A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Mészáros Gyula: „Tükörből” idéztünk ördögöt. (Kisdörgicse hiedelemvilága)

ben kigyógyítani, az őt ért rontást elhárítani. Egész életében nyomorékká is válhatott. Rontás nyomfelszedéssel Többnyire a visszafizető bosszú diktálta praktika volt a nyomfelszedés, azaz a kártevő lábanyomának földdel együtt történő felvétele, s a felszedett nyommal végzett rontó tevékenység.

1 °

5 „Ha valakinek ellopták valamijét, aztán a lábanyomát megtalálta, fölvette, aztán vagy a kemencében megégette, vagy fölakasztotta a füstre, úgy hogy örökre „kódis" lëtt a lábaira az illető. Azt mondják, hogy Kisdörgicsén a Hertling Marit is így rontották meg." (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin) „Hertling Marinak sok szép jácintusa vót a kertjébe. Egy legény éccer lopott belüle. Hertling Mari főszédte a lábanyomát egy bögrébe, aztán azt besározta a tüszelbe. Hát csak sorvadt a legény, aztán mikor főszabaditotta az edényt a túszéiból, akkor méggyógyút a legény." (Tabi Lajosné, 1958. II. 21.) „Hertling Mari fővétte a lábanyomát égy gyereknek, aztán besározta a tüzhelbe, úgy hogy mind kisebesedett a lába, kódis lëtt. A gyerek aptya odament aztán megfenyegette a Hertling Marit, hogy ha meg nem gyógyul a gyereke, agyonüti. így aztán méggyógyút a gyerek." (Szilvási Imréné Szabó Rózsa, 1958. II. 22.) „A Hertling Marinak egy szógagyerék: Jó János ellopta a kertyibül a jácintust. Hertling Mari fővette a sáros lábnyomát, aztán a tüszelbe besározta, aztán aara rakott tüzet. Könyörgött neki a legény, hogy vegye ki. Meg is szabadította." (Sokhegyi Károly, 1958.11.24.) „Nagy Gyuláné Fölsődörgicsei asszony is fölvette — nem régen halt még — valakinek a lábanyomát, mert valamijüket ellopták." (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin) A nyomfelszedéssel kapcsolatos hiedelemkör egyes mozzanatai csupán egyetlen személy: a századunk első felében Kisdörgicsén élt, fél lábára erősen bicegő, pártában maradt idős nő: Hertling Mari neve köré csoportosulnak, ő volt a falu egyik szegénye. Igen nehéz körülmények közt nevelte három kiskorú árva rokonát: A Buda-gyermekeket. Szúrós nézésű, „keserű" öregnek ismertük. A három kisdörgicsei adatközlő ugyanazt a rontási eljárást mondta el itt, valóságban élt személyekkel kapcsolatban. A három elbeszélés mellékeseményeiben némileg eltér ugyan egymástól, a fő motívumok azonban: 1. A kárt okozó lábnyomának felszedése, 2. a felszedett nyommal való rontó tevékenység, 3. a rontás okozta betegség, 4. végül a rontás feloldása — mindhárom közlésben azonosak. Lábvíz szerepe a rontásban A rontó személy nemcsak felszedett lábnyommal, de a kiöntött lábvízzel is tudott rontó praktikát művelni: „Lábvizet se szabad este kiöntenyi,

1 ° 6 a ganyéra még eggyáltalán nem szabad, azért mer hogy hát megrontyák akkor a lábat, ha ki van öntve a víz." (özv. Bencze Gyuláné Kovács Mari, 1958. II. 21.) Ártó mitikus lények a kisdörgicsei nép hiedelemvilágában Ördög Az ördögbe vetett hit tulajdonképpen nem is számított babonaságnak Kisdörgicsén, hiszen minden keresztény vallás is hirdeti annak létét. Az ördöggel kapcsolatos „történetek" azonban már a babona, a hiedelmek világába tartoznak, ősi hiedelem, hogy az alvilág istenei idefent a Földön csak éjszaka uralkodhatnak. Erről árulkodik egy régi dörgicsei verses mondóka is: ,Most van a Nap nyugovóba Gyün az ördög bugyogóba Elvisz téged lepődő be Az ördögök seregébe." (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin) Az ördög születése Az egész magyar etnikum területén ismert „mitmit csibe" hiedelme Kisdörgicse babonás világában is felbukkan. Ez a hiedelem azonban országosan inkább a lidérc, ludverc születéséhez fűződik.

107 „A fekete tiknak a tojását a hónuk alá tették és úgy keltették ki. Ebből lett az ördög. Ha az illető, akinél van az ördög, meg akar halni, addig nem tud meghalni, míg csak az ördögöt át nem adja valakinek." (1958. III. 8. Levélbeni közlés: Szűcs Lászlóné hallotta Kisdörgicsén Pad Józsefnétől.) „Ha fekete tik tojik olyan pici tojást és azt ha valaki kikölti a hóna alatt, akkor ördög lesz belőle." (Steixnerné Vörös Margit 54 éves, 1958. II. 7. Levélbeli közlés.) Hiedelem szerint az ördög, főleg éjjel, ott ólálkodik az emberek közelében, otthonában. Többnyire állat-alakot vesz fel. „Az ünnepnapon vadászni indulók előtt megjelenhet." - írja Dömötör Tekla.

108 „1907-ben, éjfél után fél egykor mikor mentem haza, egy ház előtt egy nagy fekete kutya űdögélt. Mikor elkerültem, gyütt utánam egész utón, még az udvarba is begyütt. Olyan kutya nem is vót a községbe. Vót nálam egy nádi buzogány, de az kevés vót, így bántanyi ném mertem. Réggeere eetünt. Sohase láttuk többet, a faluba se." (Pálffy Edit hallotta Horváth Antaltól.) „A kemencéből a kenyeret ha kiszedték, valamit mindig dobtak be, hogy az ördögök bele ne üljenek." (Németh Sándorné levélbeli közlése, 1958. III. 8.) „Amikor a boszorkányt temetik, az ördög fekete kutya képibe megy a koporsó alatt, egészen a temetőig, ott eltűnik." (Szilvási Géza, a 20-as évek közepe.) 608