A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Veress D. Csaba: Harcok a balatoni védelmi vonalban (1944. december–1945. március)

füred, Révfülöp kikötőkben elsüllyesztették. Felrobbantották, illetve a fenékszelepek megnyitásával elsüllyesztették a Balatoni Hajózási Rt. tulajdonában lévő négy csavargőzöst (Kelén, Helka, Jókai, Kisfaludy), öt motoroshajót (Csobánc, Szigliget, Csongor, Tünde, Sió), kilenc kisebb motoroshajót (köztük a Szent Istvánt, a Szent Miklóst, a Boglárt, a Badacsonyt, a Klebersberget, a Hattyút stb.), valamint két kompot, hat vas- és egy fauszályt. Elsüllyesztették még a Balatoni Halászati Rt. „Zala" és „Veszprém" vontatógőzöseit és hat kisebb motoroshajóját, a Balatoni Kikötők Állami Felügyeletének tulajdonában lévő „Balaton" és „Somogy" kotróhajókat, a „Dongó" motoros vontatóhajót és hat uszályt. Felrobbantottak a - nyolc közül - hét magánhajót (yachtot) és három „Csendőr" motoroshajót, összesítve: Balatonfüreden 19 egységet, Balatonalmádiban és Révfülöpön két-két egységet süllyesztettek el.

52 Március 24-én a magyar „Szent László" hadosztályt az I. német lovashadtest alárendeltségébe utalták, s így erre a hadosztályra is felaprózás sorsa várt. Mivel a hadosztály parancsnoka, Szügyi ragaszkodott a hadosztály összetartásához, Harteneck elrendelte, hogy a hadosztály képezzen hadtest tartalékot. Egyedül a Nemesvámos-Hidegkút vonalon harcoló 1/1. ejtőernyős-zászlóalj kivonása és csatlakoztatása látszott megoldhatatlannak. Március 24-én az esti órákra a „Szent László" gyalogoshadosztály Aszófőnél gyülekezett. Az I. német lovashadtest parancsnoksága azt tervezte, hogy a hadosztállyal csapást mér a Veszprém—Tótvázsony irányába előrefutott szovjet 35. gárda lövész- és 18. harckocsihadtestek oldalába. A parancsot azonban néhány óra múlva lefújták. Március 24-25-én - miközben a 25. magyar gyalogoshadosztály maradványai Újdörögdön gyülekeztek, hogy ott kiképzőhadosztállyá szervezzék át - a II. magyar hadtest 20. magyar gyalogoshadosztálya továbbra is partvédelemben volt Akaii és Keszthely (kizárva) között. A 3. kiképzőezred I. és III. zászlóalja Aszófő és Zánka között látta el a partvédelmet, a II. zászlóalj (a volt Balaton-zászlóalj) Köveskálon volt tartalékban, megerősítve a 21/3. ágyús üteggel és a 20. páncélvadászosztály maradványaival (kb. 4 nehéz páncéltörő ágyú.) Március 25-én délután újra a 20. gyalogoshadosztály alárendeltségébe került a Köveskálra visszavonult 14. gyalogezred (pk.: Boldus alezredes.) A Balatonfüredről visszavonuló Illey-harccsoport Nemesgulácson, az 57. utász-zászlóalj pedig Kővágóörsön gyülekezett. A 20. gyalogoshadosztályt 25-én megerősítették a IV. légvédelmi tüzérosztállyal (pk.: László Frigyes örgy.) és a Gyulakeszin lévő Csoknyai-harccsoport törzsének védelmére vezényelték. A várható további visszavonulás fedezésére — Lesencetomajnál - felvételi állásba rendelték a Tihanyból visszavonuló 14/11. zászlóaljat. A 20. gyalogoshadosztály kapott parancsot Tapolca védelmére is. A tapolcai repülőterek személyzetéből, a tapolcai német városparancsnokság hadtápalakulataiból riadó alakul at okát szerveztek. Egyidejűleg a IV. légvédelmi tüzérosztály ütegeit a Tapolca K., Hegyesd és Sátorinapuszta vonalon állították fel páncélelhárító állásba.

5 3 Március 24-én este 20 óra körül a „Hoffmann" harccsoport visszavonult a káptalanfüredi magaslatokon rögtönzött utóvédállásokból, mivel Felsőörs felől szovjet átkarolás fenyegette. Az osztrák harccsoport 25-én a hajnali órákig Alsóörs K-i szélén biztosított. A 24-ről 25-re forduló éjszaka a szovjet 262. éjszakai bombázórepülőhadosztály kötelékei folyamatosan bombázták a balatoni műút AlsóörsBadacsonytomaj közti szakaszát. Bombatalálatok érték Tihany község központját, Alsódörgicsét, Köveskált, Káptalantótit, valamint a badacsonytomaji vasútállomás körzetét. Március 25-én — miközben súlyos ütközet tombolt Tótvázsony körzetében — a szovjet 37. lövészhadtest megkezdte a Hidegkút és Balatonfüred közti német főellenállási vonal áttörését. Balatonfüred körzetét a 23. német páncéloshadosztály csapatai tartották megszállva. A város ÉK-i körzetében a 126. páncélgránátosezred (pk.: John ezredes), DK-i részében (fürdőtelep) pedig a 128. páncélgránátosezred (pk.: Ruge ezredes) védett. Ugyanitt — a műút kétoldalán — védett az 51. páncélos utászzászlóalj, illetve a 23. harckocsiezred egyetlen rohamlövege és a 128/2. páncélvadászszázad 4—5 db Jgpz. IV-es páncélvadásza. A 128. páncélos tüzérezred három osztálya Balatonszőlős, Pécsely és Aszófő körzetében foglalt állást, a tartalékot pedig a 23. páncélos felderítőosztály alkotta Aszófőnél. Március 25-én délelőtt 08—10 óra között kölcsönös tüzérségi harc bontakozott ki, miközben a német védelem bal szárnyán, Hidegkútnál bontakozott ki a szovjet támadás (egyidejűleg a Tótvázsonynál zajló nagy szovjet támadással.) A szovjet 35. gárda lövész- és 18. harckocsihadtestek erői már jelentősen átkarolták a német védelmet, mikor 19 órakor a szovjet 316. lövészhadosztály és a 110. harckocsidandár csapást mért a balatoni műút kétoldalán a 23. német páncéloshadosztály védelmére. Az első lépcsőben támadó négy szovjet harckocsi — deszantgyalogsággal — rajtaütésszerű rohammal áttörte az 51. német páncélos utász-zászlóalj védelmét, s a német erőket Aszófőig vetette vissza. Este 21 órára a német csapatok a Vászoly és örvényes közti Pécsely patak vonalában igyekeztek új védelmet kialakítani. Ezzel egyidejűleg, a szovjet csapatok harc nélkül nyomultak be a Tihanyfélszigetre, melyet akkorra a német és magyar csapatok kiürítettek. Március 25-én a délutáni és esti órákban a szovjet 244. és 262. bombázórepülőhadosztályok kötelékei folyamatosan bombázták a balatoni védelmi vonal hadifontosságú útvonalait. Délután 15 órakor különösen súlyos bombatámadás érte Tapolcát, melynek során 196 polgári és katonai személy halt meg.

54 Március 25-én éjfélkor a 6. német hadsereg parancsnoka a II. magyar hadtestet — a törzset és a csapatokat —. az I. német lovashadtest alárendeltségé581