A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Jászai József: A pápai Városi Múzeum megalakulásának előzményei

hogy az északi rész keleti sarkán lévő épületrészből, amelyet eredetileg a múzeumnak jelöltek ki, 5 helyiségből álló részt városi óvoda részére leszakítottak.) Az 1960. esztendő egyébként bővelkedett a városi múzeumot érintő eseményekben: a Pápai Elekthermax Vállalat zománcozott cégtáblát ajándékozott muzeumunknak. 1960. január 1-től a múzeum hivatalosan is megbízott vezetője lettem. Tiszteletdíjam havi 500 Ft lett, amit a múzeum költségvetése keretén belül biztosítottak. 1960. június 17-én tartott városi tanácsülésen hosszabb beszámolót tartottam a városi múzeumról. 1960. július 20-án, a Városi Tanács VB. elismerte a múzeum létrehozása érdekében kifejtett munkámat és ezért jegyzőkönyvi köszönetét fejezte ki. 1960. augusztus 3-án a városi tanács a 368-2/ 1960. sz. iratában arról értesítette a múzeumot, hogy a „közeljövőben kapust fog elhelyezni a főbejárat melletti lakásban." Az egész épület, s a benne lévő intézmények látták kárát annak, hogy ma sincs még portása,házfelügyelője a kastély-épületének. Az 1960. esztendő azért is említésre méltó, mert ezen év szeptemberében a múzeum éves munkatervét mutattam be a városi művelődési hatóságának. Gulyás Ferenc, a tanács vb. elnöke a hivatali szobájában őrzött, és 1945-ig a kastély Nádor-szobájának falát díszítő, a 18. századbeli Pápát ábrázoló nagyméretű olajképet 1960. július 11-én kelt hivatalos irat kíséretében átadta a múzeumnak azzal a megjegyzéssel, hogy a kép tulajdonosa Pápa város Tanácsa marad továbbra is. Most már biztonságban lehetett a kép, hadd lássák a város dolgozói minél nagyobb számban, ha a múzeum látogatására mennek. Ugyancsak átadta a város a múzeum számára 1960. január 8-án kelt irata kíséretében, addig a Kultúrotthonban őrzött „A vadász hazatérése

1

' с nagyméretű olajfestményt. Ez a kép eredetileg a marcaltői kastély tulajdona volt,onnan került be Pápára 1945 után. Gyarmati Elemér esperesplébános a múzeum számára juttatta a pápai kórházat alapító Esterházy Ferenc egykori országbíró, valamint a Nagytemplomot és a Várkastélyt építtető Esterházy Károly remekbe készült barokk stílusú olaj portréját. Most a Nádorszoba dísze mind a két festmény. Időközben állandóan gazdagodott a múzeum. Ballá József a két fából faragott szarvasnak hiányzó agancsait állította helyre. A Bíró-testvérek a leglelkesebb múzeumbarátok közé tartoztak, iratanyagot és térképeket, az Ujvárytestvérek, asztalosmesterek, a kastélyból származó bútort és egy, a 18. sz. végén készült, Veszprém megyét ábrázoló térképet, Vajda Sándor kőfaragó Özvegye a férje által gyűjtött ásványokat, kitömött madarakat, egzotikus állatokat, Klement Vilma tanárnő értékes céh-iratanyagot, Noszlopy Bálint pedig családi ősének, az 1853-ban mártírhalált halt Noszlopy Gáspárnak a milleneum alkalmával viselt díszruháját, karddal és kócsagtollas kalpaggal együtt, Szalmássy László technikus egy teljesen ép, az í. u. II. évszázadból való kultikus célra használt 40 cm. magas urnát adott át múzeumunknak. Murai Sándor könyveket és egyéb régiséget ajándékozott. Gyűlt-gyűlt a múzeumi anyag napról napra. Szinte alig múlt el hét, hogy valaki ne juttatott volna el valamilyen tárgyi emléket, régi pénzt, iratot kezeimhez. De nemcsak a városból, hanem a járás területéről is került múzeumunkba anyag. Varga Ferenc dákai igazgató községének levelesládájából származó, Balogh István igazgató pedig nagygyimóti vonatkozású iratanyagot hozott. A lovászpatonai állami gazdaság igen ritka, Jotape-i, koloniális érmét juttatott hozzám, amelyet útépítés közben találtak egy csontváz mellett. Schweighoffer Domonkos nagyteveli tanár népvándorláskorabeli cserépedényt, Tóth Mátyás pápasalamoni molnár kenderfeldolgozó házi eszközöket: gerebent, tilolót, motollát, fonó-orsót, rokkát, cséphadarót, Kiss István magyargencsi igazgató régi rokkát hozott be hozzám a múzeum számára. A sokasodó anyag elhelyezésére kiselejtezett diákotthoni asztalokból újabb tárlókat csináltattam. A városi tanács VB. 1959. november 20-án hozott rendelkezése alapján tapasztalatcsere látogatást tettem Sárvárott az akkoriban szervezett múzeumi munka megtekintésére. Igen sok vonatkozásban kaptam eligazítást Nógrády Géza múzeumi igazgatótól. Az 1959-60-61. években némileg szervezetileg is rendeződött a városi múzeum helyzete: 1959-ben egyösszegben 10 000 Ft-ot adott a város a községfejlesztési alapból a múzeum céljaira. Az 1960. és 61. esztendőben a városi tanács — I960, január 1-től kezdődő hatállyal - költségvetési keretet biztosított a múzeum elemi szükségleteinek kielégítésére. Került már fűtésre, világításra, takarításra, postai kiadásokra és kisebb beszerzésekre pénz. Ezen két évben a költségvetés így tagolódott: személyi kiadásokra (múz. vezető és takarító) 9 000 Ft működési költségek (fűtés, világítás, besz.) 23 700 Ft szolgáltatás 500 Ft Összesen 33 200 Ft Múzeumunk kezdett ismert intézmény lenni. Ettől az időtől kezdve felsőbb szervek, a megyeiek és minisztériumiak, tanács- és pártszervezetek részéről mind gyakrabban kerestek fel: kérdezősködtek, a múzeumban nézelődtek, tervezgettek. A múzeum megérett arra, hogy szakirányítás alá kerüljön, betölthesse kulturális feladatát. Ezt én már csak mint betegállományú érhettem meg. Mintha csak addig tartott volna bennem a munka olaja, míg ezen a területen is befejezem a pionírokra jutó legnehezebb tevékenységet. 1961. október 31-én megbetegedtem. Attól kezdve régi egészségemet nem is nyertem vissza. Kénytelen voltam a múzeumi szorgoskodásomat is abbahagyni. 1962. januárjától kezdve jogilag, áprilistól kezdve már gyakorlatilag is a megyei múzeumi igazgatóság irányítása és vezetése alá került városunk múzeuma. 592