A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Jászai József: A pápai Városi Múzeum megalakulásának előzményei

lenne a Korvin utcai, un. „Corvin-ház"-ban. Ez Pápa városának legrégibb, épen megmaradt épülete. A hagyomány szerint Mátyás királyunknak vadászkastélya lett volna. Ezen hozzáfűződő történelmi monda és régi volta egyaránt alkalmassá teszik arra, hogy kulturális intézményt telepítsenek bele. Nyílott is lehetőség arra, hogy az épületnek földszintjén két helyiséget kapjunk múzeum számára. 1952-t írtunk — Rácz István tanácstitkár hivatott és átadott kezembe egy arasznyi hosszúságú kulcsot azzal, hogy menjek vele a Korvin házba és vegyem a múzeum birtokába a földszint keleti szárnyán lévő két helyiséget. De mire én a kulcsokkal a helyszínre érkeztem, későn volt. Akkorra már betelepedett önkényesen egy család azokba a helyiségekbe. Én meg feladtam a harcot az új otthonát baltával védővel szemben. A városi tanácsnak arra már nem futotta akkor az erejéből, hogy biztosítsa is a kiutalt két helyiséget a múzeum számára. Múzeumhelyiség tehát nem lett, de megmaradt, ma is megvan a múzeumban a kulcs, a múzeum-szervezés beszédes tanúja. Tanácsüléseken szinte állandó felszólalási témám volt a múzeum ügye. Újságcikkek jelentek meg tollamból ezzel kapcsolatban. Arra mindenesetre jó volt ez a ,,kampány ", hogy a város lakossága felfigyelt a szándékomra. A pártbizottság és a tanács elvben támogatták tervemet, de anyagi bázist, főképpen lakást adni hozzá nem tudtak. Abban az időben ennél sokkal fontosabb dolgok kötötték le népgazdaságunk minden erejét. Az 1954. esztendő erőteljes lökéssel vitte előre a múzeum megvalósulásának ügyét. Dr. Keresztúri Dezső, volt miniszter, az Országos Széchényi Könyvtár főosztályvezetője, a népművelési minisztérium elgondolásának megfelelően Petőfi-Jókai ünnepi hét megrendezését vette tervbe Pápán. Hónapok munkájába telt, de 1954. május 15-21 -ig tartó héten az egész országot bejárta a híre a pápai eseményeknek. Az ünnepi hét egyik kiemelkedő eseménye volt a PetőfiJókai emlékkiállítás. Ehhez az anyagot a Nemzeti Múzeum, a Dunántúli Ref. Egyházkerület Papensia gyűjteménye és kisrészben az általam végzett helyi gyűjtés szolgáltatta. Érdemes megemlíteni az egyhetes ünnepség programját. 15-én (szombat) Ünnepi beszédet mondott: Pándi Pál Bakonyi Együttes előadása Pedagógus Kamarazenekar műsora 16-án (vasárnap) Zenés ébresztő Jókai-Petőfi szobrok ünnepélyes koszorúzása Emlékkiállítás megnyitása. Esti ünnepségen beszédet mondott: Sőtér István Pedagógus Színjátszók: Kőszívű ember fiai - színmű 17-én (hétfő) Kőszívű ember fiai színmű díszelőadása (délután: ifjúsági előadás) 18-án (kedd) Üzemekben megemlékezés Petőfiről és Jókairól. Este: Kőszívű ember fiai színmű előadása élmunkásoknak, üzemi dolgozóknak 19-én (szerda) Honvédség napja: tábortűz, emlékbeszédek 20-án (csütörtök) Pedagógusnap: a város és járás pedagógusai részére a Kőszívű ember fiai c. színmű előadása 21-én (péntek) Szavalóverseny, eló'adóverseny Petőfi és Jókai műveiből. Az Orsz. Széchenyi Könyvtár a szereplő 25 diák és 25 felnőtt közül a legjobbaknak 200 db értékes könyvjutalmat juttatott. Igen kevés pápai akadt, aki az ünnepségnek valamelyik részét ne látta volna. A múzeumi emlékkiállítást Lakatos László, a minisztérium múzeumi főosztályvezetője nyitotta meg. Rajta kívül részt vett, ill. szerepet vállalt a Pápai Petőfi és Jókai ünnepi hét szép munkájában: Keresztúri Dezső, Varjas Béláné, Csoóri Sándor, Pándy Pál, Palotay Erzsébet, Sőtér István, az Állami Népi Együttes, a Veszprémi Bakonyi Együttes, a Pápai Pedagógus Színjátszócsoport, Szentléleky Tihamér, Zákonyi Ferenc és a pápai ifjúság 2000 főből álló lampionos csoportja nevelőikkel. A Petőfi-Jókai Ünnepi Hét megrendezését, bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, mégis ismertetnem kellett, mert ez volt az első eset Pápán, hogy múzeumi kiállítást láthatott a város lakossága. És ettől kezdve maradt állandóan napirenden a múzeum megvalósításának gondolata. Szorosan beletartozott az ünnepség programjába az Ihász-puszta mellett 1849-ben vívott csata emlékművének rendbehozása is. A múzeumi emlékkiállítást a Zichy-palota első emeleti négy legszebb szobájában rendeztük. Kár, hogy csak két héten át volt Pápának „múzeuma", amelyet a rövid időszak alatt 3200-an tekintettek meg. Miután a helyiségeket viszsza kellett adnunk, a kiállítást lebontottuk. A Zichyház gyönyörű stukkós termében azután éven át egy árva ping-pong-asztal porosodott. Az anyag jórészben visszakerült Pestre, Veszprémbe, a Papensiába. A megmaradót, a saját gyűjtésemet pedig levittem a vezetésem alatt álló iskolába, a múzeumi „feltámadás" reményében. Az a feltámadás pedig bekövetkezett. De ehhez szükség volt Gazsó Pálra, volt tanítványomra, akkor a városi pártbizottság agitációs-propaganda titkárára, aki megsokallta az én sziszifuszi erőlködésemet a múzeum szervezése terén. Mert hát semmire sem mentem. Nem volt egyetlen tárlónk, tablónk, bútorunk, de nem volt helyünk sem. Ezeken segített Gazsó Pál. Nyolc tagból álló bizottságot szerveztetett velem, amelynek feladatává tette a városi állandó múzeumi kiállítás megszervezését. Kitűzte a megnyitás idejét is: 1956. március 14. Azután összehívatta a jelentősebb üzemek párttitkárait, és megfelelő agitáció után a vállalatok kötelességévé tette kilenc darab tárlószekrény elkészítését, határidőre. A Pápai Textil, Elekthermax, Asztalos KTSZ, Gépjavító Vállalat, Téglagyári Egyesülés, Bányaipari Vállalat egymás után szállították az elkészült tárlókat. A vezetésem mellett működő bizottság pedig elkészítette a kiállítás terveit. Helyet a Jókai Kultúrotthonnak akkor üresen álló két emeleti szobájában kaptunk. Igen nagy segítséget nyújtott számunkra Dr. Szentléleky Tihamér, aki akkor a veszprémi Bakonyi Múzeum igazgatója 589