A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Bóna István: Javarézkori aranyleleteinkről. Fejezetek a magyar ősrégészet múltszázad-századeleji történetéből

A tiszavidéki hun földpiramisokat kereső, kutató és meg is találó Tariczky plébános viszont a múltszázadi nemzeti romantika lángoló képviselője (könyve valóban: A tiszavidéki hun földpyramis halmok ismertetése, és két függelék címen jelent meg Egerben 1906-ban) volt. ő álmodta meg a „lovával eltemetett aranyvértes, aranysisakos lovagot" évtizedekkel a tiszaszőlősi kincs és sírok előkerülése után. Mindaz, amit feltálal, a rézkori aranykincs és a sírok saját agya által egybegyúrt ragyogó kombinációja, Rómer szerint is „M. le curé Tariczky nous raconte des choses extraordinaires" (Römer 1878, 178). Makkay is észreveszi, hogy Rómerék „nem adtak sok hitelt szavának" (Makkay 1985/1, 35) és „Tariczky állításának már Rómer Flóris sem adott sok hitelt" (uo 103). - Miért is kellett volna hitelt adnia a nyilvánvaló képtelenségnek? Abban viszont téved Makkay János, hogy kora középkor kutató szakembereink háromnegyed évszázadon át ne figyeltek volna fel Tariczky Rómemél közölt soraira (így i. m. 35), engedtessék megjegyezni, hogy népvándorlás kor kutatók is forgatják hébehóba a Compte-Rendu-t. Magam pl. évtizedek óta ismerem az adatot s a fentebb írottakkal azonos módon értékelem. A Bécsbe jutott illetve elkallódott rézkori aranyak leírásának, amelyekhez a fantaszta Tariczky lovával eltemetett „szkita" lovagot költött egy ugyanakkor ugyanott talált késői csontváz nyomán. Patay Pál, miután MilojÓic közzétette a bécsi aranyakat, lelőkörülményeiket Tariczky Rómernél közölt levele segítségével igyekezett tisztázni. Elvileg helyesen, mégis sajnálatos végeredménnyel, mivel figyelmen kívül hagyta Rómer kiegészítő 5 soros mondatát (Patay 1955, 38-41, Ua,: Über die Fundumstände des Goldfundes von Tiszaszőlős, Germania 37, 1959, 84—89). Patay az aranyak korát helyesen értékelte, kivétel nélkül rézkorinak. Arra viszont nem figyelt kellőképpen, hogy az 1839-ben ugyanott talált csontváz okvetlenül sokkal későbbi, mi több: ezen a ponton igyekezett „helyesbíteni" Tariczkyt. Az üveggyöngyöket rézkori márványgyöngyöknek értelmezte, a vas pengét kőpengének, a korongolt edényt szabad kézzel készült edénynek (bírálja: Makkay 1985/1, 50-51). így azután kimondja, hogy „a tiszaszőlősi kincs rézkori sírból, vagy sírokból származik", — ami az Alföldön a Bodrogkeresztúri-kultúra sírját vagy sírjait jelenti (Patay 1955, 40). Makkay János 1979-ben még Patay elgondolását fejleszti tovább meglepő nagyvonalúsággal. Rézkorinak magyarázza azt is, amit Patay még nem mert magyarázni, — a vasból először nála lesz „meteorvas". Végeredménye: „Mindent Összevetve megkockáztathatjuk azt a kijelentést, hogy a közvetve megismert tiszaszőlősi sírban eltemetett férfi a késői tiszapolgári vagy korai bodrogkeresztúri műveltségnek egyik leggazdagabb és leghatalmasabb nemzetségfője vagy törzsfője volt — aranysisakban, mellén nagy aranylemez díszlett, karpereceket, gyűrűket, a ruháján lemezeket, „makkocskákat" és egyebeket viselt, kezében jogart és aranymarkolatú meteorvas tőrt tartott ..." (Makkay 1979, 567).* Tartok tőle, már ez is túl merész hipotézis volt, nem szólva egyes egyedül Tariczky szent megbízhatóságára épülő alapjairól. Nem telik el négy év s Makkay messze túlszárnyalja saját elméletét egy még merészebbel. Azzal, hogy az 1912. évi mojgrádi kincs azonos az 1839-ben Elekéktől elrejtett tiszaszőlősi leletekkel (Makkay 1983, 313 és 342). Az elmélet során nemcsak a „tiszaszőlősi" rézkori kincs duzzad elképesztő méretűvé, de a mojgrádi úgynevezett népvándorláskori leletek révén végleg igazoltnak látja Tariczky híradását az aranyvértes szkita lovagról. Amelyből Makkay hunkori vagy hunkor utáni gepida főnököt/ vezért alkot, akit megillet a ló, a sisak, az aranymarkolatú kard, a bizánci serleg és az alabástrom tál (Makkay 1985/1, 35-37, 46, 51-52) vagyis mindaz, amit Tariczky romantikus képzelete neki tulajdonított. Immáron „semmi kétség, hogy csakis sírmellékletekről lehet szó a népvándorlás kori агапуак esetében!" (Makkay 1985/1, 80). Egy korabeli női temetkezést is képzel mellé a mojgrádi „fülbevaló" segítségével. A mojgrádi „népvándorláskori" aranyakkal e dolgozathoz kapcsolódó külön munkában foglalkozom, - nincs közük sem Mojgrádhoz sem pedig Tiszaszőlőshöz. Itt csupán még arról essék szó, amit Makkay János a tiszaszőlősi kincs és sír viszonyának tisztázására javasol: „Célszerű lesz" írja „ha a népmesék merészségét is felülmúló kalandos ötletek helyett valamilyen földhözragadtabb, de valós javaslattal állunk elő" (Makkay 1985/1, 194). Amely imígyen hangzik: Évezredekkel ezelőtt 60—80 cm mélyre ásták és dugták el a rézkori aranykincset. Ugyanazon a helyen vagy közvetlen közelében ásták meg a 2—3 m mély népvándorláskori sírt. Majd: „vagy a népvándorlás kori sír ásása közben megtalálták a rézkori aranyakat, illetve egy részüket... és kegyeletből és főleg félelemből ismét betették a sírba a halott teste vagy koporsója(?) köré helyezve", - vagy: „a temetés *Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy akkoriban valószínűleg a „billikomot" is megpróbálta megnyerni a rézkori fejedelemnek, 1985/1 könyveben a 3. és 33. kép összevetése akaratlanul is erről árulkodik. Az adatközlők „fa-tál alakú kőedényéből" már maga Tariczky „csészét" alkotott a szkita fejedelmek aranycsészéjének mintájára: „ama kőedény arany csészét helyettesített" (Makkay 1985/1, 103). Ne menjünk bele abba a kérdésbe, hogy falusi népünk a vízkővel borított régi cserépedényt nevezi kőedénynek, fogadjuk el Tariczkytól - bármily hihetetlen is - hogy obszidiánból volt. 18. képünk régi felvételén a tiszafüredi talpas csésze csillogó feketének látszik, nyilván simított felülete, sötétszürke színe és a megvüágítás miatt. Fényes és fekete, mint az obszidián, őskori „párhuzama", kivált talprészének, a krétai Zakro palotájában talált obszidián kehely, amelyről ma már nem tudni miért került bele a Tiszaszőlős-könyvbe, ahol obszidiánból készült „összetört lapos tálról" esik szó (Makkay 1985/1, 106 és 33. kép). Inkább csak bennemaradt.. . Aminthogy a rézkori aranymarkolatos meteorvas kard lehetősége is bennemaradt, - az utóbbi egyenesen kibővítve (uo 116-119). 03