A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Mészáros Gyula: „Tükörből” idéztünk ördögöt. (Kisdörgicse hiedelemvilága)

kiszopta az asszony mellét, hogy vér jött tej helyett. Az asszony sehogy sem tudta a mellétől elvenni a kislányt. Már nem tudták mit csinálni vele. Ekkor az egyik asszony kibontotta a pólyát és — rémületükre — egy kígyótestű kislányt találtak a pólyában. A kislány pedig csak nem engedte el az asszony mellét, véresre szívta és akkor elvágták a kislány nyakát. Csak úgy tudták elvenni az asszony mellétől. Az ártó kígyó azonban — a hiedelem szerint — sokszor nem kímélte még a felnőtteket sem. Az alábbi „igaz történeteket" Mészáros Lászlónétól, azaz édesanyámtól hallottam: „Alighanem itt történt ám, itt a dörgicsei uradalomban. Szóval lefeküdt két lány délben pihenni, égy fa alá. Közben az egyik elaludt. A másik, amelyik ébren volt, észrevette ám, hogy egy kígyó bújt elő, aztán belemászott a lány szájába, ahogyan nyitott szájjal aludt. Nem figyelmeztette, mert azt gondolta, hogy majd meghal, aztán őtet vészi el a legény. Hát aztán bizony a lány ném halt meg, de elkezdett neki nőni a hasa. Aztán ő maga se tudta, hogy mi a baja. Kezdték aztán suttogni a faluban, hogy állapotos. De a lány nem fogadta el; ő nem volt senkivel, nem állapotos. Hát aztán így csak maradt. Azután a másik lány meg azt mondta a legénynek: „Ha elvészöl, akkor megmondom, hogy mi baja van a lánynak!" Hát a legény ráállt, megígérte, hogy elveszi. Na aztán akkor megmondta, hogy látta, mikor a lány szájába a kígyó belemászott, de nem szólt, hogy a legény az övé legyen. Na aztán akkor a legény mindgyárt otthagyta ezt a lányt, elszaladt a másikhoz, akkor aztán az anyjának mondta, hogy né bántsa a lányát, mert így és úgy van, hogy kígyó mént bele. Aztán mingyárt mondták, hogy tejet köll forralni. Tejet forraltak, aztán a lányt a tej gőze fölé lógatták. Hát csak mászik ám ki a kígyó a lány szájából, meg az apró kígyók is, potyogtak bele a tejbe. Aztán a lány meggyógyult, a legény el is vette. Édesanyám sokszor el szokta mondani." A másik ilyen, szintén felnőttel kapcsolatos, dörgicsei kígyós hiedelem: „Azt mondja az édesanyám: Gyomláltak egyszer a kertben. Édesanyám is köztük volt. Ez igaz történet volt, még mondta is a lány nevét, de már elfelejtettem. Szóval azt mondja, találtak égy pici kígyót gyomlálás közben. Volt köztük — azt mondja — egy kihívó modorú lány, olyan ,,ki ha ü nem". Diferteskedétt köztük, hogy ő ném fél tőle, megfogta a kígyót, aztán beeresztette a keblére. Egy darabig viszolyogtak a többiek, ijedeztek, de aztán közben el is felejtették, hogy betette. Aztán egyszer csak elkezdett a lány sárgulni, aztán elkiáltja magát: „Jaj nekem!" Aztán elesett, elájult. Hát odafutnak, kibontják a réklijét, hát látják, hogy a kígyó körül van tekeredve a lány egyik mellén. A farkát bevette a szájába, aztán annyira összeszorította a lány mellit, attól ájult el. Hát ezt a Rumi öreganyátoktól: édesanyámtól hallottam." (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin, 1958. IV. 12.) (A leány blúzába, keblébe csúsztatott kígyó motívuma Balassa Iván karcsai gyűjtésében férfiakkal kapcsolatban fordul elő.)

66 Tabi Lajosné is tovább mesélt. A következőkben olyan „megtörtént" babonás eseményt hallunk tőle, amelyben a kígyó a háziállatokat sem kímélte: Egy tizenkét éves gyerek két darab marhát őrzött. Két betyár tanyázott a Dabosban.

67 Megkérték a betyárok a tizenkét éves gyereket, hogy őrizze a birkáikat. A birkákból mindig veszett el. A gyerek észrevette, hogy a birkát egy kígyó húzta ki a kerítésből. Másnap nagyon jó idő volt és a kígyó kijött a barlangból a kölykivel, ráfeküdt egy nagy lapos kőre melegedni. A betyárok puskával támadták a kígyót és agyonlőtték. Míg a kígyó vergődött, a fának az ágai ropogva törtek.

68 (Tabi Lajosné, 1958. III. 8. Levélbeni közlés) Fákat pusztító kígyó a karcsai mondákban is szerepel. „Tarés" kígyó Kisdörgicsei hiedelem szerint igen veszedelmes, gyermekre, felnőttre egyaránt a „tarés" kígyó (tarajos kígyó) is. Rendszerint fa odvában búvik meg. Ez megteszi azt, hogy ha támad, szájába veszi a farkát, karikába merevedik és guruló abroncsként üldözi — kergeti háborgatóját. Ha utoléri az előle menekülő embert, kivágódik és szíj ostorként csap végig a hátán.

69 „Azt mondják, hogy a tarés kígyó sípol. Ha kétfelé vágják, amíg a Nap le nem nyugszik, mozog." (Sokhegyi Károly, 1958. III. 24.) Falikígyó Ez az egyetlen kígyófajta a hiedelem szerint, amelyik nem ártalmas a gyermekre. Úgy él a dörgicsei nép képzeletében, mint a lakóház őrző szelleme.

70 Ismeretlen helyen rejtőzködik, de ott él, létezik a házban, talán a lakószoba falában.

71 „Hallottam, mikor a fali kígyó szokott szónyi. Majdnem mint a züszibogár (őszi bogár), csak tompábban még hosszabban." (Szücsné Bencze Ilona, 1958.11.21.) „Minden házba van falikígyó. Kukorékónyi szokott. Az a ház egészséges, ahun falikígyó van a házba."

72 (özv. Bencze Gyuláné Kovács Mari, 1958, 11.21.) „Hogyha a falikígyó megdöglik, meghal a gazda."

73 (Szilvási Imréné Szabó Róza, 1958. II. 22.) Sárkánykígyó Jankó János balatonmelléki gyűjtése szerint a sárkánykígyó a garabonciással együtt a Nap elé megy.

74 Ők okozzák a napfogyatkozást. Kisdörgicse hiedelemanyagában ez a mitikus lény ilyen funkciójában nem ismeretes. 603