A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Kovács Tibor: Újabb adatok a mészbetétes kerámia kultúrájának fémművességéhez

szórványleletnek tekinthető, néhányuk kincslelet tartozékaként került eló, s különösen kevés a zárt telep ill. sírlelet. Típus szerinti bontásban a következő kép alakul ki. Nyéllyukas csákány: Balaton (szórványlelet).

17 Nyélcsöves csákány. Iza (Izsa, szórványlelet),

18 Mórichida (szórványlelet),

19 Pécs-Szabolcs-Középhegy dűlő (öntőminta, teleplelet), Siklós-Téglagyár (sírlelet),

20 Kóros (kincslelet).

21 Nyéltaréjos csákány: Dunaalmás (szórványlelet).

22 Tokoslándzsa: Győr (szórványlelet),

23 Balatonszólád (öntőminta, teleplelet),

24 Lengyeltóti-Tatárvár (kincslelet).

25 Tömörmarkolatú tör: Tata,

26 Kisbér,

27 Szentgál

28 (mindhárom szórványlelet). Tör lekerekített markolatlappal, 3-6 nitszeggel: Patince (Páti, sírlelet),

29 Gyór-Likócspuszta (sírlelet),

30 Szomód (kincslelet),

31 Nyergesújfalu (szórványlelet),

32 Dunameder Pilismarót és Zebegény térségében (szórványlelet),

33 Veszprém - Bajcsy-Zsilinszky út 36e. (sírlelet),

34 Csopak-Lőczedomb (sírlelet?),

35 Zamárdi - István út (sírlelet),

36 Mosdós-Pusztasárkánytó (kincslelet),

37 Tolna megye (szórványlelet).

38 Alabárd: Szóny (szórványlelet).

39 A felsoroltak csak megközelítően adnak teljes képet a tárgyalt kultúra fegyverzetéről, hiszen az áttekintés jórészt szakirodalmi adatokra épül. Nem szerepelnek a még közöletlen, részben folyamatban lévő feltárások esetleg idetartozó leletei, bár a tapasztalatok szerint a hamvasztásos rítussal temetkező népesség sírjaiból ritkán előkerülő bronztárgyakról még a rövid híradásokban is többnyire beszámolnak. A statisztikaszerű áttekintés, amely nem utal ugyan egyes típusok ill. változataik eredetére és használati idejére, azt mindenképpen jelzi, hogy a mészbetétes edények kultúrájának fegyverzete többé-kevésbé hasonló volt a szomszédos népek által használthoz. E tekintetben különösen fontos új adatot jelent a zamárdi sír nyélcsöves csákánya, amely egy viszonylag nagy területen használt harcieszköz első zárt leletből származó példánya a Dunántúlon. L. Hájek alapvető tanulmánya óta,

40 az általa Krténov-i típusúnak elnevezett nyélcsöves csákányokkal sokoldalúan foglalkozott a nemzetközi kutatás. Ám a beható elemzések nyomán sem alakult ki konszenzus a fegyvertípus eredetét, tipológiai felosztását, valamint használatának időhatárait illetően. Vonatkozik mindez természetesen Mozsolics Amália,

41 Bernhard Hansel,

42 Bóna István,

43 Bandi Gábor,

44 s legújabban pedig Stanislav Stuhlík

45 azon munkáira is, ahol a típuskör magyarországi példányainak összefüggéseit vizsgálják. Ami végül is kikristályosodott: a nyélcsöves csákányok három fő típusát lehet elkülöníteni.

46 I. típus. A csákány fokrészének végződése félovál alakú; a bordázott, vagy vésett vonalakkal díszített nyélcső hosszúsága egyes példányokon eltérő. (Hansel: nyélcsöves csákányok lekerekített gombbal, Bóna: az „a-változat" sajátos példányai, Stuhlík: C-típus).

47 II. típus. A fokrész legyezőszerűen kiszélesedő, a nyélcsövet sűrűn bevésett vonalak vagy keskeny bordázás díszíti; a csákány éle ívelten kiszélesedik. (Mozsolics: B-típus, Hansel: nyélcsöves csákányok legyezőformájú taréjjal, Bóna: a, b, c, f-változat, Stuhlík: B-típus.).

48 III. típus: A csákány fokának végződése félkör alakú, az előzőeknél hosszabb nyélcső bordadíszes, a keskeny pengerész végig azonos szélességű, egyes példányoknál az élnél kiszélesedik. (Mozsolics: Aill. Krtenov-típus, Hansel: Krténov-típus, Bóna: d és e-változat, Stuhlík: A-típus).

49 Az I—III. jelzés használatával nem valamiféle új rendszert kívánunk felállítani a szóban forgó típuskör variánsainak elkülönítésére. Egyfajta „rendteremtés" viszont feltétlen szükséges lenne két okból. 1. Az imént idézettek jelzik, hogy lassan áttekinthetetlen az eltérő terminus technikusok használata az elmúlt negyedszázad szakmunkáiban is. 2. Logikus lenne olyan típusrendet alkalmazni, amely többé-kevésbé kifejezi az egyes változatok kialakulásának ill. leggyakoribb használatának időbeli viszonyát is.

50 Ami az utóbbit illeti, több kutatónál bizonyos merevség tapasztalható, amikor a főbb típusok időbeli egymásutánságát kívánják bizonyítani. A legújabb adatokat is figyelembe véve, egyre nyilvánvalóbb: bár egyes típusok használatának térés időbeli koncentrációja nem azonos, részbeni „egyidejűségük" egy mindjobban behatárolható időszakban - zárt leletekre építve - kimutatható. Ez a magyarországi középső bronzkor középső szakasza, amely nagyjában-egészében a RA2 záró ill. a BBi kezdeti időszakának felel meg. Többé-kevésbé egyetértés alakult ki abban, hogy a legkorábbi példányok az I. típusba sorolhatók között találhatók meg.

51 Igaz, az egyik legfiatalabb is (Rákóczifalva-Kastélydomb, sír).

52 Mozsolics A. eltérő, s többoldalú kritikával elutasított véleményét leszámítva, abban is nagyjából egybehangzóak a vélemények, hogy a II. típus szélesebb körű elterjedése megelőzte a III. típus példányainak használatát.

53 A zamárdi csákány a II. típusba tartozik. Formája és arányai alapján legközelebbi analógiái a következők: Budapest - Fő utca,

54 Dunaújváros A 38. sír,

55 Megyaszó 119. sír.

56 A négy csákány él ill. fokrészének aránya megközelítőleg 2 : l-hez. Fokrészük majdnem félköríves záródású, s e tekintetben közelebb állnak a kfténovi (III. típus) csákányokhoz, mint a II. típus többi legyező fokú példányához. Közös jellemző a nyélcső sűrűn bekarcolt vékony vonalakból álló díszítése is. A korábban ismertek erős hasonlóságát már Mozsolics A. és Bóna I. is hangsúlyozta.

57 Utóbbi a nyélcsöves csákányok a-változataként különítette el a budapesti, megyaszói, a dunaújvárosi, valamint a Debrecen környéki és a Baranya megyei pél121