A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Veress D. Csaba: Harcok a balatoni védelmi vonalban (1944. december–1945. március)

fegyverzete 1 db nehéz páncéltörő ágyúból és egy könnyű ágyús ütegből állt. A hadosztály napilétszáma: 3953 fő, harcolólétszáma pedig 3164 fő volt. Március 19-én a II. magyar hadtest törzséhez (Balatonfüred) beosztott német összekötő törzs parancsnoka (Rőder vezérkari őrnagy) bejelentette, hogy mivel a 6. német összfegyvernemi- és 6, SS páncéloshadseregek a március 6-i ellentámadás kiindulási vonalára szándékoznak visszavonulni, jelentős szovjet erők szabadulnak fel a Balatontól K-ÉK-re eső térségében, így várható, hogy a szovjet 26. hadsereg újabb kísérletet tesz egy balatoni átkelésre is. Ezért a balatoni védőállásban lévő II. magyar hadtestet azonnal meg kell erősíteni a Pápa térségében feltöltés alatt álló magyar „Szent László" gyalogoshadosztálylyal. Ezt az is indokolta, hogy a II. hadtest közvetlen tüzérség továbbra is az I. német lovashadtest alárendeltségében maradt, s a hadtest közvetlenek csupán a IV/2., III/3., II/L. utászszázadokból, a II. híradózászlóaljból, valamint a hadtest seregvonataibólés intézeteiből álltak.

4 3 1945. március 15-én a Pápa körzetében összpontosított „Szent László" gyalogoshadosztálynál elrendelték az I. fokú-, majd 18-án a II. fokú riadót. Március 20-án reggel a csapatok megkezdték a felvonulást Balatonfüred irányába. Március 21-én délután érték el Márkó térségét. „Óriási tumultus, rengeteg a visszavonuló német és menekülő polgári lakosság. — írta naplójában Porvay István hadnagy. — A széles betonúton két oszlopban jönnek visszafelé. Alig mentünk át Márkon, megjelentek az orosz bombázók és olyan bombazáport zúdítottak a falucskára, hogy füstben, tűzben és porban állt az egész falu, és a község utcáin tanyázó német vonalalakulat lovai véresen, megvadulva rohantak a házak között." Még aznap a felvonuló hadosztály három irányba bontakozott szét. A felderítő-zászlóalj, az l/II. repülőlövészzászlóalj, a 20. rohamtüzérosztály egyik ütege (pk.: Szentgyörgyi Gergely zászlós) — Németh alezredes parancsnoksága alatt Vilonya és Balatonfűzfő között foglalt el felvételi állást. A hadosztály főerői Balatonfüred és Csopak körzetében helyezkedtek el. (Pk.: Szügyi Zoltán vk. ezredes; Csopak.) Az 1/1. ejtőernyős-zászlóalj (pk.: Ugrón István százados) három lövész-, egy géppuskás- és egy nehézfegyver százada (az utóbbi 4 db 8 cm-es aknavetővel és 2 db 7,5 cm-es páncéltörő ágyúval) Márkóról — zömében erdei utakon — Nemesvámosra vonult, s ott foglalt el védőállásokat a II. magyar hadtest — É-i - bal szárnyán. Március 21-én estére az ejtőernyős-zászlóalj beérkezett Nemesvámosra. A község mellett német páncélgépkocsi oszlop vesztegelt 16— 17 éves katonákkal. Miután a zászlóalj beszállásolt a községben, egész éjszaka szovjet PO—2-es repülőgépek keringtek a falu felett és szakadatlanul bombáztak. Március 23-án késő este - Veszprémben már a szovjet csapatok voltak — a zászlóalj védőállást foglalt. A tartalékot képező 2. század (pk.: Remete Imre főhadnagy) a községben maradt. Az 1. és 3. lövész-, és nehézfegyverszázadok a község É-i szélén, illetve a műút kétoldalán foglaltak el tüzelőállást. A védővonalat nagy tűzerővel látták el: az 1. lövészszázad állásaiban a 2. géppuskásszakasz-, a 3. lövészszázad állásaiban a 3. géppuskásszakasz helyezkedett el. Az 1. géppuskásszakasz (pk.: Porvay István hadnagy) az 1. lövészszázad előtt, egy Veszprémre néző magaslaton ásta be magát. Az ejtőernyős-zászlóalj előtt német csapatok — a 9. SS páncélos utász-zászlóalj 3. századának 16 db lövészpáncélosa és két önjáró lövege — biztosított. A védőállások előtt kb. 1,5 km-re lévő 1. géppuskásszakasz parancsnoka a következőket írta naplójában: „Veszprém hozzánk egész közel van, a tegnap szerzett német tüzérségi távcsővel jól beláttam a városba. Semmi mozgás, nagy csend. Csak Jutás felől hallatszott szórványos lövöldözés és a repülőtérről csaptak fel vastag, fekete füstoszlopok. Éppen ezért nagy meglepetésként ért a zászlóaljtól kiküldött hírvivő jelentése: Veszprém délután háromnegyed négykor elesett! Akkor még semmiképp sem fért a fejembe : ilyen könnyen esik el egy város? ... A város eleste után egy huszár-raj húzódott visszafelé, akiket a zászlóalj parancsára fel kellett tartóztatnom és beállítani az enyéim közé ... A délután (márc. 23.) folyamán több alkalommal megjelent fölöttünk egy német és egy magyar felségjelű Messerschmidt vadászgép, pár kört írt le, aztán eltűntek. Két alkalommal is orosz bombázók jöttek utánuk, alaposan megszórták a zászlóalj védőkörzetét és a falut is. . . E két bombázás alatt zajlott le Veszprém és Herend között húzódó dombokon egy németorosz harckocsi csata kb. 50 harckocsival. Még nem láttam ilyet és most, távcsövemen keresztül, izgalmas jeleneteknek voltam tanúja. Mindkét félnél több harckocsi égett, megállapítani azonban nem tudtam, hogy melyikük nyerte meg a csatát."

44 Március 22-én a szovjet 5. gárdaharckocsi-hadtest és a 37. gárda lövészhadtest 99. gárda lövészhadosztálya Pétfürdő körzetéből Balatonfűzfő általános irányba tört előre, hogy elvágja a Balatonakarattya— Balatonalmádi közti úton visszavonuló I. német lovas- és III. német páncéloshadtestek roncsainak visszavonulási útját. Azonban a 9. SS Hohenstaufen páncéloshadosztály részei — köztük a magyar „Szent László" hadosztály „Németh alezredes" harccsoportjának egységei Vilonyánál, majd Balatonfűzfőtől ÉK-re, a Klórgyár körül — heves harcban feltartóztatták a támadó szovjet erőket. A harcok során Vilonyánál négy-, a Klórgyár körzetében pedig öt szovjet harckocsit kilőttek. Ezzel egyidejűleg a Liter, Papkeszi és Balatonkenesei úttól D-re húzódó Mámai-magaslatokon a 23. német páncéloshadosztály csapatai tartották állásaikat. A védelmi vonalak mögött, a balatoni műúton fejvesztett formában folyt az I. német lovashadtest magyar és német csapatainak visszavonulása Balatonfüred irányába. Március 22-én délelőtt 09 óra körül a Hosszúmezőpuszta felől visszavonuló magyar 53. póttüzér osztályt szovjet légitámadás érte a fűzfői útkanyarban. Az ütegek 577