A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Hungler József: A veszprémi helytörténetírás és kutatás kialakulása. II. rész

képviselőtestület több alkalommal megkísérelte volna a tárgyalást, hogy e jelentés befejeztessék és kinyomattassék, hivatalos állásom és elfoglal tatásom nem engedték meg. A munka csonka maradt. Magamra vállaltam azonban ennek értékesítését, eladását, és így forgalomba hozatalát." „Ennyit igazolásul" — fejeződik be nagyon fegyelmezett hangú önvallomása Véghely Dezsőnek, a veszprémi XIX. század végi városatyák helytörténet pártolásáról. 7. A „MÚZEUM" GONDOLAT TOVÁBBI ALAKULÁSA ÉS A VESZPRÉMI KÖZMŰVELŐDÉS A XIX-XX. SZÁZADFORDULÓN A Dunántúli Történetkedvelőktől számítható későbbi egyesület alakulási törekvések s még több hasonló jellegű megmozdulás, egy-egy kultúrgóc jelentkezése volt, mintegy társadalmi útkeresés művelődési terület kialakítására. Az már nem a mozgalmat kezdeményezők rovására írható, hogy a viszonylag nem magas színvonalú gazdasági berendezkedés, amikor évek során a város költségvetése állandóan hiányokkal zárult,

34 és Veszprémnek egyik legfőbb gondját ,,a szegényügy" megoldása képezte; egész primitív társadalmi-szociális körülmények megvalósításáért folytatott naponkénti harcában kulturális és művelődési téren kezdetleges és elmaradott viszonyokat tudott csak felmutatni, mert a városgazdálkodás állandó erőfeszítése kimerült az éves költségvetési hiányok valamilyen területről fedezésében. Hiába hozzák a kezdeményezők legjobb elgondolásaikat, a szükséges pénzügyi háttér elmaradása miatt, a terv legtöbbször terv marad. Csak fel kell lapozni a régi helyi újságokat és kialakítható, a mai divatos szóval kifejezhető ellentmondásos kép. Meglepően sok - miként 1875-ben is -, közel húsz, különböző jellegű és beállítottságú társadalmi egyesület működik, de sem az állandó színház, sem a múzeum létesítése nem oldódik meg, mert szinte semmi jövedelme sincs a városnak. Még a századfordulón is gyár és valamiféle üzem nélkül tengődik ,,napszám"-ból, vagy még abból sem a munkaképes lakosság nagy része. Gyáralapítás, az ipari munkásság növelése, Veszprém levegőjétől ekkor még idegen volt. Az ipari fejlődés zsákutcáját legjobban igazolja a lakosságlétszám igen lassú növekedése. A mégis nehezen induló ipari létesítmények, vagy érdektelenség, vagy éppen a vidék életére terpeszkedő nagybirtok-érdekeltséggel ellentétbe kerülésük következtében pár év után beszüntetik működésüket. Veszprém ipari fejlődésének szinte a halálát jelentette a városnak a Dunántúlt átszelő vasúti főútvonaltól 1859-ben bűnös módon leválasztása. 1897-ben a város egyetlen gyára is megszűnt. Tömegeket foglalkoztató üzemek, műhelyek helyett a legfőbb társadalmi probléma a szegénygondozás, egy szegényháznak mielőbbi létesítése. A XIX. század második felétől az első világháborúig tartó 40-45 év, Veszprém gazdasági életének igen nehéz négy évtizede volt, annál is inkább, mert európai szinten is jelentkezett valami új, amiben Magyarország történetének társadalmi, gazdasági és politikai átalakulása kezdődött a XIX. század végével. És mégis, erre az időre esik mind a múzeum kezdeményezése és meg is nyitása, igaz, külső pénzügyi és főként tárgyi támogatással; valamint ennek nyomában — helyi viszonylatban — a tudományos, színvonalas helytörténeti kutatás és helytörténetirodalom kibontakozása. A továbbiakban felvázolandó társadalmi kép nyomán és azzal párhuzamosan szerepeltetett múzeum gondolat egy ,Jiistóriai társulat" alakításával is; nagyon jellemző megnyilvánulása ezen évek veszprémi művelődéstörténetének, mert a századfordulón, de már előbb is, többen, annak létrehozásában látták a veszprémi helytörténeti kutatás szervezett megindítását. A szellemi lehetőségek apró kis mozaikjai is értékei e kornak, mint a „Deákok Lapja" című kézzel írt és sokszorosított első diákújságja Veszprémnek. A piarista gimnázium tanulói kezdeményezték és szerkesztették 1883-ban.

35 Hasonló kultúremléke ez évnek a veszprémi születésű író, Szomaházy Istvánnak ösztönző írása a helyi újságban, az akkor már társadalmi állása folytán is Veszprémnek megbecsült értéke, Véghely Dezső felé, egy Veszprém megyei monográfia megírására, és amiben azt is felemlíti, hogy Véghely még városi főjegyző korában egyik évi jelentésében „érdekes adatokat említ a város múltjából".

36 Mintha elődjének, Ivánfí Edének 1871-ben múzeum létesítése érdekében írt gondolatait folytatná, veti fel ismételten, 1883-ban, a veszprémi piaristák másfél százados kultúrmunkáját folytató Czirbusz Géza, a későbbi neves földrajztudós, egyetemi tanár — akkor Veszprémben a piarista gimnázium tanára 1882-1884-ig -, egy megyei történelmi múzeum létesítését, a megye területéről előkerülő és később üzérekhez is eljutó régiségek megmentésére, valamint, hogy a szellemi élet is megpezsdüljön, egy „históriai társulat" megszervezését, amire - szerinte -, Veszprém nagy történelmi múltja is kényszerítő körülmény.

37 A tudományos és szellemi kényszerítő körülmény ismét nem kényszeríti Veszprémet sem múzeum létrehozására, sem históriai társulat szervezésére; erőit politikai harcok, választási küzdelmek kötik le. A kormánypárt lovasrohammal kergetteti szét az ellenzék választóit,

38 aminek még a parlamentben is lesz visszhangja, a helyi sajtó pedig tovább siránkozik a város elmaradottságáról, összehasonlítva a sokkal kisebb Szombathellyel, aminek belső kiépítése, gázvilágítása, múzeuma, meghaladja Veszprémet.

39 Hogy mégsem „halt meg" a szellemi élet, igazolja az újabb társadalmi próbálkozás Véghely Dezső felé, akiben hivatali állása miatt is, lévén ekkor már alis540