A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Bóna István: Gepida fejedelmi sír Tiszaszőlősőn? A mojgrádi kincs harmis népvándorláskori aranyairól

apahidai sírból ismert 19 aranytárgy a két új lelettel 200-ra szaporodott!) s egyben az egész műhelykort a korabeli európai csúcsra emlelték. Ugyanakkor az Apahida—Szamosfalva leletcsoportból egyetlen tárgy sem került elő, amely akár távolról is emlékeztetett volna a „mojgrádi" leletekre. Amikor a Szamosfalva—Apahida II. publikáció közös különnyomata

7 széles körben elterjedt (1973), merőben új helyzet állott elő a mojgrádi úgynevezett népvándorláskori leletek megítélésében. Ennek következménye volt, hogy Mojgrád eltűnt könyvem térképéről, nemcsak onnan, hanem a hunkori és gepida régészetből is. A leendő „10 kötetes" Magyarország története első kötete számára írott munkámban

8 már nem szerepel sem a Mojgrád név sem a mojgrádi lelet. Az önhibámon kívül nyomtatásban végül is csak 1984 végén megjelent munka

9 ismeretét természetesen nem kérhetem számon egy 1983-ban lezárt kézirattól, szövegem és térképem azonban igazolja, hogy a „mojgrádi" népvándorláskori lelettel már 1971/72-ben sem számoltam. Tudományos munkákban haladéktalanul levonta a következtetést a román kutatás is. Sever Dumitra§cunak a bihari tóti kincsről írott monográfiájában ( 1973) hiába keresnénk a közeli Moigrad nevét, holott a kincs kapcsán a könyv összefoglalja és újraközli a Románia területén előkerült 4—5. századi aranyleleteket.

10 Nem szerepel a lelet és a Moigrad név a korszakról 1975-ben kiadott angol nyelvű gyűjteményes kötetben, sem R. Harhoiu-nak az Erdély 5. századi viszonyait összefoglaló részében, sem pedig K. Horedtnek a gepida régészetet összefoglaló tanulmányában.

1 1 Annál bővebben foglalkoznak mindketten a szilágy somlyói, szamosfalvi kincsekkel és az apahidai sírleletekkel. Egy évvel később (1976) a pietroasai kincs kapcsán R. Harhoiu valamennyi romániai 5. századi lelettel foglalkozik, katalógusában azonban ezúttal is hiába keresnénk a Moigrad nevet.

1 2 Magától értetődően ugyanez a sokatmondó hallgatás jellemzi az imént említett tanulmány kibővített angol nyelvű változatát (1977).

13 - Jegyezzük meg a dátumot, az 1977-es esztendő a mojgrádi lelettel kapcsolatban - átmenetileg — „fordulat" lesz. A mojgrádi ,,népvándorláskori" leletekről nem kellett megírni, hogy hamisak, ezt már majd minden kutató tudta vagy sejtette. Makkay János a mai napig valami hivatalos és hatásos deklarációt vár, holott ennél sokkal többet jelentett, hogy Mojgrádról nem beszélt többé az értő kutatás. 1973-ban adta ki a kitűnő J. Tejral azt a könyvét,

14 amely a Dunavidék 5. századi leleteinek példás összefoglalását tartalmazza. Sok leletet közöl, sok térképpel, Mojgrádot azonban nem találjuk benne. 1975-ben látott napvilágot V. Bierbrauer nagy monográfiája, amely nemcsak Itália 5—6. századi nagy kincseit és sírleleteit tette közzé, hanem gyakorlatilag újraközli - nagyon is újraközli! — az itáliai leletek dalmáciai és Duna-vidéki „Hinterlandját" is, - a Mojgrád nevet ebben a vaskos kötetben sem látjuk viszont.

15 Még negatív értelemben sem: minek valamiről beszélni, ami nem létezik. Az utóbbi munkához kapcsolódva közölte Z. Vinski Jugoszlávia „osztrogót" korszakának (beleértve a gepida leleteket is egészen aBánságig) leleteit. Anyagában számos olyan csat és más díszítmény fordul elő, amely kitűnően kapcsolódik az Apahida— Szamosfalva körhöz, de semmiféle kapcsolatot nem mutat az ún. „mojgrádi" leletekkel, - nem is szól hát róluk.

16 Folytathatnám a mindennél többet mondó hallgatólagos kritikák felsorolását, de nem érdemes. Elég lesz két újabb nagy európai gyűjteményes munkát említenem. Az egyik német alapossággal és térképek hosszú-hosszú sorozatával újraközli a Meroving-kori Európa valamennyi 5—7. századi kardját, kard töredékét, kard tartozékát. Mindent megtalálunk benne, csak a mojgrádi kardfüggesztő-fület és kardgomb gyűrűdíszt keressük hiába.

17 Valósággal döntő ellenbizonyíték a svéd Birgit Arrhenius hallgatása. A szerzőnő két évtizeden át kutatta az európai 5—7. századi rekeszes ötvösművek rekesztechnikáját és ékköveit. Alkalma volt valamenynyi leletet személyesen megvizsgálni s az ékkő berakások anyagát, formáját, technikáját modern módszerekkel elemezni. Módja és lehetősége volt Kolozsvárt illetve Bukarestben a számára fontos valamennyi vizsgálatot elvégezni az apahidai I. és II. sírlelet és a pietroasai kincs rekeszein. Eltekintett azonban a moigradi leletek vizsgálatától, könyvében a név sincs megemlítve.

18 1977-ben, 1980-ban és 1982-ben módom volt eredetiben látni a mojgrádi leletekből mindazon rézkori és „népvándorláskori" aranyakat, amelyek ki vannak állítva a bukaresti Történeti Múzeum kincstárában. A népvándorláskori tárgyakról sejteni lehetett, hogy hamisítványok, kivált az ugyanott kiállított apahidai és szamosfalvi igazi gepida leletekkel összehasonlítva. Az igazi gepida fejedelmi leletek időközben tovább szaporodtak. Előbukkant a III. apahidai királysírnak az első kettőn túltevő díszcsatja.

1 9 A Tolna-megyei Németkér lelőhellyel közzétett 5. századi arany-lelet töredékről kiderült, hogy valójában a Szabolcs-megyei Orosról származik.

2 Többízben közzétették a verseci Milleker-múzeum Palánkon talált arany dísztagját, az apahidai műhely vagy korszak kitűnő alkotását.

2 x Sikerült fényképet szerezni a nagyváradi gepida fejedelmi temetőből Marc Rosenberg gyűjteményébe jutott rekeszdíszes aranyakról.

22 Mindezek kitűnően kapcsolódtak egymáshoz s végleg kirekesztették a gepida ötvösségből a „mojgrádi" leleteket. Már a 70-es évek elején nyilvánvaló volt azonban, hogy a romániai kutatásban létezik egy másik vonal is, amelynek lelet és a lelőhely fontos. Ez a vonal a mojgrádi népvándorláskori leletek értékelésében szigorúan tartotta magát, mondjuk így: Fettich Nándor 1953. évi eredményeihez. 1971-ben kiállították a szigonyt, a kisebbik aranycsatot és három arany karperecet Londonban „from the grave of a Gepid 9ь