A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

H. Csukás Györgyi: Pula, Márkó és Vöröstó német falvak építkezése

követően rendkívül erős volt a belső migráció, ezzel magyarázható, hogy Márkon végül a középbajor ui-dialektus győzedelmeskedett. 2 ° Pulát az Esterházyak telepítették 1730 után, lakói bajor oa-dialektust beszélnek. 21 Vöröstót gróf Zichy Imre telepítette be 1723-ban. Első telepe­sei Dornyay Béla szerint Hornbachból származó családok voltak, a vöröstóiak azonban odenwaldiak­nak mondják magukat. Nyelvjárásuk délifrank-rajnai frank keverék nyelvjárás. 2 Az egyes falvak települési, építkezési sajátossá­gainak kialakulásában - már a betelepülők változatos származási helyéből következően is - nem lehetett a telepesek otthonról hozott hagyományainak meg­határozó jelentősége. Építkezésük jól beleilleszthető a helyi építkezési hagyományokba. 3 Sokkal nagyobb szerepe volt a telepítés körülményeinek, a helyi példáknak és lehetőségeknek, a földesúri előírások­nak. A telepítést követő időszakban magyarok és németek még hosszabb rövidebb ideig egymás mellett éltek, sőt feltehető, hogy az üj telepesek néhol a puszta telkeket, a még meglévő házakat szállták meg. 2 4 A magyar határnevek továbbélésén kívül erre mutat az is, hogy az 1767-es Tabelláé Urbariales Co­mitatus Vesprimiensis még legtöbb falunál magyaro­kat és németeket egyaránt említ. 25 A nyelvi, etnikai, vallási ellentétek miatt aztán lassan külön faluba, vagy legalábbis falurészbe tömörültek belső migráció útján a különböző etnikumok, amint ez a későbbi adatok­ból kitűnik. A helyi előzmények, valamint a helyi építkezési szokásokat, lehetőségeket figyelembe vevő földesúri előírások nagyban befolyásolták a német falvak építkezését. Később a gazdasági kondíciónak volt döntő szerepe a lakóházak fejlődésében, alaku­lásában. Vörös tóról Rómer Flóris megjegyezte, hogy a környék leggazdagabb német faluja. 6 A falu jómódját a Stájerországba irányuló borkereskedelem alapozta meg, mely lakáskultúrájában is megnyilvá­nult. A borért cserébe visszafelé általában épületfát hoztak, ma is sokan megemlítik, hogy házuk tetőge­rendái stájerországi vörösfenyőből készültek, mint ahogy Stájerországból származó bútordarabok („stá­jer székek") is kerültek be lakásaikba. 2 7 Összefoglalva az eddigi tanulságokat, a Balaton­felvidéki németség építkezéséről, lakáskultúrájáról a következőket állapíthatjuk meg. Falvaik, beltelkeik szabályossága a telepítés módjával függ össze. Egy­egy falun belül szabályosan kimért telkeken, nagyjá­ból egyidőben, azonos gazdasági alapokon indult meg az építkezés. Amint az Márkó esetében az írott for­rásokból is kiderül, a telepítő földesúr a későbbiekben is útját állta a telkek tetszőleges szaporításának, osz­tódásának. Márkó és Vöröstó határa máig őrzi a tele­pítéskor, ül. az azt követő évtizedekben kialakult szerkezetét. (1—2. ábra) A -németek a helyben talált házakhoz hasonlókat építettek, ennek megfelelően építkezésük már a lete­lepedés idején sem volt egységes. Házaik a magyar házaknál is megfigyelhető fejlődési fokozatokat mu­tatják, jellemző azonban, hogy német falvakban előbb általánossá váltak azok a tendenciák, melyek magyar falvakban csak szűkebb körben, főként a kisnemesi építészetben hatottak, s nem váltak egy-egy településen belül általánossá, meghatározóvá (szabad­kéményes füstelvezetés, a helyiségek közös bejárata, a lakóház belső osztódása, kétmenetűvé alakulása, a lakóházak alatti pince gyakorisága). Ugyanakkor a németség a felépülése korában fejlett, korszerű házat sokkal tovább megőrizte. Innen van, hogy a legtöbb egységes, hagyományos faluképi együttest német fal­vakban találjuk. Német falvakban a múlt század végén, sőt még századunk elején is épültek nyitott tornácos, szabadkéményes házak, amikor magyar fal­vakban a meglévőket is mindinkább átalakították. 2 8 Jellemző a németek építkezésére a gazdasági épületek, épületrészek nagyobb mérete, igényesebb kivitele, specializáltsága. (29-31. ábra) A legtöbb ház egy, esetleg két helyisége alápincézett, nem ritkán a gaz­dasági épület alatt is van pince. A pince gyakran kü­lönböző funkciójú rekeszekre osztott (krumplis pince, répapince leadónyüásokkal, néhol tejespince). (28. ábra) Az istállók közt gyakoriak a csehsüveg­vagy porosz-boltozattal fedett igényes épületek. A disznóólak is jól megépítettek, sok rekeszesek, oly­kor 15-18 méter hosszan húzódnak az udvarban. (28. ábra) Különösen feltűnő a pajták nagy mérete, bonyolult konstrukciója, a magyarokétól eltérő elhe­lyezkedése. (29. ábra). 29. ábra. Vöröstó, pajtasor a kertek feló'l nézve Abb. 29. Scheunen-Reihe in Vöröstó 30. ábra. Vöröstó, Fó' u. 23. sz. porta alaprajza Abb. 30. Grundriss des Fundus Fő u. 23., Vöröstó 654

Next

/
Thumbnails
Contents