A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Veress D. Csaba: Harcok a balatoni védelmi vonalban (1944. december–1945. március)

4. ábra. Elhagyott német P-V. „Panther" harckocsi. (Szugyec marsall felvétele.) Abb. 4. Hinterlassene deutsche Panzer „P-V Panther" (Aufnahme von Marschall Sudjetz) hadosztályból egy zászlóalj és két üteg érte el a Bala­tont. Az 1. páncéloshadosztály roncsai Aszófő és Balatonfüred, a 44. gránátoshadosztály maradványai Csopakon gyülekeztek. 49 Március 23-án a déli órák­ra a szovjet páncélosékek Balatonakarattya-Bala­tonkenese, illetve Fűzfő Gyártelep körzetén át elérték a Balatont. Miközben a hátráló 23. német páncélos­hadosztály maradványai (egy rohamlöveggel) megszállták a Balatonfűzfő és Vörösberény közti, ún. tobmki magaslatokon kiépített védelmi álláso­kat, egyre erősebb szovjet aknavetőtűz és csatarepü­lőtámadások érték a Vörösberény és Alsóörs közti Balatoni műutat. A menetoszlopokat biztosító német csapatlégvédelmi tüzérség mindössze egy szovjet IL-2-es csatarepülőgépet lőtt le Alsóörs felett. Mi­közben a balatoni műúton özönlöttek a visszavonuló német és magyar csapatok, a „Szent László" hadosz­tály — a II. magyar hadtest alárendeltségében — egymás mögött kialakított reteszállásokat szállt meg Balatonalmádi és Akaii között. A hadosztály erői és eszközei az alábbiak voltak: 1. ejtőernyős-ezred: két zászlóalj (I. zászlóalja a hadtest bal szárnyán ­Nemesvámosnál — biztosított, II. zászlóalja Pápa vé­delmében vett részt. 2. gránátosezred: két zászlóalj 800 puska, 29 golyószóró, 12 géppisztoly, 3 gránát­vető, 8 aknavető és 3 nehéz páncéltörő ágyú tűzerő­vel)-, 3. repülőlövészezred: két zászlóalj (ismeretlen számú puskával, 30 golyószóróval, 15 géppuskával, 4 gránát- és 8 aknavetővel. Németh alezredes harc­csoportja: fel derítő-zászlóalj, egy gránátos-zászlóalj és egy páncélvadászszázad (2 golyószóró, 2 géppuska és 9 nehéz páncéltörő ágyú tűzerővel.) Tüzérsége: a VIII. közepes tarackososztály három ütege (6 db 15 cm-es löveggel) és a 18/4. közepes aknavetőüteg 6 db vetővel. Március 23-án reggel a II. magyar hadtest (harc­álláspontja Balatonfüredről Kapolcsra és Monostor­apátiba települt) előretolt egységei mindenütt erős szovjet támadást jelentettek. A Németh-harccsoport jelezte, hogy az egyre növekvő szovjet csatarepülő­gép támadások és nagy páncélos erők elől kénytelen kitérni a Vörösberény É., Szentkirály szabadj a É. vonalra, mivel szomszédaival (23. német páncél os­és 4. német lovashadosztályok) csatlakozása nincs. Egyidejűleg a Veszprémfajsznál biztosító 20. magyar huszárszázad jelezte, hogy Veszprém körzetében csak gyenge német erők vannak. A hadtest bal szárnyán — Nemesvámosnál - biztosító 1/1. ejtőernyős-zászlóalj pedig délután jelentette, hogy Veszprémbe benyomul­tak a szovjet csapatok, s ott nagy szovjet gyalogsági­és páncélos erők gyülekeznek. A II. magyar hadtest törzse előtt világossá vált, hogy a szovjet főcsapás Veszprémen át ÉNy-i irányba várható. 50 Március 24-én egyidejűleg több irányból indult meg a szovjet támadás. A Balatonfűzfő körzetében gyülekező szovjet 27. hadsereg 37. lövészhadtest bal szárnyán, a balatoni műút kétoldalán a 316. lövész­hadosztály 1073., 1075. és 1077. lövészezredei tör­579

Next

/
Thumbnails
Contents