A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

H. Csukás Györgyi: Pula, Márkó és Vöröstó német falvak építkezése

31. ábra. Udvar gazdasági épületekkel. Abb. 31. Hof mit wirtschaftlichen Gebäuden. A német falvak lakáskultúráját vizsgálva ugyanaz tűnik fel, mint az építkezésükben: a hagyományőrzés. Német falvakban sokkal több helyen látni sarkos elrendezésű szobabelsőt, s máig funkcióban lévő festett és intarziás bútorokat. (16., 32-33. ábra) 32. ábra. Márkó, szobabelső Abb. 32. Stubeninnere, Márkó Bútoraikra is jellemző az, ami építkezésükben megfigyelhető volt. A keményfából készült intarziás, rendkívül jellegzetes Balaton-felvidéki német bútorok sokban emlékeztetnek 18. sz. végi és 19. századi kisnemesi bútorainkra, az évszámokat vizsgálva azonban rögtön kiderül, hogy virágkoruk nem azonos időszakra esik. Míg a magyar keményfa bútorok zöme a 18. századból és a 19. sz. első feléből származik, addig német falvakban a 19. sz. második felében kezdi virágkorát élni az intarziás keményfa bútorok divatja. A legtöbb datált darab az 1880-as évekből származik. Német falvakban a festett, puhafa bútorok el is voltak terjedve.

29 Nagyvázsony környékén egészen az 1930-as évekig készültek festett fenyőfa bútorok, főként ládák, ágyak. A múlt század közepén és a századunk elején készült darabok motívumkincse néha szinte teljesen azonos, amint azt a kedvelt forgórózsás díszű ládák évszámai mutatják. 18. századi és a 19. sz. elejéről származó hagyatéki leltárak és Veszprém vármegyei asztalos árszabások bizonysága szerint korábban magyar falvakban, kisnemesi házaknál is általános volt a festett, fenyőfa bútor, ezt azonban a 19. sz. elejére mindinkább kiszorította a keményfa bútor. A lakáskultúrában iránymutató kisnemesi falvak többsége erdőbirtokos volt, így érthető, hogy áttértek a könnyebben hozzáférhető, helyi fák feldolgozására. A kisnemesi bútorok általában tölgyfából készültek, sötét alapszínűek, faragott vagy intarziás díszük tartózkodó, nem túlzsúfolt. E bútorok divatja a 19. sz. 2. felében elmúlik, német falvakban viszont épp ekkor kezd divatba jönni az intarziás díszű keményfa bútor. Német falvakban a faragott díszítéssel csak székeken találkozunk, az intarziát is saját ízlésüknek megfelelően alakították át. Jellemző a német bútorokra a világos alapszín, a színességre való törekvés, az ornamentika feldúsulása.

31 Olyan bútorokat is díszítettek intarziával (pl. ágyoldalakat), melyeknek magyar megfelelői sosem díszítettek. (33. ábra). A padok már legtöbbször keret-betétes támlájúak, a szekrények is füllungosak, politúrozottak. Gyakori, hogy a keretet és betétet más-más színnel emelik ki, s igen kedveltek ágyakon, szekrényeken, sublótokon egyaránt a piros, fekete színnel hangsúlyozott esztergált tagozatok. (33. ábra) Ilyen bútorok német falvakban az 1930as évekig készültek, s számos helyen máig használatban vannak. 33. ábra. 1938-ban készült intarziás ágy Márkon Abb. 33. Im Jahre 1938 gefertigte Bett mit Intarsien geschmückt in Márkó E minden bizonnyal sajátos ízlésükkel és etnikai elszigeteltségükkel is összefüggő jelenségeknek a pontos feltárása és értelmezése még a jövő kutatásának a feladata. E kutatásoknak ki kell terjedni a betelepülés kori viszonyok mind teljesebb megismerésére is. 655