A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Veress D. Csaba: Harcok a balatoni védelmi vonalban (1944. december–1945. március)

be utalta, (pk.: Harteneck lov. tábornok; Diszel.) Harteneck tábornok biztosítani akarta kapcsolatát bal — Ny-i — szomszédjával, a IV. SS. páncéloshadtesttel. A csatlakozást a magyar „Szent László" hadosztálynak (pk.: Szügyi Zoltán vk. ezredes) kellett biztosítani. (Hadosztály harcálláspont: Zánka.) Ezért a hadosztály főerőit a március 25-ről 26-ra forduló éjszaka — Zánka és Szentantalfa körzetből — a Mencshely és Vöröstó térségében tervezett felvételi állásba vezényelték. Mivel a 26-ra virradó éjszaka a IV. SS páncéloshadtest maradványai Sümeg felé tértek ki, a „Szent László" hadosztály sávjában feszült helyzet alakult ki. A „Szent László" hadosztály — és egyúttal az I. német lovashadtest — nyugati bal szárnya teljesen nyitottá vált. Ugyanis a hadosztálynak alárendelt 20. rohamtüzérosztály maradványát — 3 db „Hetzer" rohamlöveget, melyet csak a kővágóörsi Czuppon-uradalomban rekvirált 6 hordó benzinnel tudtak csak tovább indítani - a 37. magyar tüzérosztály kilenc tábori ütegével együtt Szentbékkállára vezényelték, a 3. és 4. német lovashadosztályok támogatására. Ugyanakkor a „Szent László" hadosztály támogatására megígért német harckocsiosztály helyett egy német harckocsi érkezett meg. Ezért Lajtos Árpád vk. őrnagy, a hadosztály vezérkari főnöke március 26-án 18 órakor - a Monostorapátiban álló gépkocsikon települt parancsnokságon — a hadosztály parancsnokának tudta és beleegyezése nélkül visszavonulási parancsot adott ki. A hadosztály az esti órákban - utóvédeket hagyva maga mögött Vigántpetendnél, Csomorpusztánál (Kapolcs É.) és Balatoncsicsó É.-on — Köveskálon át visszavonult a 14. magyar gyalogezrednek Tapolcától Ny-ra húzódó felvételi állásaiba, majd folytatta visszavonulását Zalaszántóra. Lajtos Árpád vk. őrnagy több tiszttársával - Bóbis Selmeczy László testveröccsével, Lajtos György és Bárczy János századosokkal (az utóbbi a hadosztály hadműveleti segédtisztje volt) civilbe öltöztek, s a Kővágóörs—Szepezd-i erdőben meghúzva magukat, megadták magukat a szovjet csapatoknak. Lajtos március 28-án reggel Balatonfüreden jelentkezett a szovjet NKVD-nél.

5 5 A Vigántpetend É—ÉK-i szélén utóvédállásban lévő 1/1. ejtőernyős-zászlóalj 26-án délután — erős menet után érte el — Monostorapátin és Diszelen át — Tapolcát. „Borzalmas kép tárult a szemünk elé — írta naplójában az 1. géppuskás-szakasz parancsnoka, Porvay István hadnagy — Tapolcát délelőtt igen erős légitámadás érte. Az utcákon szanaszét hevertek az emberi- és lóhullák (196 ember halt meg, Sz.), és sohasem felejtem el azt a női holttestet a kirakatban . . . Aznap este robbantották a németek a tapolcai repülőterek épületeit . . . Tapolcát pár kilométerre elhagyva egy kis erdőben letáborozva — kellő biztosítás mellett — töltöttük az éjszakát."

5 6 Március 26-ról 27-re forduló éjszaka az I. német lovashadtest egész arcvonalán megindult a csapatok visszavétele. A visszavonulást a 4. német lovashadosztály fedezte — a 25. magyar gyalogoshadosztálytól átadott 37. tábori tüzérosztály kilenc ütegével megerősítve - Mencshelytől D-re, a Halomhegy, Badihegy és Lesencehegy vonalon. Egyidejűleg az I. német lovashadtest parancsnoka azt a parancsot adta ki a II. magyar hadtestnek, hogy csapataival zárja le a Kisörspuszta, Kékkút K., Mindszentkálla K. vonalon a Gyulakeszi és Szentbékkálla—Mindszentkálla felé vezető utakat. A feladatot a 14/11. zászlóalj, a 3/III. kiképzőzászlóalj, a 20. páncélvadász-osztály (4 db páncéltörő ágyúval), a 21/3. ágyús üteg, az 57. utászzászlóalj és a 20/1. rohamtüzér-üteg 3 db „Hetzer" páncélosa látta el az első vonalban. A második vonalban a 3/II. kiképzőzászlóalj és a 20. felderítő lovasszázad foglalt állást. A balatoni műutat a 23. német páncéloshadosztály részei zárták le március 26-án estétől a Zánka községtől DNy-ra emelkedő magaslatokon, illetve a Hangyástető és Hegyestű közti dombokon. Március 26-án este 21 óra 30 perckor a német „Dél" hadseregcsoport törzse utasította a 6. német hadseregnek alárendelt I. német lovas- és IV. SS páncéloshadtesteket, hogy minden körülmények között tartsák a Káptalanfa, Nyirád, Taliándörögd és Zánka között tervezett főellenállási vonalat, s akadályozzák meg a szovjet 27. hadsereg három lövészés egy harckocsi hadtestének áttörését Zalaegerszeg, illetve Keszthely felé. Ennek ellenére, a II. magyar hadtest parancsnoka a március 27-re virradó éjszaka elrendelte, hogy a hadtesttörzs Rezibe vonuljon vissza, majd innét folytassa visszavonulását Cserszegtomajba. Egyidejűleg a 20. magyar gyalogoshadosztályt is visszarendelte a Balatongyörök, Lesencetomaj, Billegepuszta, Új dörögd puszta vonalra. Tilger vezérőrnagy parancsára a Csoknyai-harccsoport: a 14/11. zászlóalj, a 3. kiképzőezred II. és III. zászlóalja, az 57. utász-zászlóalj, a 20. páncélvadászosztály, valamint a 21/3. ágyús- és 20/1. rohamtüzér-ütegek Vonyarcvashegy körzetbe, az Illey-csoport Vonyarcvashegy Ny., Balatongyörök Ny. vonalra, a Botondcsoport pedig Balatonederics K., Lesencenémetfalu K., Lesenceistvánd K. vonalra vonult vissza. Az önállóan menetelő 3/1. kiképzőzászlóalj a 14. gyalogezred alárendeltségébe került. A 20. gyalogoshadosztály parancsnoksága pedig Gyenesdiásra vonult vissza.

57 Március 27-én a délelőtti órákban tömeges szovjet csatarepülőtámadásokkal megindult a szovjet 27. hadsereg további támadása. „Lesencetomajon keresztül haladva, betértünk a szőlőhegyek közé, a dűlőutakra — írta naplójában a 1/1. ejtőernyős-zászlóalj egyik tisztje, Porvay István hadnagy. — Azonban itt is elég foglaltak az utak. Nemsokára aztán bekövetkezett az is, amire reggel óta vártunk és amitől nagyon féltünk: légitámadás! Mégpedig a javából! A szűk kis úton, melyen két oszlopban tülekedtek előrehátra a különböző alakulatok, egykettőre nagy zavar támadt. Tíz-tizenöt Sturmovik (IL-2-es, Sz.) támadott libasorba fejlődve. A megriadt tömeg beszaladt a fák közé, csak igen keveseknek jutott eszükbe a Harcászati Szabályzat: alacsonytámadás esetén minden fegyver tüzel! A kocsisok, talán egy582