A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Mészáros Gyula: „Tükörből” idéztünk ördögöt. (Kisdörgicse hiedelemvilága)

Mi ezt az akciót csupán iszonyodva szemléltük. A boszorkány pillének (halálfejes lepke és éjjeli pávaszem) azonban mi sem kegyelmeztünk: A gyermek kegyetlenségével szegeltük át vékony hártyaszárnyait s juttattuk őt is a denevér sorsára. Az öregek szerint az ilyen szomorú trófeák szerencsét jelentenek, távoltartják a háztól a rontást. Egyébként a békéscsabai szlovákok „egy nagyobbfajta lepkét" valóban boszorkánynak tartanak.

101 A rovarvilágból csupán három bogárnak kegyelmeztünk: Nem bántottuk a szorgos méhet (talán hogy ő se bántson bennünket), a lányok kedvencét: az apró kis pöttyös „péterkét" (katicabogár), és az „istentehenét" (gyászcincér). Ez utóbbit nem tudom, miért kíméltük. Az öregek mondták mindig, hogy nem szabad bántani. Talán valami régi, már feledésbe merült babonás hiedelem vette körül, védte valamikor, mint az egyiptomiaknál a szkarabeuszt. A FELNŐTTEK ÉLETE A HIEDELMEK BILINCSÉBEN A felnőttek babonás gyógyítása A betegségektől nemcsak a gyermeket féltették Kisdörgicsén. Mindenki félt. Legszívesebben a pokolba küldték volna: „Üjság hasamba Betegség pokolba!"

1 ° 2 — mondja egy varázsversike. „Olyankor mondják, amikor valaki először eszik valamilyen új gyümölcsből, vagy másféle új termékből." (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin). Általában az emberi testen szabad szemmel is könnyen észlelhető, látható (nem rejtett) betegségekre vonatkozik a legtöbb kisdörgicsei babonás gyógymód. Az ilyen külső betegségeknél többnyire egyetlen mondatba szorították bele az „orvosi tanácsot": „Kutyaharapást szőrével köll gyógyítani" (országosan ismert) „A sömröt pipamocsokkal köll gyógyítani" (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin) Fülfájás ellen Kisdörgicsén a „kürózsa" vastag, húsos levelének savanykás levét csöpögtették a beteg fülbe.

103 „Ha valakinek hálog volt a szemén, akkor pókhálót tettek a szemére." (Szücsné Bencze Ilona írásbani közlése, 1958. III. 8. Öregektől hallotta.) „Böléndek füstjével köll füstölni a fájós fogat." (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin) ,..Keresetlen székérkenyővel köll bekenni a kelevényt." (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin) „Keresztúton nem jó pénzt fölvenni, mert betegségét vész föl vele." (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin) A már a gyermekbetegségek babonás gyógyításával kapcsolatban leírt „Uj hold új király" kezdetű varázsverses eljárás mellett változatos babonás formuláját ismerték a felnőttek a legtöbbször kézfejen jelentkező szemölcs: „szémőcsék", vagy „szemőcség" elkerülésének, vagy ha már megvolt, eltüntetésének. A szemölcs bevérzett zsebkendő által történő elküldésével az alábbiakban találkoztam 1957. december 20-án a szomszédos Felsődörgicsén, az 1918ban született Gyarmati Vince helybeli lakos elbeszélésében : „Mind a két kezemfeje teli volt szémőcsékkel. De még a lábom feje is. Már úgy féltem a csizmahúzástól, mint a tűztől. Nagyon szegyéitem, mindig zsebbe dugtam a kezem, ha valakivel találkoztam. Bodor Lajosnénak köszönhetem — Isten nyugosztalja —, hogy mégszabadultam tőlük: Bodorné lányának udvaroltam. Egyszer ott vagyok náluk, hát úgy rösteltem. A „akart lenni anyósom" észrevette. Azt mondja: „Tudja Vince mit csináljon? Vérezze még az egyik szémőcsékét, aztán dörgölje rá zsebkendőre. Aztán azt a zsebkendőt keresztútnál Atyának Fiúnak Szentlélek nevében dobja hátra, de vissza ne nézzen." Hát szót fogadtam neki. Reggel korán az alsódörgicsei keresztútnál megcsináltam. Nem tellett bele égy hét, úgy elmúltak az én szemőcsékjeim, mintha elfújták volna. Olyanok lettek a kezeim, mint a halotté. Ahogyan a helyei égy darabig sárgútak. Nem hiszek a babonában. Hisz a rosseb. De ezt az egyet elhiszem, mert ez velem történt még legény kor ómban." Kisdörgicsén is tudtak az ilyen, zsebkendő közvetítésével küldött betegségekről, mert ott meg éppen óva intettek eldobott ruhadarab felvételétől: ha valahol keresztúton, vagy az utca porában megpillantottak egy elejtett, elveszített, vagy szándékosan eldobott zsebkendőt, rá nem léptek, fel nem vették volna, mert ,Jci tudja, hátha még van babonázva! " Ilyen, rontást, betegséget elhárító tanácsok voltak még: ,Akinek sok kelevénye van a kezin vagy a lábán, az még szokta pénzzel, krajcárral kerittenyi, aztán keresztúton eldobnyi. Aki fővette, aara ragadtak a kelevények." (Tabi Lajosné 74 éves, 1958. II. 21.) „Mikor mégy valaki az úton, aztán keresetlenül talál csontot,

104 avval háromszor „megkörmözi" a szémőcséket, aztán eldobja és azt mondja: „Akor légyén a kezemen szémőcsék, amikor újra kezembe vésziek!" (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin) „Ha valaki kezén szemőcség van, tegyen rá égy tízfillérest, és a keresztútnál háta mögé dobgya el, de ne nézze még, hogy hová dobta, akkor a pénz mégtalállója kézire mégy át a szemőcség." (Szűcs Lászlóné Bencze Ilona, 1958.11.21.) „Amikor az úton megy valaki, aztán látja, hogy az út szélén székérkenyő van a gazon, ilyen keresetlen széké rkenyővel köll bekenni a szémőcséket, akkor elmúlik." (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin). Jóval nehezebb, körülményesebb volt az olyan betegség gyógyítása, amelyet — a kisdörgicsei hiedelem szerint — valaki céltudatosan, rontási szándékkal egy bizonyos személyre küldött. A megrontott beteget — úgy tudták — nem is sikerült minden eset607