták. Mind egyértelműbbé vált, hogy a Duna-menti sávban a magyaradi (Madarovce) kultúra késői ill. a Toéik szerinti 107 „nachklassische" fázisának erőteljes hatása, pontosabban: jelenléte (a helyi lakossággal történt keveredése) mutatható ki e régióban. Ám bizonytalanság övezte a dunántúl centrális részén kialakult helyzetet. A későmagyarádi kultúra formakincsére visszavezethető itteni, többnyire szórványos kerámialeletek kulturális hovatartozása, időbeli helyzete nehezen határozható meg. Amint e tekintetben nem sokat lehet kezdeni a meglehetősen nagyszámú koszideri típusú szórványos bronzlelettel sem. 108 A veszprémi sír mindenesetre arra enged következtetni, hogy az eddig (többek által) véltnél későbben szűnt meg e vidéken a mészbetétes kerámia kultúrájának önálló élete. Amint az is valószínű, nem lehet a helyi lakosság oly mérvű elvándorlásával számolni, amint azt korábban Bóna I. feltételezte. 109 Mindez újra felveti a sokszor egységként kezelt kincslelet horizontok időbeli felbonthatóságának, „eseményjelző" szerepüknek megítélése körül már többször felélénkült polémiát, továbbra is keresve a sok ponton nyitott kérdésre a választ: volt-e, mikor, s milyen irányból bevándorlás a Dunántúlra a középső bronzkor végén, s egyáltalán miként alakult ki a halomsíros bronzkor területünkön. 110 Amint azt másutt - helyenként majdani módosítást igényelve - megfogalmaztuk, 111 aligha vitatható, hogy a középső bronzkor zárószakaszában, a koszideri periódusban, a Kárpád-medence nyugati felében egy ÉNy-DK-i irányú hatásmechanizmust lehet kimutatni. Mások mellett, nehéz arra gondolni, hogy a Litzen-kerámia, valamint a magyaradi kultúrába gyökerező kerámiatípusok dunántúli elterjedése, az észak-dunántúli mészbetétes kerámia dél-dunántúli (egyes típusait tekintve még délebbi) széleskörű feltűnése - valójában a szeremlei kultúra kialakulása csupán stílusátvétellel magyarázható. 112 Bár magunk egyre távolabb kerülünk a magyar kutatást az utóbbi évtizedekben olyannyira jellemző vándorláselméletektől, a bizonyos vidékeket - eltérő intenzitással érintő kisebb migrációkat, s ezek nyomán az etnikai összetétel megváltozását továbbra is valószínűnek tartjuk. Abban viszont még bizonytalanok vagyunk, hogy a Dunántúl esetében ezek összekapcsolhatók-e a jól-rosszul elkülöníthető kincslelet horizontokkal. Egyrészt azért, mert a korábbi idevonatkozó kísérleteket követően, 113 magunk most próbáljuk a középső bronzkori kincsleletek ilyetén szétválasztását felülvizsgálni, másrészt nem tartjuk kizártnak, hogy közülük több vagy kevesebb, szakrális céllal került földbe. 114 Tudjuk, az ilyen kísérletek mindaddig nem lehetnek időtállók, amíg megfelelő számú hiteles telepes (fémeket is tartalmazó) sírlelet nem áll rendelkezésre. S ez különösen vonatkozik a dunántúli halomsíros kultúra legkorábbi emlékei körvonalazására, hi123
