A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Veress D. Csaba: Harcok a balatoni védelmi vonalban (1944. december–1945. március)

tői-egyik elhagyták a lovakat, azok pedig magukra hagyva félelmükben őrült nyerítésbe kezdtek. Én az egyik elhagyott kocsi két lovát igyekeztem helyben tartani, ami sikerült is, mert mindkét lovamat találat érte. Az egyiknek a belei fordultak ki, a másiknak meg az egyik lábát vitte el a nehézgéppuska lövedéke . . ." Március 27-én délelőtt a szovjet 316. lövészhadosztály lovas felderítői harc nélkül benyomultak Kővágóörs és Révfülöp községekbe. A 23. német páncéloshadosztály 126. páncélgránátos-ezredének visszavonulását fedező 23. páncélos felderítőosztály részei csak Badacsonytomajnál fejtettek ki kisebb ellenállást. A kőbánya feletti magaslatról egy német utóvédosztag gépfegyvertüzet zúdított a balatoni műúton előnyomuló szovjet gyalogos- és harckocsizó menetoszlopokra. A szovjet osztagok rövid harc után felszámolták az ellenállási gócpontokat. A hátráló német csapatok — a 126. páncélgránátos-ezred 10. utász-százada — Nemestördemicnél a hadifontosságú balatonedericsi utat igyekezett elzárni. Mintegy két órás tűzharc után, délelőtt 10 órára egy előrevetett szovjet zászlóalj visszavonulásra kényszerítette a német utóvédeket Patacspuszta felé. A hátráló 126. német páncélgránátosezred fedezésére magyar csapatokat vetettek harcba. A 20. magyar gyalogoshadosztály Illey-harccsoportjának utóvédjét, az aknászosztagot vetették itt Balatonedericsnél harcba (pk. : Zoltay Endre százados) 60 aknásszal és három nehéz páncéltörő ágyúval. Ugyanis a déli órákban a II. magyar hadtest törzse (Rezi) elrendelte a 20. magyar gyalogoshadosztály visszavételét a Zala folyó mögé. A visszavonulást a 14. gyalogezred 1. és III. zászlóaljainak és a 3. kiképzőezred I. és II. zászlóaljainak kellett biztosítaniuk Lesencetomaj Ny., Vállus erdészház vonalon. A harccsoport D-i szárnyán, Balatonedericsnél pedig — mint láttuk — az Illey-harccsoport aknászosztaga látta el az utóvédfeladatokat. A visszavonulásra az adott okot, hogy délelőtt 11 órára a szovjet 35. gárda lövész- és 18. harckocsi hadtestek részei — negyven páncélos bevetésével — benyomultak Tapolcára.

58 A várost védő 128/1. német páncélgránátos-zászlóalj, valamint a magyar és német riadócsoportok jelentősebb ellenállás nélkül kiürítették Tapolcát, s délelőtt 11 óra után a Keszthelyi-hegység magaslataira vonultak vissza. A nap második felében heves tüzérségi párharc alakult ki, miközben a szovjet páncélos felderítők több ponton megközelítették a Lesence-patak mögött húzódó új német főellenállási vonalat. Március 27-én késő éjszaka az I. német lovashadtest É-i - bal — szárnyának biztosítására Zalaszentgrót, Pakod, Zalabér körzetébe rendelte a 20. magyar gyalogoshadosztályt. A csapatok átcsoportosítása még folyamatban volt, mikor március 28-án reggel a szovjet csapatok elfoglalták Zalaszentgrótot. Ezért 28-án reggel módosították a parancsot, s a 20. magyar gyalogoshadosztálynak a Zala folyó nyugati partvonalán kellett új védelmi vonalat kialakítani Pakod, zalabéri hídfő, Kehida vonalban. A hadosztály É-on a 297. német gyalogoshadosztálynak alárendelt „Dráva— III" magyar csendőrzászló aljhoz (pk.: dr. Csáki József százados) csatlakozott. A csapatok még el sem foglalták állásaikat, mikor új parancs érkezett: a 20. magyar gyalogoshadosztály vonuljon — a Kustány, Kehida, Zalaapáti, Pacsa, Zalaszentmihály útvonalon - Bakra. A visszavonulás zűrzavarát fokozta, hogy a német utászok a magyar ütegek tűzlépcsői előtt robbantották fel a Zala folyó hídjait. A 20. magyar gyalogoshadosztály É-i irányú átcsoportosításával nyitottá vált az út Keszthely irányába. A rés élre reszelésére a 4. német lovas- és 23. német páncéloshadosztályok maradványait (összesen 4—5 páncélossal) a 9. SS Hohenstaufen páncéloshadosztály — 20/111. SS páncélgránátos-zászlóaljából, a 9. SS páncélos utászzászlóaljából és a 9. SS harckocsiezred 8 db P—

V. Panther harckocsijából álló - harccsoportjával erősítették meg. Ezzel egyidejűleg — március 28-án (mivel a Balatontól D-re húzódó „Richard"-vonal ellen még nem indult meg a szovjetbolgár támadás) a 2. német páncéloshadseregtől vezényeltek Keszthelyre csapatokat. Március 28-án estére Keszthely É., Cserszegtomaj, Nemesbük területére érkezett a német „Steyer" zárókötelék (1010. és 1011. erődzászlóaljak), a 79. német kiképzőzászlóalj, a 212. magyar erőd gyalogos- és 217. magyar erőd géppuskás-zászlóaljak, valamint a 16. SS „Reichsführer-SS" páncélgránátos-hadosztály rohamlövegosztálya 16 db páncélossal. Március 29-én a szovjet 37. gárda lövészhadtest csapatai felszámolták a magyar—német kustányi hídfőt, s a 4. német lovashadosztályt a Csatár, Zalaszentmihály, Zalaigric, Szentpéterúr, Gétye vonalra vetették vissza. Ezzel egyidejűleg a szovjet 316. lövészhadosztály Nemesbük és Cserszegtomaj, a 108. gárda lövészhadosztály pedig Gyenesdiás körzetéből támadta a Keszthelyt védő német csapatokat, melyek a 23. német páncéloshadosztálynak voltak alárendelve. A támadás kezdetén — március 28-án 19 órakor — a német páncéloshadosztály hét zászlóaljból állt, 12 db nehéz páncéltörő ágyúval, 4 db páncélossal és nyolc ágyús üteggel (kb. 32 db löveggel) megerősítve. Március 29-én délután a szovjet 108. gárda lövészhadosztály csapatai elfoglalták Gyenesdiást. Az ott védő 23. német páncélos felderítő-zászlóalj Keszthely É—ÉK-i szélére hátrált, ahol a 217. magyar erőd géppuskás-zászlóalj (pk.. Czegle János százados) biztosított. Az esti órákban Gyenesdiás, valamint Nemesbük—Cserszegtomaj irányából kétirányú szovjet támadás érte Keszthelyt. Március 30-ra virradó hajnalon a 23. német páncéloshadosztálynak alárendelt német és magyar csapatok kiürítették a várost, s a Zala folyó mögé vonultak vissza. A visszavonulást Felsőpáhok, Hévíz, Alsópáhok vonalon a 126/11. német páncélgránátos-, 51. páncélos utász- és 23. oáncélos felderítő zászlóaljak fedezték, Sármellék körzetben pedig a „Hohenstaufen" harccsoport biztosított. Március 30583