A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

H. Csukás Györgyi: Pula, Márkó és Vöröstó német falvak építkezése

r> 1 г 26. ábra. Vöröstó, Fő u. 46. sz. ház (1850) alaprajza Abb. 26. Grundriss des Hauses (1850) Fő u. 46., Vöröstó 27. ábra. Vöröstó, Fő u. 22. sz. ház (1873) alaprajza Abb. 27. Grundriss des Hauses (1873) Fő u. 22., Vöröstó О 1 2 i * 5 m 28. ábra. Vöröstó, Fő u. 42. sz. lakóház alaprajza A Fő u. 42. sz. lakóház alatti pince alaprajza Abb. 28. Grundrisse des Wohnhauses und seiner Kellers, Fő u. 42., Vöröstó taloknak, többnyire a hátsó kis kamrába („Kämmen") költöztek, s külön koszton éltek. Ezért találtunk több vöröstói ház kamrájában rakott sparhertet. Míg Pulán és Márkon a szobából leválasztott helyiségek többnyire valóban kamrák, spáizok voltak, sokszor innen nyüt a padlás vagy a pince is, addig Vöröstón e keskeny hátsó helyiségek egy része lakókamra volt. A vöröstói házaknak egyik szobája, esetleg konyhája is alápincézett. A pincelejáró mindig a padlásfeljárat alatt helyezkedik el, egyiknek az ajtaja a konyhából, másiké a tornácról nyílik. (26-28. ábra) A szobák deszkapadlósak. A deszkafödémes szobák mellett gyakoriak a csehsüveg boltozatú szobák is, a kamrák is sok háznál boltozottak voltak. (28. ábra) A szobákat kívülfűtős szemeskályhákkal vagy cserépkályhákkal fűtötték, az elfalazott tüzelőnyílás legtöbb helyen még kivehető. A szabadkéményeket már lezárták, de a padlástérben lévő kaminajtó segítségével füstölésre tovább is használják őket. A tetőszerkezet a vizsgált épületek mindegyikénél állószékes. Az istállók néhol a ház mögött helyezkednek el különálló épületben, gyakoribban azonban az istállós pajták. (4., 30. ábra) A keskeny telkek teljes szélességét elfoglaló pajták sorából is akadnak még összefüggő részek. (29. ábra) Legrangosabbak azok a porták voltak, amelyeken csak egy lakóház állt, pl. a Fő u. 22. és 23. sz., és a Fő u. 55. sz. barokkos oromzatú ház telke, melyeken a gazdasági épületek száma, mérete is építtetőjük jómódjáról tanúskodik. (22., 27., 30., 31. ábra) A három faluban végzett felmérések mutatják, hogy a balaton-felvidéki németség építkezése korántsem olyan egységes, mint azt Jankó János feltételezte.

16 Még a hasonló, vagy azonos típusú házak is különböző időben jelentek meg, vagy váltak általánossá egy-egy faluban. Míg némelyik faluban már a 19. sz. elején jellemzőek voltak a kétmenetű, szabadkéményes házak, addig másokban századunkig megmaradtak a füstöskonyhás, különbejáratú helyiségek sorából álló lakóházak. A balaton-felvidéki németség építkezéséről szóló, egymásnak ellentmondó híradások éppen abból adódnak, hogy az általánosításokat csak egy-két falu jellegzetes építkezése alapján vonták le. A német falvak településképében, építkezésében megfigyelhető jellegzetességek megértéséhez történeti, levéltári, néprajzi, nyelvjárási és helytörténeti kutatásokra lenne szükség. Mindeddig csak Márkóról jelent meg részletes tanulmány, valamint nyelvjárási szempontból elemezték a bakonyi és balaton-felvidéki német településeket.

17 A telepítés módja, a telepesek származási helye, belső migrációja, a magyar és német lakosság arányának változása egy-egy falun belül mind olyan kérdések, melyek szorosan kapcsolódnak az építkezéshez és lakáskultúrához.

18 Márkot a veszprémi káptalan telepítette 1735— 1740 közt. Lakói az anyakönyvek tanúsága szerint a német nyelvterület különböző vidékeiről érkeztek, legtöbben Mainz környékéről, ezen kívül Bajorországból, sváb földről, Sziléziából, Csehországból, Ausztriából, Schwarzwaldból stb.

19 A betelepülést 653