A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Veress D. Csaba: Harcok a balatoni védelmi vonalban (1944. december–1945. március)

tek előre a 857. tüzérezred támogatásával, valamint a 18. harckocsihadtest 110. harckocsidandarának kb. húsz harckocsijával. A második lépcsőben a 108. gárda lövészhadosztály és az 1. gárda megerődítettkörzet csapatai nyomultak előre. A nagyerejü szovjet előnyomulás miatt március 24-én hajnali 04 órakor az I. német lovashadtest parancsnoksága (Harteneck lov. tábornok; Csopak- Balatonkövesd) visszavonulási parancsot adott ki csapatainak. A balatoni műutat lezáró 23. német páncéloshadosztály maradványai hét zászlóalj (126., 128. páncélgránátosezredek részei) 12 db nehéz páncéltörő ágyúval, a 128. páncélos tüzérezred nyolc ütege (kb. 32 löveggel) a Káptalanfüred-Felsőörs közti magaslatokra vonultak vissza. A visszavonulást a 23. harckocsiezred egyetlen rohamlövege, valamint a 128/2. páncélvadász-század három Jgdpz. IV-es páncélvadásza fedezte. A német páncéloshadosztály főerői a Balatonfüred-Hidegkút közti új főellenállási vonalba hátráltak. A káptalanfüredi magaslatokat az osztrák 44. gránátoshadosztály maradványaiból szervezett „Hoffmann"-harccsoport szállta meg. Egyidejűleg heves harcok alakultak ki a Felsőörs, Veszprémfajsz, Nemesvámos közti biztosítási vonalban is, melyet a 9. SS. Hohenstaufen páncéloshadosztály főerői szálltak meg - a 19. SS- és 20. SS páncélgránátosezredek stb. összesen nyolc zászlóaljával. A 9. SS páncélos tüzérezred egy önjáró- és két gépvontatású tüzérosztállyal, a 9. SS harckocsiezred kb. 50 db páncélossal rendelkezett, s itt vetették be a 24/1. harckocsiosztály 9 db harckocsiját is. Itt - a „Klára"-vonal részét képező védelmi rendszerben, Nemesvámos É-i szélén, a község északi szélétől 100-200 méterre húzódott (a tapolcai műúttól K-re) a magyar 1/1. ejtőernyőszászlóalj 1. és 3. lövész-, valamint nehézfegyver százada, megerősítve a 2. és 3. géppuskás-szakaszokkal. A 2. század - mint tartalék a községben helyezkedett el. A védővonal előtt kb. 1,5 km-re É-ra (Veszprém felé) volt előretolt állásban az 1. géppuskásszakasz. Ennek parancsnoka, Porvay István hadnagy örökítette meg az alábbiakat naplójában: ,, . . . Délelőtt (március 24-én, szombaton, Sz.) 09 órakor arra lettem figyelmes, hogy féljobbra a hátam mögött (a Városi—Alsóerdő irányából, Sz.) pötyögni kezdenek a puskák, géppisztolyok és közbe-közbe rikoltanak a golyószórók és géppuskák is. Az előttünk lévő németek már hátra is húzódtak (a Wiking hadosztályhoz tartoztak) és nagyjából velem egy magasságban, de inkább kissé hátrább foglaltak tüzelőállást ... A mi részünkről kb. 30 villámgéppuska ontotta szakadatlanul a lövedékeket, de az oroszok is kitettek magukért. Egyik alkalommal Veszprém felől pár Sztálinorgona is megszólalt, mire egy német sorozatvető válaszolt. Borzalmasan gyönyörű volt! 11 óra körül csendesedett el a csatazaj, annélkül, hogy komolyabban tájékozódni tudtam volna a csetepaté kimenetéről. Csak délután értesültem róla, mikor már mi is kénytelenek voltunk visszavonulni, hogy Lassú Bandiék (1. ejtőernyős lövészszázad, amely a géppuskásszakasz mögött volt, Sz.), a századhoz beosztott géppuskás szakaszommal, két aknavetővel és egy 40 mmes páncéltörő ágyúval derekasan harcoltak . . . Ugyan Bandiéknak is volt veszteségük és az én géppuskásszakaszomnak egyik irányzója is — Bakos honvéd fejlövést kapott és meghalt. Tóth tizedes, az egyik rajparancsnok is akkor tűnt el . . . Alig ült el azonban a küzdelem zaja, mikor gyanús motorzúgást hallottam több felől. Pár pillanat múlva már meg is jelentek az orosz harckocsik. Negyven körül lehettek és többségükben amerikai Shermann mintájú kocsik voltak. Az előttünk lévő kopár domboldalról és a Veszprémből kivezető országútról jöttek előre, sok gyalogságtól kísérve. Mind a mi zászlóalj védőkörletünkre tartottak. Nagyon furcsán éreztem magam! Négy kocsi jött felém, de a 3-4 páncélöklömmel ezeknek nem sokat árthattam volna. Na, de a harcelőörsnek úgysem az a feladata, hogy erős harckocsi támadást zászlóalj erejű gyalogsággal védjen ki vagy verje vissza. Alig volt tőlünk 200 méternyire az első harckocsi, mikor kiadtam a parancsot a visszavonulásra. Alig hogy megkezdtük a visszavonulást, rögtön láttam, hogy későn kezdtük meg. A négy nekünk utalt Shermann már egészen a nyakunkon volt. Óriási szerencsénkre egy német rohamlöveg tévedt arra felé, és az, ha lassan hátrálva is, de azért oda sózott egyetkettőt a felénk közeledők orra elé. így aztán, ha nehezen is, de azért kifulladva sikerült visszahúzódnunk a falu szegélyéig. Még csak egy sebesülés sem történt, csupán pár köpenyt kellett eldobatnom a már egészen kimerült lőszeresekkel. A meglepetés azonban csak ezután jött: Lassú Bandiék már nem voltak bent a védőállásban! Vagy idő előtt tűntek el, vagy pedig már kellett nekik! Máig sem tudom ... így én is kénytelen voltam tovább menni egészen be a faluba, ahová már vígan belőttek a harckocsik. Már a szélső házaknál szembe találkoztam Ugrón századossal, aki az írnokával, a kis Kéri szakaszvezetővel sietett ki a falu szélére . . . Akkor kaptam parancsot a százados úrtól, hogy segítsek Szabó Lajosnak, akit a tartalék századból (a 2. lövészszázad, Sz.) küldött ki Remete főhadnagy úr egy szakasszal a zászlóalj visszavonulásának biztosítására. Bár tudtam, hogy mi ott már aligha csinálhatunk valamit, természetesen azonnal megfordítottam szakaszomat. Útközben kaptam fel a legényemmel egy láda kézigránátot és egy faustot. Már kifelé menet találkoztam a visszahúzódó Szabóékkal. így aztán néhány sorozat géppisztolylövés után mi is szedtük a sátorfánkat . . . Egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, hogy itt Nemesvámos szélén a zászlóalj egyharmada elvérzett ... A 16-20 éves gyerekekből álló szakaszomból csak a legényem és egy régi tizedes maradt velem . . ."

51 Március 24-én délelőtt a német „Dél" hadseregcsoport parancsnoksága elrendelte a „Kommandant des Plattensee" alárendeltségében lévő földi- és hadihajós egységek visszavonulását. Míg a személyi állomány megkezdte Balatonfüredről a visszavonulást, a volt polgári hajóállományt a Balatonalmádi, Balaton580