A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Jászai József: A pápai Városi Múzeum megalakulásának előzményei

es emlékeket juttattak el hozzám. Budai József hozzátartozói pedig édesapjuk naplóját adták kezemhez, amely bő részletességgel rögzítette a 18-as és 19-es forradalmi eseményeket. Mások berendezési tárgyakat hoztak vissza a kastélyba, köztük: a 8 mm vastag, gyönyörű barokk keretű, nagyméretű csiszolt tükröt, két fából faragott szarvast, faszobrászati remekmű mindkettő, faragott oszlopállványokat, barokk polcos állványt stb. A városi tanács a községfejlesztési alap terhére rendbehozatta a Nádor-szobát és a folyosó egy részét. Az addig tárva-nyitva álló helyiségek egy része ajtót, ablakokat kaptak. És az egyik napon kigyulladt a villanyfény a múzeum két szobájában és a folyosóján. 1959. május 24-én pedig ünnepélyesen megnyílt a Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulója emlékezetére rendezett múzeumi kiállításunk. Több mint 4000 látogatója volt a kiállításnak. A kiállítás megszervezése valójában egy szervező-bizottság feladata lett volna, de érdemleges munkát csak a nemes ügy iránt lelkesedéssel eltelt Tóth Kálmán (most utódom a kertvárosi iskola igazgatói székében) tanár végzett velem. A veszprémi múzeum igazgatója, dr. Szentléleky Tihamér igen nagy segítséget adott egyrészt azzal, hogy korabeli plakátokat, hirdetményeket bocsátott rendelkezésünkre, másrészt a kiállítás megszervezésének lebonyolításához adott szaktanácsokat. Ettől kezdve már számontartották a városban a múzeumunkat. A városi anyagi segítség is erősödött. Községfejlesztési alapból juttatott pénzből szőnyegeket, padlókefél őt és porszívó gépet vettünk. Kisebb kiadásokra ellátmányt kaptam. Megoldatlan volt azonban a teremőr kérdése, azután költségvetés nélkül voltunk és hiányzott a felsőbb szervek által adandó nyilvánossági jog. Annál is inkább szükség lett volna legalább múzeumőrre, mert én iskolaigazgató voltam. Az iskolát foglalkozási időben elhagynom nem lehetett. A szabad időmet azonban zömmel a múzeumban töltöttem. Sokszor a késő éjszaka vetett haza, hiszen múzeumépítő, takarító, látogatókat fogadó voltam egyszemélyben. A városi tanács újraalakulása kihatott a múzeum életére is-, Gulyás Ferenc tettekkel segítette ezt a fiatal intézményt. A Nádor-terem keleti szomszédságában lévő termet az 1959. év őszén hozatta rendbe a város a községfejlesztési alapból, tanácsulési határozat alapján. Ajtót, ablakkereteket kapott a szoba és a falait átfestették. És bevezették oda is a villanyvilágítást. Immár két szoba és a folyosó került használható állapotba, 1959. december 5-én a városi pártbizottság 3 éves művelődési tervet vitatott meg és fogadott el. Ebben már fontos szerepet szánt a múzeumnak: kötelességemmé tette helytörténeti és képzőművészeti kiállítások rendezését az 1960. év tavaszára. 1959. december 2-án rendeltem meg a pápai Asztalos KTSZ-nél azt a 30 db. tablót, amelyeken a következő években kiállítási iratanyagot helyeztem üveg alá. A város 3000 Ft-ot fizetett ki a tablókért. Újabb 3000 Ft-ba kerültek az egyenként egy négyzetméteres területű üveglapok. Ugyanakkor a párt- és tanácsszervek úgy határoztak, hogy felszabadulásunk 15. évfordulóját nagyobbszab ású ünnepségekkel köszöntik. Felavatásra kerül a Várkertben épített felszabadulási emlékoszlop, a múzeumban pedig helytörténeti kiállítás mellett a városi üzemek fejlődését bemutató kiállítást kell szerveznünk. 1960. április 3-án Kossá István miniszter avatta fel az emlékművet és nyitotta meg ünnepélyesen a múzeumban elkészített kiállítást. A két héten át nyitvatartott kiállítást mintegy ötezer látogató tekintette meg. Erre az ünnepségre készítette el ajándékul a folyosón függő, barokk stílusú szép kovácsoltvaslámpát Bogyay Mihály, az MTH iskola akkori művezetője. Két hét eltelte után az üzemek a kiállításukat lebontották, a helytörténeti anyag pedig átrendezésre került. Ezt azonban megelőzte a múzeumi helyiségek számának megnövekedése: ugyanis a Nádor-szobától nyugati irányban további három terem és fél folyosórész várt rendbehozásra. A Nádor-szoba melletti nagyterem stukkódíszes mennyezete még korábban beszakadt. Eső, hó, hólé, por, szél pusztította a padozatot, falakat. Más egyéb nem volt azokban a termekben. Összesen 47 ablakkeret hiányzott. A Nádor-szobából átvezető ajtónyílás téglával elfalazott volt. Villanyvezeték, lámpák, ajtók hiányoztak. Majdnem megoldhatatlan feladat előtt állottam. A tervem az volt, hogy a pápai üzemektől kérek segítséget: vállalják el egy-egy terem rendbehozatalát. Ez ilyen formában nem sikerült. Hanem azért mégis lett megoldás. A járási tanács elnöke, a Magasbakonyi Erdőgazdaság segítségével rendbehozatta a második nagyterem beszakadt mennyezetét. Összesen 7 köbméter gerendát építettek be a tetőszerkezet kijavításához. Ezen segítségért a köszönet elsősorban Kovács Sándort, a járási tanács vb. elnökét és az erdőgazdaság igazgatóját illeti. Hátra volt az ablaknyílások lezárása. Itt is kaptunk segítséget. A múzeum szervezési munkáimat kezdettől fogva igen nagy jóindulattal és pártfogóan szemlélte Dr. Zákonyi Ferenc, Veszprém megye idegenforgalmi hivatalának vezetője. Igen sokat köszönhet néki városunk múzeuma! Ekkor is 15 ezer forintnyi segélyt adott, az idegenforgalmi hivatal költségvetése keretében, hogy a hiányzó ablakkereteket megcsináltathassam. 1960. július 16-án a helyreállítási munkálatokat a helyi építőipari ktsz. befejezte. A város kifestette a szobákat, beszerelték a villanyvezetéket és július 31én tisztán állt rendelkezésre 5 szoba, 2 fülke és 1 folyosó. Lezárható ajtók, becsukható ablakok, kifestett falak, felmosott padozat, villanyvilágítás a termekben. Az álom valóra vált. Lett múzeuma Pápának! (Az örömnek kellemetlen mellékzöngéje volt az, 591